A kemiai laborba
igyekezven veletlenul össze utközött egy feketehaju gombafrizurat
viselö igencsak kocos kis elallo fulekkel ellatott -velemenye szerint -
csirkefeju, töle alig tiz centivel magasabb, vekonyka sracba. Aki feher
köppenyt viselt fekete pulovere es sötetkek farmerje felett. Igencsak
bele volt melyedve papirjaiba. Emilie, az utközes soran kiutötte a ferfi
kezeböl az iratköteget ami a kemia tanszek keskeny folyosojan
szana-szejjel szallt. Emilie borzasztoan vadolta magat szörnyu
ugyetlensegeert es szeleburdisagaert. De a ferfi nem haraggal nezett az
alacsony igencsak dundicskava terebejesedett lanyra hanem nemi
szimpatiaval, valahogy úgy mint a hollywood-i cukormazas filmekben.
Hihetetlenul hatott neki mivel borzasztoan leharcoltnak es igenytelennek
latta magat. A ferfi azonnal kezet nyujtott a meglepett lanynak
-Marcus Mayn vagyok, doktorandusz hallgato. Bocsass meg kerlek hogy neked mentem. - Szolt erdekes kisse magas rekedtes hangjan.
-Emilie Portman vagyok. En kerek elnezest, borzalmatlanul ugyetlen es figyelmetlen vagyok, raadasul fardt is, ejszaka dolgozom.- magyarazkodott Emilie, borzaszto zavaraban.
-Neked most meg teljesen az egyetemre kene koncetralnod, az elsö ket ev a legkritikusabb. - Marcus probalta a lanyt valamelyest vigasztalni.
-Honnan tudod hogy masod eves vagyok? - Emilie meglepett ertetlen kepet vagott.
- Onnan hogy en leszek a gyakorlatvezetöd. -közlte, röviden, tömören.
Mimit elöntötte a forrosag úgy szegyelte magat. Szepen bemutatkozott a tanaranak.
-Elnezest kerek tanar urtol, a kesesemert is. - gyorsan hivatalos hangnem valtott.
-Emilie kerlek ne kezdj el magazni, de sajnos ezen a gyakorlaton velem fogsz dolgozni mert minden helyet betöltöttek a csoporttarsaid, legyszi pakolj le a tanari asztalnal es masold le a kemiai egyenleteket a tablarol, következö alkalommal röpdoga lesz belöluk.
A lany mesemmisulve ult fel a tanari laborasztalhoz, latta egyes gonoszabb csoportarsai nevetnek rajta, hogy szamar padba kerult. Ugyan ezen osztalytarsai jokat mulattak neha igencsak viseltes holmijain, parnas testen, apolatlannak hato frizurajan. Majdnem minden csoportarsa jolöltözött es rendkivul jol apolt volt. Emilie gyakran nezte nagyokat nyelve mikor egesz napos menetrendjuk volt azt hogy jobbnal jobb eteleket hoznak a bufeböl ebedre. Neki meg sokszor egy kavera sem futotta. Es ette a szikadt kenyeret, amin sokszor csak vaj volt. Es kortyolta az olcso muanyag szörpböl keszult italat fel literes uvegeböl. Es arra gondolt ha egyszer mernök lesz neki is jut majd mindenre. Ruhakra cipökre, fodraszra es kozmetikara. Es talan egyszer ö is bufeben ebedelhet, es nem harom napos kenyeret fog ebedelni.
Nemsokra Marcus is vissza jött, es elöadta szokasos tanari szöveget hogy vigyazzanak a laborfelszerelekre es hogy pontos adagolassal dolgozzanak. Majd kikerdezte mit hallotunk az elöadason. Csinos osztajtasnöi mindig szolasra jelentkeztek, hogy felhivjak magukra a ferfi figyelmet. De Marcus csak Emilie-t kerdezgette.
-Portman kisasszony mit halott a penteki elöadason?
-Semmit... tanar ur. - öntötte el a pir az arcat, es hallotta csinos osztalytarsnöi harsany kacagasat. - Csutörtökön egesz ejszaka nehez ladakat pakolt a -10 fokos hutöhazban, es reggelre olyan faradt volt hogy keptelen volt bemenni az elöadasra, vegigaludni meg nyilvanosan nem akarta.- Nem voltam bent... az elöadason.
-Semmi baj Emilie - szolt elnezöen es a legharsanyabban kacago plazacica nezett- majd Down kisasszony sajat költsegen lemasolja maganak a penteken lejegyzetelt anyagat, mert lathatoan igen jol szorakozik, es kullemet eltekintve nincsennek anyagi termszetu problemai. Maga Portman kisasszony valoszinuleg elözö ejjel kemenyen dolgozott a munkahelyen hogy javitson anyagi helyzeten, mert mint a folyoson megtudtam iskola mellet ejszakaban dolgozik kemeny fizikai munkat. Down kisasszonyt pedig valoszinuleg a nagydarab kopasz maffiozo pasija penzeli neminemu szexualis szolgaltatasaert.
Az teremben hatalmas nevetes tört ki es az igencsak barbie babas Marcy Down igencsak sietösen tavozott
-Tehat ennyit a fegyelemröl akinek nem tetszik annak kivul tagasabb, itt csak azok maradjanak akiket tenyleg erdekel a kemia, es nem azert akarnak diplomat hogy kesöbb kiaggaszak a falra es egesz nap azt csodaljak, hanem azok akik tenyleg az iparban akarnak maradni, es kemenyen dolgoznak hogy itt lehessenek akarcsak Portman kisasszony. Az oraeleji röpdoga erejeig maradjanak irjak fel a jelenleti listara nevuket es mehetnek is es így nem farasztjuk egymast.
A bejentesre halk susmorgas töltötte be a kemia labort. Majd lassan mindenki elcsendesedett.
Az ora folytatodott, egyszeru kiserleteket vegeztek alkali es alkali földfemek sojat tettek langba es meg kellet figyelniuk milyen szinure festi a langot, gyorsan el ment az ora, es leven a nap utolso gyakorlata volt, utanna nem volt mar elöadas mindenki indult a szabadsag fele. Mimi szokas szerint sokaig pakolaszott a holmiai között, neki nem volt sietös a dolga ö addig volt szabad ami haza nem ment. Marcus megvarta Emilie-t , mert a labort zarni kellet.
-Merre fele laksz? - kerdezte a ferfi rekedtes hangjan
-Itt lakok az Avason – valaszolt a lany, nem tudta elkepzelni a ferfi miert kerdezi ezt töle. De valahogy megmagyarahatatlan bizalmat erzett iranta.
-Nagyszeru, kepzeld en is ott lakom. Ha szeretned haza viszlek. -ajanlotta fel Marcus. Emilie habozott. Feladja-e azt a fel orat amit meg meguszhat a haza menetellel, de ha megis a kenyelmet valasztja es haza megy kocsival Marcus-szal akkor megkockaztaja azt, hogy Tod esetleg meglatja meglatja, es nem tudja kimagyarazni magat. Esetleg a kemeny uteseket ezuttal nem a fal vagy a berendezesi targyak fogjak felfogni, hanem az ö puha parnas teste. De maga sem tudta mi vezerete de elfogadta az ajanlatot.
-Köszi, szívesen vennem, úgy is fardt vagyok. - vegul a kenyelmet valasztotta es a kockazatot.
-Cigizel? Akkor elszivhatnak egyutt egy szallal. - invitalta Marcus a lanyt.
-Igen...az..az... jo lenne! - Emilie kisse kellemetlenul ererzte magat
Kifele a folyoson nem talakoztak szinte senkivel kiveve egy magas vörös haju lannya, aki lathatoan igen rosszalloan nezett Marcusra.
-Simone Chantal, hulye liba, most vegzös geokemia szakon. Úgy fennt hordja az orrat hogy nem is igaz. Gyulöl engem mert nekem nem kellet. Pedig folyton felajjanlotta nekem magat. Fedric-kel, battyammal nagy baratok
-Biztos – felelte Mimi bizonytalanul a lany mindennek kinezett csak ribancnak nem, epp amolyan kedves szelid lanynak nezett ki. Annyi önbizalommal amennyi kepzettsegehez es termeszetessegehez kellet. Szinte sugarzott belöle a harmonia, Mimi borzasztoan irigyelte.
Kint a parkoloban hosszan szivtak cigijuket, Mimi mar megbanta tettet, es retteget attol ugyan milyen elmenyben lesz resze a vadkan Tod mellet.Beszelgettek sokmindenröl, legfökeppen az egyetemröl es a diakeletröl. De valahogy a parkapcsolati tenyezök nem kerultek szoba. A lanynak eszembe sem jutott hogy a ferfi talan maganeleti szempontbol közelit fele. Elmentek a szurke Peugeot 206-os kocsihoz aminek a hatuljaban egy hatalmas nagy kutyaketrec terpeszkedett el. Az autoban amugy eleg rendetlenseg volt, mindenfele epitöanyagok es felszerelesek akarcsak egy kömuvesenek. Emilie nem ilyenek kepzelte egy kemikus kocsijat.
-Bocsi a rendetlensegert. Csak ujitom fel a lakasomat es nem volt idöm meg kipakolni az összesvasarolt cuccokat, a ketrec meg a kutyame, van egy kilenc eves bicolor beagle-öm.
-Tök jo, imadom a kutyusokat. Ashenvale-ben van ket kutyank, de miota itt lakok Mistran azota csak egy kismacskam van. De az is csak majus ota – Emilie vegig erezte magaban a belsö feszultset, de kivulröl probalt nyugalmat eröltetni magara..
-Ashenvale-böl szarmazol, en Shelt-böl, az egyetem miatt költöztem ide.
-Nahat a növerem, Marie-Anne is oda jart kereskedelmi föiskolara. De nem hiszem hogy imerned. Mar reg ferjnel van. Van egy öteves kisfia.
-Nekem egy hugom Judith. Egyedul elsz?
-Nem, edesanyammal es … - sokaig habozott hogy elmondja-e Tod-ot nem is igazan a Marcus erdekelte, inkabb csak a Vadkant szegyelte aki hozza kepes vegtelenul buta volt, es felelmetesen igenytelen.
Emilie lelki szemei előtt megjelent a nagdarab ferfi aki epp reggel kikel az agybol es guggolo allasba helyezi magat es úgy vakarja a segget. A lany sirni es nevetni is szeretett volna egyszerre. - es a völegenyemmel- pruszkolte az orra ala, a visszafolytott nevetestöl.
-En csak nehany egyetemista sraccal lakom egyutt, a sajat lakasomban, ök albertlök nalam. - Mimi nem csodalkozott ezen, rengeteg egyetemista lakott barataival egyutt egy alberletben, ezek vagy sajat valasztasukbol laktak így vagy azert mert nem fertek bele a szukös kollegiumi keretbe.
-Akkor gondolom ki be jarnak hozzatok a csajok.
-Nehogy azt hidd jo sracok ezek. Csak a tanulassal foglalkoznak.
Mar kanyarodtak is fel Emelie-ek utcajaba. Rettegessel latta a szokott helyen a narancssarga Renault Twingo-t, tehat a vadkan itthon van. Marcus észrevehette a lany ijedtseget mert rakerdezett
-Feltekeny a baratod?
-Az nem feltekeny hanem egy vadallat.
-Nem szereted?- tette fel a kenyes kerdest a ferfi erdekes kivancsisaggal a hangjaban.
-Sosem szerettem – Emelie hangjabol sutött a melyseges undor es megvetes - egy nagy szerelmemen akartam bosszut allni vele, depresszios lettem es ez a vaddiszno ezt hasznalta ki, mikor beköltöztunk automatikusan utannam jött.- hadarta el a lany a keseru valosagot
-Miert nem szakitasz vele?- tette fel a nyilvanvalo kerdest Marcus
-Talan nem volt eddig batorsagom hozza, meg felek attol is hogy megverne.
-Annyira bolond? - Emelie-t szinte mar a panikroham razta belulröl, hirtelen elemi erövel törtek ki belöle eddig visszafolytott erzesei.
-Az egy allat, a szo szoszoros ertelmeben is az igenytelen undorito es agressziv. Szexualisan mar regen nem elunk parkapcsolatban. Csak egymas mellet vagyunk.- Emilie-t meglepte sajat maga öszintesege, ahogy a dolgokrol beszelt. Jo volt egy vadidegennek kiöteni a lelke fajdalmat. Így nemileg csökkent feszultsege is.
-Pedig egy olyan szep fiatal lanynak mint te szuksege van a szerelemre es a szexre. - Mimi erezte magan a ferfi kivankozo tekintet. Vegtelenul zavarba jött, eltorzult testere gondolt, felhasadt csikos börere.
-Sajnalom mennem kell. Mar aggodnak ertem. - Emilie szallt is ki az auto anyosuleseröl. Szinte panikszeruen menekult a majdhogynem nyilvanos felajankozas elöl. De Marcus utanna szolt.
-Ugye azert megadod a telefonszamod? - Mimi gyorsan egy papirlapra rafirkantotta a telefonszamat, felnezett 5. emeleti lakasuk erkelyere, a vadkan ott allt kint. Lathatoan melyeket szivott cigijeböl, es elegansnak eppenseggel nem nevezhetö mozdulattal pöckölte el a cikket a melybe. Emilie gyorsan Marcus kezebe nyomta a szamot majd köszönes nelkul rohant a lepcsöhaz bejarata fele. Tudeje mohon kivanta a levegöt. Szive vert akar csak valami riadt madar egy ketrecben. Probalt urra lenni felelmen es panikjan. Latta Marcus sokaig figyelte majd elhajtott. Emilie mar reszketett a felelemtöl vajon mit fog ezert kapni, es meg anyja sincs itthon, hogy megvedje.
Emilie úgy felt hogy reszketett a keze, az ajto előtt mar annyira, hogy kiejetette a kulcsot, mikor lehajolt erte, hallota a hevederzar csuszasanak jellegzetes hangjat. Arra eszmelt hogy a Tod előtt terdel borzaszto kiszolgaltatott pozban. Megalazonak erezte ezt az abszurd helyzeret. Kiszolgaltatott es sebezhetö volt akar csak egy allatkölyök. Mar minden sejtje reszketett, varta a fajdalmas rugast. De nem ez következett. Tod meglepöen nyajas volt.
-Örulök hogy haza jöttel mar kezdtem aggodni erted. - hangja mezes mazos volt, szinte behizelgö, de kis malacszemeiböl szinte sugarzott a vegytiszta duh.
-Csak sokaig huzodott a gyakorlat es... es az egyik baratnöm haza hozott kocsival ö is fent lakik az Avason. - hazudta a lany es meg mindig rettegett, hangja akadozott, hatan veritekcseppek keztek lassan legurulni a gerence menten. Szemet lesutötte nem mert Tod kutakodo vad tekintetebe nezni, felt, hogy szeme elarulja. Emilie sok mindent jol tudott de hazudni nem.
-Aham az egyik baratnöd- bögte mely hangjan, meg mindig megprobalt nyajas lenni de allati duhe egyre jobban a felszinre kivankozott – Miota van neked baratnöd?
-Csak felajanlotta, hogy elhoz nekem meg nem volt kedvem buszozni. - Az utolso mondat hangerejetöl Emelie összerezzent. Felelme ha lehet meg tovabb fokozodott, teljesen lebenitva öt. De legszivesebben most szembeszallna a vadkannal, feleselne neki lehordana mindenfele undorito allatnak. De nyilvanvalo eröfölenye ebben megakadajozta.
-Legközelebb inkabb gyere busszal mert rataposok annak a bizonyos baratnönek a zacskojara.- Emilie-t szinte beteritette a nyalcsova, amit Tod uvöltese zuditott ra, mar vette volna ölebe a közeledö vöröscirmos- feher kiscicajat, Mikor is a kicsi allatba Tod hatalmasat rugott úgy hogy a macska a kitart ajatju kis szobaban kötött ki es hanyni kezdett. Emilie könnyeivel közdött, sajnalta picinyke artatla lenyt, az egyetlen igaz baratjat es tarsat.
-Ezt meg miert kellet csinalnod? - uvöltöltte Emilie
-Hogy megtanuld ne hazudj nekem! -orditotta Tod imarron magan kivul.
Emilie megsemmisulve allt az elöszoba közepen, ledobta minden cuccat es tamolygo kiscicajahoz lepett, szoritotta, ölelte magahoz. Aki egyre csak reszketett karjaiban, es könnyes szemekkel sugta cicaja fulebe hogy bocsasson meg neki.
Emilie hallota a konyhaban az edenycsörgest es a mikro hangjat. A vadkan zabalni keszul. Mint mindig. Ordenale mennyiseget fog megzabalni egy fel kilo kenyer tarsasagaban úgy hogy borostas pofajarol es kecskeszakallarol csöpögni fog a zsir es a kajamaradek, poloja is az etlapjat fogja tukrözni. Igenytelensegenel talan csak butasaga volt nagyobb.
Mimi megkereste vadkan elöl eldugott csokoladejat es nagyokat harapott bele, így gyogyitva lelke ujabb sebeit, es csökkentve panik rohamat.
Visszavonulva a szobajaba nezte a tv-t. Vadkan szamitogepet utötte szokas szerint tatott szajjal jatsszotta videojatekat, majdhogynem a nyala el nem cseppent. Nagy pohos hasa elöre esett, dagadt szörös segge kilogott otthon hordott melegitönadragjabol, nem szegyelve magat nagyokat fingoraszott. Emilie ezeket szinte mar fel sem vette, annyira alltalanos allapot volt, a hasan alvo pici cicajat figyelte inkabb. Ez a pici leny annyira sok szeretetet adott neki, szinte rajongasig szerette gazdajat. Pedig oly sok mindent viselt el gazdaja helyett. Volt hogy a hatalmas akvariumba hajitottak bele, volt hogy a falhoz csapodott, hol az agynemutarto fedelet csapkodtak pici testere. de mindenkeppen Mimi helyett turt es viselt. A gazdaja pegig sirt könyörgött ne bantsa pici allatat. Úgy szerette mintha a gyereke lett volna.
Akaratlanul is Marcus közul jártak a gondolatai, össze hasonlitotta Toddal. Az a ferfi karcsu volt formas, arca szep, es frissen borotvalt, intelligensen beszelt vele, cigije ellenere vegtelenul jo illata volt. Toddal ellentettben akinek gyakran erös izzadsag szaga volt keveredve az olcso ferfiparfumök illataval. Marcus sose bantana allatokat, mivel neki is van egy kutyaja. Emilie nem tudta elhinni, hogy valakinek ilyen torzan is tetszhet. Elfolytott nöiessege sikitott melyeben. Vagyott az erintesre a cirogatasra a szeretkezesre. De ezzel a vaddisznoval kepetelen volt szexualis eletet elni, Undorodott töle, izzadt tesstszagatol, undorito erös szörzetetöl, allando borostasossagatol, mosatlan fogaitol, vonalkodos alsonemuitöl, kapadohany cigiszagatol. Attol hogy mindig lezabalta magat, hogy mindig úgy evett mint egy diszno. Mimi csak leste a tv-t de ezek a dolgok jartak az eszebe. Sokadik szolasra vette eszre csak hogy vadkan szolitgatja.
-Megkaptad mar a fizetest? Hanyszor szoljak mar neked hogy ne a tv-t bamuld?
-Micsoda? - Emilie úgy erezte magat, mint akit hosszu mely alombol ebresztettek fel. Par pillanat kellet hozza hogy visszazuhanjon a valosagba
-Azt kerdeztem megkaptad-e mar a fizetest? - Tod vizenyös malacszemeben ott villodzott vad duhe.
-Nem nem kaptam meg. -probalta titkolni a tényt Emilie, Tod tekinteteben pedi tukrözött hogy egesz agya langol mar.
-Hazudsz! Lattam a telefonodban az sms-t – az indulat iszonyatos hurrikankent tört ki Todbol. Ezekszerint kutakodik a telefonjaban.
-De arra a penzre szuksegem van, kezdödik az egyetem, jegyzetekre van szuksegem meg iskolaszerre, meg mar egy göncom sincs, mindent szethordtam. - Emelie bator elhatarozaskent hosszu idö ota elöször kiallt magaert. Nem tudta hogy mi volt ra ilyen jo hatassal az a röpke pillanatt, amikor ujra ertekesnek erezte magat, vagytalan valami egeszen mas..
-Lattam abbol a penzböl, csinos kis aluminiumfelnit vehetek az automra, mar kineztem egy parat.- meg sem hallva Emilie tiltakozasat, szamara annyira szokatlan volt, Emilie esetleg ellenvelemenyt is formalhat.
-De nem erted! - Emilie feljebb emelte hangszinet, szeme villamokat szort - Nekem szuksegem van ra! En dolgoztam meg erte! - A lanyt mar razta a duh, allando ejszakaban dolgozott, hogy legyen jo nagy muszakpotlek kifacsarta magat hogy kicsit jobb legyen.
-Nekem is szuksegem van az aulufelnire. - mondta eszre sem veve az egyre duhöttebb Emilie-t
-Ertsd mar meg azzal a hihetetlenul kemeny fejeddel! - Emilie nem merte kimondani hogy azzal a csökevenyes agyaval, mert hiaba feszitette a hurokat nem akarta, hogy elpattanjanak belathatatlan következmenyekkel. Sokmindenre van szuksegem ami majdnem letelem! Es az felni az autora nem az!
-Minek kell neked a szep uj ruha? Hogy annak a ficsurnak illegesd benne magad? - a szeme mar duheben verben forgott, mint egy igazi vadallatanak. - anyad meg meg tudja neked fenymasolni a jegyzeteket
-De azert a penzert en dolgoztam! En sem veszem el a te penzedet! - A szovaltasbol egyre nagyobb veszekedes kerekedett.
-Csak elösködsz rajtam!
-En elösködök rajtad? - Emilie mar csak nevetni tudott ezen, majd folytatta - Ki etet? Kinel laksz? Mi mossa a szaros gatyadat!
-Velem ne beszelj így te ribanc! Varlak mikor jössz es erre mit latok? Valami manusznak a kocsijabol szallsz ki, es mit adtal neki ? Csak nem penzt? Mas ugysem baszna meg teged csak úgy, ha fizetsz esetleg!
-Hogy beszelsz velem?!- es mar mind a ketten szembe alltak egymassal.
-Ha megtudom megcsaltal megöllek! Kitepem az eleven dobogo szivedet, es annak a mocsoknak a szajaba dugom!
-Szörnyeteg vagy egy allat!
Ki tudja meddig folytatodott volna a vita vagy milyen következmenyekkel jart volna. Azonban az ajtoban kulcsörges hallatszott, Emilie megkönnyebbult, anyja hazajött akor nem meri bantani. Az erkezö anyjanak szinte a nyakaba ugrott, majd kiment vele a konyhaba, es be a szobajaba, macskaja utana. Sokaig beszeltek anyjaval, az alom itt nyomta el nem mert bemenni vadkanhoz. Így aludtak csendben harman. Így senki nem banthatta öket. Anyja ölelö karjaiban.
-Marcus Mayn vagyok, doktorandusz hallgato. Bocsass meg kerlek hogy neked mentem. - Szolt erdekes kisse magas rekedtes hangjan.
-Emilie Portman vagyok. En kerek elnezest, borzalmatlanul ugyetlen es figyelmetlen vagyok, raadasul fardt is, ejszaka dolgozom.- magyarazkodott Emilie, borzaszto zavaraban.
-Neked most meg teljesen az egyetemre kene koncetralnod, az elsö ket ev a legkritikusabb. - Marcus probalta a lanyt valamelyest vigasztalni.
-Honnan tudod hogy masod eves vagyok? - Emilie meglepett ertetlen kepet vagott.
- Onnan hogy en leszek a gyakorlatvezetöd. -közlte, röviden, tömören.
Mimit elöntötte a forrosag úgy szegyelte magat. Szepen bemutatkozott a tanaranak.
-Elnezest kerek tanar urtol, a kesesemert is. - gyorsan hivatalos hangnem valtott.
-Emilie kerlek ne kezdj el magazni, de sajnos ezen a gyakorlaton velem fogsz dolgozni mert minden helyet betöltöttek a csoporttarsaid, legyszi pakolj le a tanari asztalnal es masold le a kemiai egyenleteket a tablarol, következö alkalommal röpdoga lesz belöluk.
A lany mesemmisulve ult fel a tanari laborasztalhoz, latta egyes gonoszabb csoportarsai nevetnek rajta, hogy szamar padba kerult. Ugyan ezen osztalytarsai jokat mulattak neha igencsak viseltes holmijain, parnas testen, apolatlannak hato frizurajan. Majdnem minden csoportarsa jolöltözött es rendkivul jol apolt volt. Emilie gyakran nezte nagyokat nyelve mikor egesz napos menetrendjuk volt azt hogy jobbnal jobb eteleket hoznak a bufeböl ebedre. Neki meg sokszor egy kavera sem futotta. Es ette a szikadt kenyeret, amin sokszor csak vaj volt. Es kortyolta az olcso muanyag szörpböl keszult italat fel literes uvegeböl. Es arra gondolt ha egyszer mernök lesz neki is jut majd mindenre. Ruhakra cipökre, fodraszra es kozmetikara. Es talan egyszer ö is bufeben ebedelhet, es nem harom napos kenyeret fog ebedelni.
Nemsokra Marcus is vissza jött, es elöadta szokasos tanari szöveget hogy vigyazzanak a laborfelszerelekre es hogy pontos adagolassal dolgozzanak. Majd kikerdezte mit hallotunk az elöadason. Csinos osztajtasnöi mindig szolasra jelentkeztek, hogy felhivjak magukra a ferfi figyelmet. De Marcus csak Emilie-t kerdezgette.
-Portman kisasszony mit halott a penteki elöadason?
-Semmit... tanar ur. - öntötte el a pir az arcat, es hallotta csinos osztalytarsnöi harsany kacagasat. - Csutörtökön egesz ejszaka nehez ladakat pakolt a -10 fokos hutöhazban, es reggelre olyan faradt volt hogy keptelen volt bemenni az elöadasra, vegigaludni meg nyilvanosan nem akarta.- Nem voltam bent... az elöadason.
-Semmi baj Emilie - szolt elnezöen es a legharsanyabban kacago plazacica nezett- majd Down kisasszony sajat költsegen lemasolja maganak a penteken lejegyzetelt anyagat, mert lathatoan igen jol szorakozik, es kullemet eltekintve nincsennek anyagi termszetu problemai. Maga Portman kisasszony valoszinuleg elözö ejjel kemenyen dolgozott a munkahelyen hogy javitson anyagi helyzeten, mert mint a folyoson megtudtam iskola mellet ejszakaban dolgozik kemeny fizikai munkat. Down kisasszonyt pedig valoszinuleg a nagydarab kopasz maffiozo pasija penzeli neminemu szexualis szolgaltatasaert.
Az teremben hatalmas nevetes tört ki es az igencsak barbie babas Marcy Down igencsak sietösen tavozott
-Tehat ennyit a fegyelemröl akinek nem tetszik annak kivul tagasabb, itt csak azok maradjanak akiket tenyleg erdekel a kemia, es nem azert akarnak diplomat hogy kesöbb kiaggaszak a falra es egesz nap azt csodaljak, hanem azok akik tenyleg az iparban akarnak maradni, es kemenyen dolgoznak hogy itt lehessenek akarcsak Portman kisasszony. Az oraeleji röpdoga erejeig maradjanak irjak fel a jelenleti listara nevuket es mehetnek is es így nem farasztjuk egymast.
A bejentesre halk susmorgas töltötte be a kemia labort. Majd lassan mindenki elcsendesedett.
Az ora folytatodott, egyszeru kiserleteket vegeztek alkali es alkali földfemek sojat tettek langba es meg kellet figyelniuk milyen szinure festi a langot, gyorsan el ment az ora, es leven a nap utolso gyakorlata volt, utanna nem volt mar elöadas mindenki indult a szabadsag fele. Mimi szokas szerint sokaig pakolaszott a holmiai között, neki nem volt sietös a dolga ö addig volt szabad ami haza nem ment. Marcus megvarta Emilie-t , mert a labort zarni kellet.
-Merre fele laksz? - kerdezte a ferfi rekedtes hangjan
-Itt lakok az Avason – valaszolt a lany, nem tudta elkepzelni a ferfi miert kerdezi ezt töle. De valahogy megmagyarahatatlan bizalmat erzett iranta.
-Nagyszeru, kepzeld en is ott lakom. Ha szeretned haza viszlek. -ajanlotta fel Marcus. Emilie habozott. Feladja-e azt a fel orat amit meg meguszhat a haza menetellel, de ha megis a kenyelmet valasztja es haza megy kocsival Marcus-szal akkor megkockaztaja azt, hogy Tod esetleg meglatja meglatja, es nem tudja kimagyarazni magat. Esetleg a kemeny uteseket ezuttal nem a fal vagy a berendezesi targyak fogjak felfogni, hanem az ö puha parnas teste. De maga sem tudta mi vezerete de elfogadta az ajanlatot.
-Köszi, szívesen vennem, úgy is fardt vagyok. - vegul a kenyelmet valasztotta es a kockazatot.
-Cigizel? Akkor elszivhatnak egyutt egy szallal. - invitalta Marcus a lanyt.
-Igen...az..az... jo lenne! - Emilie kisse kellemetlenul ererzte magat
Kifele a folyoson nem talakoztak szinte senkivel kiveve egy magas vörös haju lannya, aki lathatoan igen rosszalloan nezett Marcusra.
-Simone Chantal, hulye liba, most vegzös geokemia szakon. Úgy fennt hordja az orrat hogy nem is igaz. Gyulöl engem mert nekem nem kellet. Pedig folyton felajjanlotta nekem magat. Fedric-kel, battyammal nagy baratok
-Biztos – felelte Mimi bizonytalanul a lany mindennek kinezett csak ribancnak nem, epp amolyan kedves szelid lanynak nezett ki. Annyi önbizalommal amennyi kepzettsegehez es termeszetessegehez kellet. Szinte sugarzott belöle a harmonia, Mimi borzasztoan irigyelte.
Kint a parkoloban hosszan szivtak cigijuket, Mimi mar megbanta tettet, es retteget attol ugyan milyen elmenyben lesz resze a vadkan Tod mellet.Beszelgettek sokmindenröl, legfökeppen az egyetemröl es a diakeletröl. De valahogy a parkapcsolati tenyezök nem kerultek szoba. A lanynak eszembe sem jutott hogy a ferfi talan maganeleti szempontbol közelit fele. Elmentek a szurke Peugeot 206-os kocsihoz aminek a hatuljaban egy hatalmas nagy kutyaketrec terpeszkedett el. Az autoban amugy eleg rendetlenseg volt, mindenfele epitöanyagok es felszerelesek akarcsak egy kömuvesenek. Emilie nem ilyenek kepzelte egy kemikus kocsijat.
-Bocsi a rendetlensegert. Csak ujitom fel a lakasomat es nem volt idöm meg kipakolni az összesvasarolt cuccokat, a ketrec meg a kutyame, van egy kilenc eves bicolor beagle-öm.
-Tök jo, imadom a kutyusokat. Ashenvale-ben van ket kutyank, de miota itt lakok Mistran azota csak egy kismacskam van. De az is csak majus ota – Emilie vegig erezte magaban a belsö feszultset, de kivulröl probalt nyugalmat eröltetni magara..
-Ashenvale-böl szarmazol, en Shelt-böl, az egyetem miatt költöztem ide.
-Nahat a növerem, Marie-Anne is oda jart kereskedelmi föiskolara. De nem hiszem hogy imerned. Mar reg ferjnel van. Van egy öteves kisfia.
-Nekem egy hugom Judith. Egyedul elsz?
-Nem, edesanyammal es … - sokaig habozott hogy elmondja-e Tod-ot nem is igazan a Marcus erdekelte, inkabb csak a Vadkant szegyelte aki hozza kepes vegtelenul buta volt, es felelmetesen igenytelen.
Emilie lelki szemei előtt megjelent a nagdarab ferfi aki epp reggel kikel az agybol es guggolo allasba helyezi magat es úgy vakarja a segget. A lany sirni es nevetni is szeretett volna egyszerre. - es a völegenyemmel- pruszkolte az orra ala, a visszafolytott nevetestöl.
-En csak nehany egyetemista sraccal lakom egyutt, a sajat lakasomban, ök albertlök nalam. - Mimi nem csodalkozott ezen, rengeteg egyetemista lakott barataival egyutt egy alberletben, ezek vagy sajat valasztasukbol laktak így vagy azert mert nem fertek bele a szukös kollegiumi keretbe.
-Akkor gondolom ki be jarnak hozzatok a csajok.
-Nehogy azt hidd jo sracok ezek. Csak a tanulassal foglalkoznak.
Mar kanyarodtak is fel Emelie-ek utcajaba. Rettegessel latta a szokott helyen a narancssarga Renault Twingo-t, tehat a vadkan itthon van. Marcus észrevehette a lany ijedtseget mert rakerdezett
-Feltekeny a baratod?
-Az nem feltekeny hanem egy vadallat.
-Nem szereted?- tette fel a kenyes kerdest a ferfi erdekes kivancsisaggal a hangjaban.
-Sosem szerettem – Emelie hangjabol sutött a melyseges undor es megvetes - egy nagy szerelmemen akartam bosszut allni vele, depresszios lettem es ez a vaddiszno ezt hasznalta ki, mikor beköltöztunk automatikusan utannam jött.- hadarta el a lany a keseru valosagot
-Miert nem szakitasz vele?- tette fel a nyilvanvalo kerdest Marcus
-Talan nem volt eddig batorsagom hozza, meg felek attol is hogy megverne.
