2012. január 16., hétfő

Tullendulve a holtponton

Ugy erzem hogy atlendultem a holtpontom es kezdem visszanyerni erömet, szepen lassan lepesröl lepesre, ujra neki alltam a Beltane-nak egyszer csak kesz lesz :-) es publikalhatom.
Ma delelött Zanyawicca a facebookon megosztotta a Gyöngyviragtol lombhullasig cimu termeszetfilmet. Gyönyöru szep volt, meg mindig ugyan ugy hat az emberre mint amikor elöször latta. Furcsa hogy az embert mennyire elemi erövel tudjak lesujtani sajat emlekei. En a bukk labanal nöttem fel, szamomra a hegyek mindig csodalatos dolgok voltak. Mikor egyetemista voltam gyakran egy könyvvel a kezembe kimentem Lillafuredre es a fuggökert vagstag köböl rakott falan uldögelve olvastam es neztem a körulöttem levö gyönyöru termeszetet. De a bukkel ennel sokkal bensösegesebb volt a kapcsolatunk rengetegszer jartam rengetegeiben turazni, kirandulni, vagy epp terpgyakorlatot tenni. Sosoem felejtem el hogy az akkori parommal Adammal mennyit jartunk ott telvi idejen. A lelkembe ivodott a csöppnyi Omassa falu, a hofödte hegyek oltalmaban megbujo kicsinyke telepules. Apro hazaival es a kemenyekböl felszallo joillatu fustjukkel. Lehet en vagyok a dilis, de nagyon szeretem a fafüst illatat, ami ilyenkor telen ott lebeg a völgyben. Mindig a melegseget, az otthont, a bekesseget jutattja az eszembe.
Neztem egy elmeleti fizikaval kapcsolatos dokumentumsorozatot, kökemeny, nehez emeszthetö tömör tudomany :-) es volt egy erdekes resz az idöröl szolt, hogy egy elmelet szerint az idö nem folyamatos, csupan pillanatkepek összessege es a mi agyunk rakja csupan össze mozgo keppe, hasonlokeppen mint a film kockait. A lenyege az hogy az összes velunk törtent dolog itt van körulöttunk. Furcsa es nagyon nehezen felfoghato dolgok ezek. Hogy azok a pillanatok amikre oly szivesen emlekszem vissza a bukk, Lillafured, Hamor, Omassa, csak egy karnyujtasnyira vannak tölem es itt lebegnek körulöttem. Na de ez nagyon elvontra sikeredett, de az en fantaziamat nagyon megmozgatta. Jo erzessel tölt el hogy bizonyos esemenyek nincsennek is olyan tavol tölem mint amennyire gondoltam. Habar nem utazhatok vissza az idöbe es nem szivhatom magamba a teli fafüsttel kevert hegyi levegöt. De megis... becsukom a szemem, utazok es ott is vagyok... az elmeny meg beleirom az eppen aktualis könyvembe :-), nem kellenek idögepek hogy utazzunk, csak kicsit magunkba kell merulnunk kicsit es atlepni elmenk korlatai, es urja abban a pillanatban vagyunk...
Amit meg a lelekröl meg a tudatrol lattam le sem irom mert mar tenyleg egy tudomanyos gabaly lenne. Hogy is beszelhetnek masoknak olyan sulyu dolgokrol amit az emberi agy fel sem kepes igazan fogni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése