Borzalmasan ballabal ebredtem de nem hagytam hogy ujabb depresszios nap ele nezzek ezert inkabb ugy gondolta, hogy veszek egy kenyesztetö joillatu forro furdöt, de meg be sem tettem a labam a kadba a kicsi laanyom mar ott flörtölt velem, nevetett ram, sikongatott, egyertelmu volt hogy mit akar. Bejönni hozzam a kadba, megigertem neki ha megmosom a loboncom bejöhet. Alig varta a pillanatot hogy kesz legyek es behuppanhassom hozzam az illatos vizbe. Pancsolt, pocsolt nevetett, az ö jokedvel szallt az en rossz hangulatom is. A vilagon mindennel jobban szeretem, ha neha az agyamra is megy. De nem tudok haragudni ra, Mikor hajnalban bekereckedik az agyba hogy aztan egy masfel ora mulva minden töle telhetö modon kiverje a szememböl az almot. Este pedig en mar hulla faradt vagyok de meg mindig pörög, pedig en meg az apjaval szerettem volna egy kis minösegi idöt tölteni, de mire a gyerek elaludt, mar en is kidöltem. De mit tudok tenni ez az anyak sorsa.
A delelött folyaman kisutött a napocska, hosszu idö ota elöször, igaz kicsit bizonytalanul, kisse homalyosan de azert sutött, nem is kellet több nekunk szaladtunk ki a haz ele a frissen nyirt gyepre levegözni. Csodalatos volt. Az egesz napunk ilyen harmonikusan telt. Hala az Istennönek most nagyon megtalaltuk egymassal a harmoniat. Ami valahogy elcsuszott közöttunk. Nagyon kemeny volt a nagyi halalat követö idöszak, es epp azokat taszitottam el magamtol akik a legfontosabbak szamomra. De most oriasi a szerelem a lanyommal imadjuk egymast! El nem tudnam kepzelni az elete nelkule!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése