2010. november 18., csütörtök

Beltane - Reszlet

Egy spirutualis utazas amolyan wicca modra


Manap reggel elkezdödött a hosszadalmas Isteni par ele jarula. Elöször, kint a hajnali levegön elöbb föddel aztan vizzel, szellel, majd tuzzel erintette a meztetele lanyt, majd urja higeg forrasvizet zuditott szerelme fejere, közben kelta nyelvu ösi szövegeket kantalt, csak verte a samandobot ritmusosan, Angela melyen transzban volt, jarta a lelekvesztö labirintust, amelyben me kell talalni az utat az istenekhez. Stan szövegei ezt az utat segitettek.
Sokaig tartott az utvesztöben a barngolas. Angela sövenyböl es mas növenyekböl epitve erzekelte a labirintust, ahol selytelmes köd gomolygott, nem fazott nem volt melege, pedig mesztelen volt. Hallota Stan samandobjanak hangjat, ami maskepp szolt ha joiranyba es maskepp ha rossz iranyba haladt. Orak ota keringhetet itt de nem erzekelte az idöt es vegul egy nagy retszerusegre erkezett, hivogato volt, viragok voltak rajta, egy szarvasuszö es egy bak. A szarvasuszö szep volt szinte ragyogott, elenken figyelte az erkezöt, a szarvasnak pedig gyönyöru aggancsai, köztuk mitha csak a nap ragyogott volna, latta ö is vizsgalja az erkezöt. Angela hangokat hallott a hata mögött, megfordult latta a labirintus ide vezetö utjai bezarulnak es a növenyek egyetlen kört alkotnak, a lany nem felt, nem fogta el a panik. Nyugodt volt, nem erezte a bezart vad felelmet. Vissza fordult az öz, es a szarvas fele. De nem voltak sehol, az uszö helyen egy nö allt, meghatarozhatatlan koru, egyszerre volt az arca öregasszonyra jellemzö, es a fiatal leanye is ott volt benne es a terhes anya boldogsagos kifejezese is, haja ezust volt hosszu, majdnem ösz, akarcsak a Hold fenyeböl allnanak szalai. Finom anyagu ruha takarta szep testet, ami egyszerre volt leanyosan legies, terhes asszonyosan telt, es idös asszony puhasaga, nyakaban medal, benne zöld kö, annyira kortalan volt, az egesz alak, ember ilyen nem lehet. A szarvas dalias felfiva valtozott, izmos erös testet, mitha csak a legforrobb nyari napok sugarai barnitottak volna, haja szakalla aranyszöke, mintha csak a nap sugarai elenedtek volna meg benne, fejen aggancsok, ruhaja nyers allatprem, hatan ij, es tegez, akar csak a regi idök vadaszanak. Arca neki is kortalannak tunt. Angela terdre borult, ime itt van hat az isteni par szine előtt, aki egy de megis kulönbözö, egyseg de ket felböl. Akarcsak az ejszaka es a nappal, a tel es a nyar, a böseg es inseg, Nap es Hold. Borzasztoan kicsinek es jelentektelen erezte magat. Úgy erzte nem allhat ket laban e pompazatos istensegek előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése