2012. január 16., hétfő

Versek

Ezek a versek korai szarnyprobalgatasaim. Temajuk mar abszolut nem aktualis, de megis erdekes kiteröi a "muvesztem"-nek. Valahol lehet igazsag abban, hogy a muvesz akkor alkot igazan jokat mikor szenved :-D

Mélységes fájdalom

Mélységes fájdalom lakik most a lelkemben
Mert tudom, sosem lehet az enyém a te szerelmed

Ha felnézek az éjszaki égre csak téged látlak
Látom a Holdat, mely hordozza a fájdalmam

Megéri ez nekem? Nem tudom!
De ha, szemeidbe nézek látom a mennyeket

Ha megölelsz, úgy érzem a világ ölel
Ha karjaidban tartasz egy angyal ölel

A szerelem és szenvedés angyala
Ki egyszerre elhozza a poklot és a mennyeket

Mond miért kínzod a lelkemet?
Egy ártatlan gyermeki lelket!

Ki hisz még a szeretet és szerelem erejében
Ami megmozgat hegyeket, óceánokat és legeket

Mikor veled vagyok az óceánban úszom
A szenvedély óceánjában

Ami fenntart, lebegtet és elnyel egyszerre
Hazudd, hogy szeretsz és én követlek!

Vezessen az út a pokol mélyére vagy a fellegekbe
Fogd a kezem és én becsukom a szemem!

Hazudd, hogy vágysz rám magányos éjeken!
Hazudd, hogy egy angyalt látsz bennem!

Ha ezt teszed elhozom neked az éjszakát!
És én leszek a leggyönyörűbb éji pillangó!


Tükör

Tükröt mutatok. Látod benne önmagad?
Én a te szemeidben nem tudom mit láttam!

Számomra az is egy tükör! A lelked tükre!
Álmaimban egy szerelmet láttam a tükörben

Egy olyan szerelmet ami nekem sosem adatik meg!
Mert én csak egy éjszakai pillangó vagyok!

Aki elhozza neked a várva várt éjszakát!
Egy bukott angyal, aki a szárnyait keresi

A szerelem szárnyait, amitől újra felemelkedhet!
De amit most kapok, csupán papír szárnyak!

Nem bírják el a lelkem súlyát!
Ami tele van fájdalommal és reménytelenséggel!

Kérlek mutass hamis tükröt!
Ami reményt ad az újrakezdéshez!

Kérlek ne tépd le a szárnyaim!
És ha majd szemembe nézel! Lásd mivé tettél!

Éjszakai pillangóvá kinek hamar porrá égnek szárnyai
Attól a szenvedélytől, amit nekem adtál!


Fekete rózsa

Fekete rózsa nyílik most lelkembe
Ápolom gondozom!
Hazugsággal öntözöm!
Szenvedélyeddel óvom!

De mikor érinteni akarom!
Megszúr, megvág!
Hazugságaiddal szúr!
Álnokságoddal vág!

De én mégis szeretem!
Mert számomra téged képvisel!


Érzéseim neked!


Angyal szárnyakon jött hozzám el a szerelem
Egy hamis angyal szárnyain!

Én tudtam hogy csak egy szenvedélyről szól
De én mégis elfogadtam a keserédes nektárt

Ittam kelyhedből, amit felém nyújtottál
Méreg kehely volt az tudtam jól!

De én kész voltam kiinni belőle a mérget!
Mert édes volt az akár a szerelem!

Azóta szenvedek lassan öl a kegyetlen méreg!
De érted meghalni érdemes!

Mert te vagy nekem az élet a minden!
És a te mérged cseppenként öl meg!

De ha majd holtan zuhanok karjaidba
Gondolj rá hogy az égben várni foglak!

Igaz szerelemmel! És örök szenvedéllyel!
Ami sosem múlik el!


Angyal

Ég! Kérlek küldj nekem egy angyalt
Ki begyógyítja fájó sebeim!

Tudom meg kellet tapasztalnom a fájdalmat
Hogy becsülni tudjam az igaz érzelmeket!

Kérlek te égi lény! Segíts!
Rántsd le rólam a fájdalom leplét!

Mutass kiutat a sötétségből!
Mert tudom, hogy ott a fény az út végén!

Mutasd meg, mi van a csillagokban!
Mutasd, mi rejlik az igazi gyermeki szívekben!

Mutasd, mit kell tennem, hogy boldog legyek!
Mutasd hol az én elveszet lelkem! Az én igazi nevem!

Kérlek. mutasd meg miről álmodnak az angyalok!
Kérlek segíts, hogy megtaláljam az igazi társat!

Kiért érdemes küzdeni! Kiért érdemes a csatában meghalni!
Kiért érdemes mindent feladni!


Gyere, ölelj át!

Gyere, ölelj át igaz szerelemmel!
Töröld le fájó, könnyeimet!
Csókjaiddal feledtess el mindent!

Karjaidban eltűnik a világ!
Csak mi ketten létezünk!
Egymásban elveszünk!

Megmártózom szenvedélyedben!
Elveszem lelkedben!
Csak te létezel nekem!

Vajon mikor történik ez meg?
Vajon megélem ezt?
Vagy csak szenvedés jut nekem?

Gondolj rám!
Gondolj rám, ha a csillagos égre nézel!
Gondolj rám, a magányos éjjen!

Gondolj rám, ha egyszer is a fákra nézel!
Gondolj rám, ha szél simogat!

Gondolj rám, ha a nap cirógat!
Gondolj rám, ha az eső mossa arcodat!

Gondolj rám, ha már nem leszek veled
És más ölel téged!

Én szeretlek és veled leszek!
Gondolataim táncot járnak körülötted!

Elveszek hajad fényében!
Bőröd bársonyában!

Elveszek szemed csillogásában!
Hangod dallamában!

Gondolj rám, ha érted fájó könnyem pergetem
Hidd el, mindezt azért teszem mert szeretlek!



Óceán lélek

Az óceán lélek magányos lélek
Ki vetődik az élet óceánján

Ott vagyok a vízen de mégsem  vízben
Úszom az érzelmeken, de nem merülök el benne

Hallom hív egy szirén!
A nevemet énekli és hív gyere hozzám!

De én magamat az árbochoz kötöm!
Hogy csak a te hangodat hallom!

De az is csak egy szirén ének
Mely a sziklára csal!


Újra

Újra eljöttél, újra megöleltél!
Újra éreztem az a mit régen!
Újra felébredtem!
Most újra élek!

Újra érzem érintésed!
Újra érzem ajkad nyújtotta mézet!
Újra felébredtem!
Most újra élek!

Újra éreztem szenvedélyed
Újra éreztem elsöprő léted!
Újra felébredtem!
Újra élek!

Újra itt hagysz?
Újra megölsz?
Újra halott leszek?
Újra eltűnők a mélyben?

Újra érezhetem azt, amit régen?
Újra tiéd lehetnék úgy, mint régen?
Újra halott leszek?
Újra eltűnők a mélyben?

Érezd!

Érezd, hogy kívánlak!
Érezd, hogy gondolok rád!
Érezd, hogy mennyire hiányzol nekem!
Érezd, hogy nekem más vagy!
Érezd, hogy nekem te egy égi jel vagy!
Érezd, hogy mi ketten összetartozunk!
Érezd, hogy a mi sorsunk írva vagyon!
Érezd, hogy a tiéd vagyok!
Érezd, hogy én örökké várni fogok!
Érezd, hogy én mindig várni foglak!
Érezd, hogy mennyire szeretlek!
Érezd, hogy még senkit nem szerettem ennyire!

Hallgasd!


Hallgasd szirén énekem!
Hallgasd édes dalom, amint üzenek neked!

Gyere hozzám a sziklák mélyére!
Gyere engedj csábításomnak!

Gyere add meg nekem mit szeretnék!
Nem halálba csallak én!

Gyere hintsd el magvadat!
Adj nekem egy új életet!

Hagyd hogy egy szirén hordja gyermeked!
Hagyd hogy a boldogságom meglegyen!

Mert mikor messze jársz, csak ő marad nekem!
Mikor mással vagy, majd ő rám nevet!

Majd ő szeret engem, és én is szeretem!
Mert ő egy darab a lelkedből nekem!

És ő örökre itt marad nekem!
Nem hagy el nem csap be!

Ő lesz igaz hírnöke szerelmemnek!
A te örök bűnödnek!


Szárnyak

Letépheted szárnyaim! Elvehetd büszkeségem!
Lerombolhatsz mindent, ami nekem fontos!
De Őt nem veheted el tőlem!

Egy ártatlan lényt nem bánthatsz!
 Nem gyalázhatod meg a Hold Királynőjét!
Nem pusztíthatod el az Idők Örök Vándorát!

Mert ők Bűnben fogannak!
Gyarlóságunk hozza életre őket!
A mi hamis szerelmünknek gyümölcsei ők!

De Ők igazak! Ártatlanok!
Angyali lények!
Őket az ég küldi nekem!

Ők csak az enyémek!
Nem bánthatod őket! Nem tépheted le álmaik szárnyit!
Ők a kárpótlásai az égnek!

Ők a te lelkednek szépségei, jóságai!
Ők megtartják belőled, s belőlem a szépet!
Belőled, belőlem születnek!
Szárnyai lesznek ők az én lelkemnek!
Örökre velem lesznek!
Ha te már nem leszel velem!



Mondd

Mond mi rejtőzik a szemeidben?
Mond mivel ejtettél csapdába?
Mint egy űzött vadat?

Mond miért kellet neked szabad lelkem?
Mond miért vettél el tőlem mindent?
Miért tetted ezt?

Miért kell neked mindaz mi elérhetetlen?
Miért nem engedsz el engem?
Miért jó ez neked?

Miért kell neked az én lelkem is!
Miért teszed ezt?
Miért nem elég az, az egy neked?

Mit látsz bennem?
Miért nem hagyod, hogy elmenjek?
Hogy hátat fordítsak neked?

Miért húzol vissza mindig a mélybe?
Miért akarsz megrontani engem?
Miért jó neked, ha bűnös lélek leszek?

Miért akarod hogy bűnben égjek?
Miért akarod, hogy gyermekünk bűnben foganjon?
Miért nem engedsz szabadon?




Engedj el!

Kérlek, hagyd, hogy menjek
Engedd el sebzett kezem!

Mert én nem tudok elszakadni,
Tőled távol lenni.

Fogva tart egy hamis érzés,
Egy fájó érzelem.

Az igaz, de viszonzatlan szerelem
Ami fáj, éget idebent!

Talán egyszer jön egy új hajnal,
Egy szebb jövő.

De az én szívem csak érted dobog.
Másnak csak egy halott szív jut.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése