2013. február 6., szerda

Az elsö öszhajszal

25 evessegem utolso honapjaban megdöbbentö felfedest tettem. Elkezdtem öszulni. Persze lehet ezt kimagyarazni hogy ugyan mar az csak egy vilagosabb hajszal, de nem az hanem egy hofer ösz darab. Persze sok korombeli sikitozva csipeszert szaladna hogy azonnal de tustent kitepje azt. Nekem egy pillanatig sem jutott ilyesmi az eszembe. Meltosaggal elem meg az öregedest es annak jeleit. Nem akarok masnak tunni ami vagyok.
Bar ez a szalacska inkabb csak annak a jele, hogy sokmindent tuleltem es megeltem, sokat kuzdöttem. Es olyan helyzeteket is megeltem ahol mas reg feladta volna. Egyreszt a hazassagom nehez pillanatai is sok nehesseget rottak ram, plusz a gyerekneveles sem olyan mint amilyennek elkepzeltem sok sok nehezseggel kellet szembeneznem, kuzdenem. Kuzdöttem eleg rendesen a depresszioval is.
Masreszt rajöttem hogy a sajat hozzaallasom is nagyon sokat szamit. Mert a csaladom a parom, a gyerekem mind mind egy tukör. Ha en allandoan depressziot, bizonytalansagot, nyugtalansagot feszultseget sugarzok ki magambol, felem sem szeretet fog aradni.De forditva is igaz. Hisztivel meg meg ugy sem erek el semmit, mert minnel jobban akarom magamra vonni a figyelmet inkabb csak annal inkabb taszitok.
Miota bennem vegbementek a valtozasok, szemem lattara a csaladom is mas lett. Lili nyugodtabb, mostmar nem agressziv mint regen, nincs benne szorongas. Robert is sokat valtozott pozitiv iranyban, ö is nyugodtabb es mar nem akar tudatalatt menekulni tölem.
Boldogabb vagyok mint valaha, es ez a boldogsag valahogy tartosabb "bölcsebb" mint a bipolar depresszio örömteli feldobodtsag resze. Ha lehet ilyet mondani 3 ev hazzassag es egy gyerek utan egymasba szerettunk ujra. Es ami a legfontosabb kristaly tisztan latom a hibaimat es hogy hol rontottam el, es hogy mik voltak a buktatok.
Visszanezve a terhessegem es Lili picibabassaga egy remalom volt es ez az en szorongasomnak es bizonytalansagomnak volt köszönhetö. Hisz  frusztraltsagom a felelmeim vetödtek ki Robertre is.
Szeretnek meg egy gyereket, de közel sem karpotlasnak vagy a Lilivel kimaradt, elrontott dolgok bepotlasaert, hanem azert mert igy ereznem magam teljesnek. Bar egy sokkal nyugodtabb boldogabb kiegyensulyozottabb terhesseget kivannak magamnak.
A babarol jut eszembe mostanaban ujra sokat almodom vele, ugy latszik nagyon jönne le, szuletne meg. Hogy a fenne vinne el a fogamzasgatlot:-) de ettöl fuggetlenul ujra es ujra kivaltom. Hisz egy tervezett babat akarok a megfelelö idöben es körulmenyek között. Es most jo uton haladok afele hogy jok legyenek a körulmenyek. Csak a kosza remeny es a vagy el bennem honaprol honapra ciklusrol ciklusra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése