Az igazi nö

Habar lassankent mar ket eves de mar most ott lapul az en kislanyomban az igazi nö. Az a nö aki majd egykoron sarba tiporja a ferfinepet.
Mar most imadja a finom a nyagokat, a csikpet a selymet, igazi elmeny anya ruhataraban kotoraszni es a legszebb es legfeltettebb darabokat lecincalni a vallfarol es utanna abban keringözni körbe körbe. De mama magassarku cipöje is legalabb annyira izgalmas.
A masik tipikus nöi vonasa. pozolni a tukör elött, nezegetni magat, nevetni, flörtölni. Hisz ö mar az is tud flörtölni, igaz meg csak mamaval meg papaval es a tulajdon tukörkepevel de mar tud. Ez egyszer majd egy kifinomult nöi csabitoeröve fokozodik.

Egyszeruen nem tudom nem tamogatni, a benne levö kis nöt, nincs szivem elnyomni a kibontakozni vagyo divat, hisz nekem erre nem volt lehetösegem hisz bennem a nöisseg a ribansaggal volt egyenlöve teve, es nem epp tamogatando tulajdonsagnak volt tulajdonitva.

Szeretnem ha egyszer az en kis babam (aki mar nem is annyira kicsi) tudatos nö lenne, tudataban az össze jo es rossz tulajdonsagaval, es ezt hasznalni is tudja. Ne kisebbsegi erzesei legyenek, ne szenvedjen az elfojtott nöiessege kinzo poklatol. Legyen akarmilyen is, magas alacsony, sovany vagy epp telt. Egy a lenyeg igazi nagybetus NÖ legyen :)