-Annyira bolond? - Emelie-t szinte mar a panikroham razta belulröl, hirtelen elemi erövel törtek ki belöle eddig visszafolytott erzesei.
-Az egy allat, a szo szoszoros ertelmeben is az igenytelen undorito es agressziv. Szexualisan mar regen nem elunk parkapcsolatban. Csak egymas mellet vagyunk.- Emilie-t meglepte sajat maga öszintesege, ahogy a dolgokrol beszelt. Jo volt egy vadidegennek kiöteni a lelke fajdalmat. Így nemileg csökkent feszultsege is.
-Pedig egy olyan szep fiatal lanynak mint te szuksege van a szerelemre es a szexre. - Mimi erezte magan a ferfi kivankozo tekintet. Vegtelenul zavarba jött, eltorzult testere gondolt, felhasadt csikos börere.
-Sajnalom mennem kell. Mar aggodnak ertem. - Emilie szallt is ki az auto anyosuleseröl. Szinte panikszeruen menekult a majdhogynem nyilvanos felajankozas elöl. De Marcus utanna szolt.
-Ugye azert megadod a telefonszamod? - Mimi gyorsan egy papirlapra rafirkantotta a telefonszamat, felnezett 5. emeleti lakasuk erkelyere, a vadkan ott allt kint. Lathatoan melyeket szivott cigijeböl, es elegansnak eppenseggel nem nevezhetö mozdulattal pöckölte el a cikket a melybe. Emilie gyorsan Marcus kezebe nyomta a szamot majd köszönes nelkul rohant a lepcsöhaz bejarata fele. Tudeje mohon kivanta a levegöt. Szive vert akar csak valami riadt madar egy ketrecben. Probalt urra lenni felelmen es panikjan. Latta Marcus sokaig figyelte majd elhajtott. Emilie mar reszketett a felelemtöl vajon mit fog ezert kapni, es meg anyja sincs itthon, hogy megvedje.
Emilie úgy felt hogy reszketett a keze, az ajto előtt mar annyira, hogy kiejetette a kulcsot, mikor lehajolt erte, hallota a hevederzar csuszasanak jellegzetes hangjat. Arra eszmelt hogy a Tod előtt terdel borzaszto kiszolgaltatott pozban. Megalazonak erezte ezt az abszurd helyzeret. Kiszolgaltatott es sebezhetö volt akar csak egy allatkölyök. Mar minden sejtje reszketett, varta a fajdalmas rugast. De nem ez következett. Tod meglepöen nyajas volt.
-Örulök hogy haza jöttel mar kezdtem aggodni erted. - hangja mezes mazos volt, szinte behizelgö, de kis malacszemeiböl szinte sugarzott a vegytiszta duh.
-Csak sokaig huzodott a gyakorlat es... es az egyik baratnöm haza hozott kocsival ö is fent lakik az Avason. - hazudta a lany es meg mindig rettegett, hangja akadozott, hatan veritekcseppek keztek lassan legurulni a gerence menten. Szemet lesutötte nem mert Tod kutakodo vad tekintetebe nezni, felt, hogy szeme elarulja. Emilie sok mindent jol tudott de hazudni nem.
-Aham az egyik baratnöd- bögte mely hangjan, meg mindig megprobalt nyajas lenni de allati duhe egyre jobban a felszinre kivankozott – Miota van neked baratnöd?
-Csak felajanlotta, hogy elhoz nekem meg nem volt kedvem buszozni. - Az utolso mondat hangerejetöl Emelie összerezzent. Felelme ha lehet meg tovabb fokozodott, teljesen lebenitva öt. De legszivesebben most szembeszallna a vadkannal, feleselne neki lehordana mindenfele undorito allatnak. De nyilvanvalo eröfölenye ebben megakadajozta.
-Legközelebb inkabb gyere busszal mert rataposok annak a bizonyos baratnönek a zacskojara.- Emilie-t szinte beteritette a nyalcsova, amit Tod uvöltese zuditott ra, mar vette volna ölebe a közeledö vöröscirmos- feher kiscicajat, Mikor is a kicsi allatba Tod hatalmasat rugott úgy hogy a macska a kitart ajatju kis szobaban kötött ki es hanyni kezdett. Emilie könnyeivel közdött, sajnalta picinyke artatla lenyt, az egyetlen igaz baratjat es tarsat.
-Ezt meg miert kellet csinalnod? - uvöltöltte Emilie
-Hogy megtanuld ne hazudj nekem! -orditotta Tod imarron magan kivul.
Emilie megsemmisulve allt az elöszoba közepen, ledobta minden cuccat es tamolygo kiscicajahoz lepett, szoritotta, ölelte magahoz. Aki egyre csak reszketett karjaiban, es könnyes szemekkel sugta cicaja fulebe hogy bocsasson meg neki.
Emilie hallota a konyhaban az edenycsörgest es a mikro hangjat. A vadkan zabalni keszul. Mint mindig. Ordenale mennyiseget fog megzabalni egy fel kilo kenyer tarsasagaban úgy hogy borostas pofajarol es kecskeszakallarol csöpögni fog a zsir es a kajamaradek, poloja is az etlapjat fogja tukrözni. Igenytelensegenel talan csak butasaga volt nagyobb.
Mimi megkereste vadkan elöl eldugott csokoladejat es nagyokat harapott bele, így gyogyitva lelke ujabb sebeit, es csökkentve panik rohamat.
Visszavonulva a szobajaba nezte a tv-t. Vadkan szamitogepet utötte szokas szerint tatott szajjal jatsszotta videojatekat, majdhogynem a nyala el nem cseppent. Nagy pohos hasa elöre esett, dagadt szörös segge kilogott otthon hordott melegitönadragjabol, nem szegyelve magat nagyokat fingoraszott. Emilie ezeket szinte mar fel sem vette, annyira alltalanos allapot volt, a hasan alvo pici cicajat figyelte inkabb. Ez a pici leny annyira sok szeretetet adott neki, szinte rajongasig szerette gazdajat. Pedig oly sok mindent viselt el gazdaja helyett. Volt hogy a hatalmas akvariumba hajitottak bele, volt hogy a falhoz csapodott, hol az agynemutarto fedelet csapkodtak pici testere. de mindenkeppen Mimi helyett turt es viselt. A gazdaja pegig sirt könyörgött ne bantsa pici allatat. Úgy szerette mintha a gyereke lett volna.
Akaratlanul is Marcus közul jártak a gondolatai, össze hasonlitotta Toddal. Az a ferfi karcsu volt formas, arca szep, es frissen borotvalt, intelligensen beszelt vele, cigije ellenere vegtelenul jo illata volt. Toddal ellentettben akinek gyakran erös izzadsag szaga volt keveredve az olcso ferfiparfumök illataval. Marcus sose bantana allatokat, mivel neki is van egy kutyaja. Emilie nem tudta elhinni, hogy valakinek ilyen torzan is tetszhet. Elfolytott nöiessege sikitott melyeben. Vagyott az erintesre a cirogatasra a szeretkezesre. De ezzel a vaddisznoval kepetelen volt szexualis eletet elni, Undorodott töle, izzadt tesstszagatol, undorito erös szörzetetöl, allando borostasossagatol, mosatlan fogaitol, vonalkodos alsonemuitöl, kapadohany cigiszagatol. Attol hogy mindig lezabalta magat, hogy mindig úgy evett mint egy diszno. Mimi csak leste a tv-t de ezek a dolgok jartak az eszebe. Sokadik szolasra vette eszre csak hogy vadkan szolitgatja.
-Megkaptad mar a fizetest? Hanyszor szoljak mar neked hogy ne a tv-t bamuld?
-Micsoda? - Emilie úgy erezte magat, mint akit hosszu mely alombol ebresztettek fel. Par pillanat kellet hozza hogy visszazuhanjon a valosagba
-Azt kerdeztem megkaptad-e mar a fizetest? - Tod vizenyös malacszemeben ott villodzott vad duhe.
-Nem nem kaptam meg. -probalta titkolni a tényt Emilie, Tod tekinteteben pedi tukrözött hogy egesz agya langol mar.
-Hazudsz! Lattam a telefonodban az sms-t – az indulat iszonyatos hurrikankent tört ki Todbol. Ezekszerint kutakodik a telefonjaban.
-De arra a penzre szuksegem van, kezdödik az egyetem, jegyzetekre van szuksegem meg iskolaszerre, meg mar egy göncom sincs, mindent szethordtam. - Emelie bator elhatarozaskent hosszu idö ota elöször kiallt magaert. Nem tudta hogy mi volt ra ilyen jo hatassal az a röpke pillanatt, amikor ujra ertekesnek erezte magat, vagytalan valami egeszen mas..
-Lattam abbol a penzböl, csinos kis aluminiumfelnit vehetek az automra, mar kineztem egy parat.- meg sem hallva Emilie tiltakozasat, szamara annyira szokatlan volt, Emilie esetleg ellenvelemenyt is formalhat.
-De nem erted! - Emilie feljebb emelte hangszinet, szeme villamokat szort - Nekem szuksegem van ra! En dolgoztam meg erte! - A lanyt mar razta a duh, allando ejszakaban dolgozott, hogy legyen jo nagy muszakpotlek kifacsarta magat hogy kicsit jobb legyen.
-Nekem is szuksegem van az aulufelnire. - mondta eszre sem veve az egyre duhöttebb Emilie-t
-Ertsd mar meg azzal a hihetetlenul kemeny fejeddel! - Emilie nem merte kimondani hogy azzal a csökevenyes agyaval, mert hiaba feszitette a hurokat nem akarta, hogy elpattanjanak belathatatlan következmenyekkel. Sokmindenre van szuksegem ami majdnem letelem! Es az felni az autora nem az!
-Minek kell neked a szep uj ruha? Hogy annak a ficsurnak illegesd benne magad? - a szeme mar duheben verben forgott, mint egy igazi vadallatanak. - anyad meg meg tudja neked fenymasolni a jegyzeteket
-De azert a penzert en dolgoztam! En sem veszem el a te penzedet! - A szovaltasbol egyre nagyobb veszekedes kerekedett.
-Csak elösködsz rajtam!
-En elösködök rajtad? - Emilie mar csak nevetni tudott ezen, majd folytatta - Ki etet? Kinel laksz? Mi mossa a szaros gatyadat!
-Velem ne beszelj így te ribanc! Varlak mikor jössz es erre mit latok? Valami manusznak a kocsijabol szallsz ki, es mit adtal neki ? Csak nem penzt? Mas ugysem baszna meg teged csak úgy, ha fizetsz esetleg!
-Hogy beszelsz velem?!- es mar mind a ketten szembe alltak egymassal.
-Ha megtudom megcsaltal megöllek! Kitepem az eleven dobogo szivedet, es annak a mocsoknak a szajaba dugom!
-Szörnyeteg vagy egy allat!
Ki tudja meddig folytatodott volna a vita vagy milyen következmenyekkel jart volna. Azonban az ajtoban kulcsörges hallatszott, Emilie megkönnyebbult, anyja hazajött akor nem meri bantani. Az erkezö anyjanak szinte a nyakaba ugrott, majd kiment vele a konyhaba, es be a szobajaba, macskaja utana. Sokaig beszeltek anyjaval, az alom itt nyomta el nem mert bemenni vadkanhoz. Így aludtak csendben harman. Így senki nem banthatta öket. Anyja ölelö karjaiban.
