2013. december 4., szerda

A kokuszgolyo

Az egyik receptes oldalam adventi naptarjaban az aktualis recept a kokuszgolyo volt. Olyan kellemes emlekeket ebresztett benne egy kicsi szenariot a gyerek/fiatalkorombol.

Karacsony elött jartunk, lehettem vagy 16-17 eves, akkoriban mar egesz jol ment a fözes, igy a karacsonyi sutes fözesben is oroszlanreszt vallaltam. Apukam mar hajnalban odatette a töltött kaposztat hogy lassu tuzön nagy labasban legyen ideje összeföni az izeknek.
Ennek nala szertartasa volt, elöször csontot nagyot es lehetöleg laposat tett a nagy szeles de lapos fazek aljaba erre halmozta az atmosott savanyu kaposztat, majd megfuszerezte etelizesitövel borsal pirospaprikaval majd jött egy reteg karikara vagott kolbasz, majd allitva a csinosan betöltött emberes töltelekek, majd ismet az elözö reteg plusz viz. Es ez igy rotyogott majd egesz delöttön at lassu tuzön mig az izek tökeletes harmoniaba nem egyesultek.
Közben en persze lelkesem paniroztam a rantotthusokat a vacsorahoz, de mar a hurka es a kolbasz is csak sutesre var.
Na de mi legyen a desszert. Anyum nem volt egy nagy sutö mester, vagy nem szeretett vagy nem volt iranta erdeklödese, de inkabb letudta azzal hogy majd nagyitol hozunk/kapunk sutit. EN mar napok ota ota bujtam az internetet hogy mit is kene sutni. Persze feltem hisz meg eletemben nem sutöttem es nem akartam a draga alapanyagokat elpazarolni, igy valami nagyon egyszerut valasztottam kokuszgolyot. Meg is vettem elöre az alapanyagokat a daralt kekszet, kakao volt otthon a margarint a rumaromat, kokuszt.
Olyan hozzaertessel kevergettem az alapanyagokat, apum csak ugy asszisztalt, bele bele kostolt a masszaba hogy jo lesz-e mar az ize az allaga, majd lelkeseb forgattuk a kis golyocskakat kokuszba hogy azutan egy talcan landoljanak. Mit ne mondjak nehezen tudtuk kivarni az elöirt pihentetesi idöt, mindig el el csentunk egyet egyet a talcarol.

Ez akar meg egy szepseges karacsonyt is takarhatna de nem az volt, ugyan olyan gyulöletes es haraggal, veszekedessel teli mint mindegyik. Pedig en mindig annyira keszultem hogy ez az idei mas lesz ez az idei szebb lesz, nem lesz veszekedes, kiabalas gyulölködes. De valahogy mindig az lett. Hiaba vallaltam at a karacsonyi menu elkesziteset, hiaba takariottam ki az egesz lakast. Valahogy apamnak megis sikerult berugnia, anyunak mindig sikerult a szokasosabbnal is idegesebbnek lennie. Mintha a karacsony nem csak a szeretetet de a gyulölközest is felerösitette volna.
Ennek ellenere minden eveben vartam es minden evben elhittem hogy a mostani hatha szebb lesz, hatha mas lesz, bekes boldog.

Viszont miota sajat csaladom van szepek a karacsonyok, mindig fözök finomakat feldiszitjuk a fat. Es mostmar van kiert unnepelni van kinek örömet szerezni vele. Annyira furcsak es annyira jok ezek a bekes boldogsagban tötött karacsonyok hogy hihetetlen. Ezek szerint nem bennem volt a hiba, nem en rontottam el a szervezest, a lebonyolitast.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése