Egy eve veled

Neha örökke valosagnak tuntek az ejszakak, mikor faradt voltam, kialvatlan. Mikor feszult es ingerult voltam mert semmire nem jutott idöm. de igy vissza nezve semmi sem volt. Olyan gyorsan elszallt mintha csak egy pillanat lett volna. Emlekszem arra a par csodas napra mikor a melleimen csungve szerelmesen összeölelkeztunk. Mikor oly ugyetlenul bantam veled elsöbabas anyukakent, pedig az interneten elötte mindent elolvastam hogyan is kell teged apolni. De mikor ott voltal a kezembe kis izgö mozgo illatos csomagkent. Istenem barcsak visszahozhatnam azokat a perceket. Aztan naprol napra valtoztal ugyesedtel egyre többet tudtal, egyre nagylanyosabb lettel. Egyre jobban kellet figyelnem mit is csinalsz nehogy baj legyen belöle.
Edes istenem a könnyeimmel kuzdök, mit kuzdök fulladozok bennuk edes kislanyom eletem legszebb evet töltöttem veled. Nelkuled lehet az eletem kenyelmesebb lenne, tudnek annyit pihenni amennyit akarok, tudnek varrni amennyit akarok, söt festhetnek is. Es talan felsulködesre is maradna idöm, es nem kapnek uton utfelen idegbajt. De viszont borzaszto ures lenne az eletem, ures mert nem lenne benne az a sok öleles es puszi, az a rengeteg tunderi mosoly, az a kis szuszogo test aki ugy alszik hogy közben atölel. Es legfökeppen az a szeretet ahogy csak egy gyermek szeretheti az anyjat es forditva. Az idöt nem hozhatom vissza, de viszont minden csodas pillanat bennem el, es megkönnyezem a fenykepeket, hogy miert nem raktam teglat a fejedre.
Isten eltessen nagyon nagyon nagyon sokaig draga csillagom!

Az elsö pillanat egyutt