Van egy almom

Van egy nagy almom, hogy szulesznö legyek.
Regebben sosem gondoltam volna hogy egyszer is egeszsegugyi palyara fogok lepni, de valahogy a szules es a terhesgondozas megvaltoztatott.
Miert eppen szulesnö? Miert nem inkabb csecsemös növer, vagy vedönö. Mert elsösorban nem csak a babakat szeretem, hanem magat az anyakat is, es azt a folyamatot amikent anyava valnak. Mind testi mind fizikai ertelemben. Szerintem annal szebb hivatas a vilagon nincs, mint a szulesznöe. Hiszen egy asszonyt tamogat abban a helyzetben amikor leginkabb egyedul van. Mikor csak a fajdalmat erzi, es azt hiszi ennel mar nem lesz rosszabb. Akkor fogni a kezet akkor biztatni, es emlekeztetni hogy mi a cel. Vizet adni a szomjazo szulö nönek, meleg törölközökkel enyhiteni a fajdalman. Közben nezni a monitorokon hogy a baba jol van-e. Megelni azt a bizalmat hogy a szulö nö megengedi hogy megvizsgaljam hogy minden rendben van-e. Vegul ha kell fogni a labat, szoritani a kezet, vagy eppen gatvedelemmel ovni a testet, miközben segitem ki a kisbabat. Es vegul a szuletes, a varva vart pillanat, mikor a nagy munkanak vege, megtisztogatni a babat majd atadni az edesanyjanak, segiteni a szoptatasban, majd vegul rendbe tenni. De tudom nem lesz mindig ilyen szep es egyszeru, sokszor lesznek kopikaciok mikor gyorsan esszel kell cselekedni, a mama es a baba erdekeben. Mikor majd faros lesz, vagy csaszarozni kell, vagy epp ikrek jönnek a vilagra.
Ezt a szakmat minden szepsegevel es csufsagaval egyutt imadom. Hiszen eröt kell adnom egy nönek, tamogatnom kell. Mikor ugy erzi senki nem all mellete. Gyönyöru nem. Es majd a vegen a halas tekintet a babaert, az ujdonsult csaladert. Ez szerintem mindent meger.
Ez az en almom, ezt szeretnem megvalositani!