A tel nalam mindig a befelefordulas a hosszu elemzesek ideje. Mostanaban a gyerekvallalas kerdesen dilemmazok rengeteget. Az agyam rengeteget vitazik a szivemmel, es valahogy nem tudnak döntesre jutni. Az agyam azt uvölti örulj annak az egynek hogy el tudod tartani hogy fel tudod nevelni, hogy meg tudsz adni neki mindent, a szivem meg csak ra es rakontrazik hogy igen is hianyzik az a gyerek a teljesseghez mert csak fel ember vagy nelkule. Es igen is kell a gyereknek egy testver ha te mar nem leszel legyen kibe kapaszkodnia, legyen egy tamasza, ne maradjon egyedul a nagyvilagban. Igy hol ez gyöz hol az. De vegul mindig az agy gyöz legalabbis idöt nyer.
Igy vetödött fel a mi lett volna ha kerdes. Fiatalkoromba mindig ugy gondoltam nagy csaladom lesz sok sok gyerekkel akik boldogsaggal es elettel töltik meg az eletemet, es hogy negyven felett is lesz majd velem egy kicsi ha mar a nagyok kezdenek kirepulni. csak hat az elet mast hozott, mas lapokat osztott.
Hogy milyen is lettem volna a 16-18-20 eves Freja szerint? Na most elmeselem.
Azzal kezdödött volna minden hogy felvettek a bölcsesz karra törtenelem szakra es nem csusztam volna le nehany nyomorek pontocska hijan. Vegre a sok eves realkinzas utan megtalatam volna a helyem, hisz azt tanultam volna amit igazan szeretek a törtenelmet. Biztos megismerkedtem volna egy rendes könyvmoly sraccal amolyan modernkori hippivel vagy ami divatos kifejezessel elve egy hipszterrel mondjuk irodalom szakrol es nehany evfolyamrol feljebbröl, de elötte biztos kieleptem volna az akkor mar negy eve tarto meltanytalan, szerelem nelkuli kapcsolatbol, es megismertem volna milyen az mikor az ember szerelmes. Nehany ev laza egyetemi ev utan biztos összehazasodtunk volna, en töritanarkent, ö magyartanarkent dolgozott volna valamilyen közepiskolaban. Egy par ev utan biztos meguntuk volna a varosi eletet es valami kis falu szelere költöztunk volna, hogy alatokat tartsunk es földet muveljunk, de akkor az egyeske mar biztosan utban lett volna. Aztan jöttek volna szepen sorban a gyerekek ki tudja mennyi amennyit a kis tanya el es a tanari fizetesunk el tudott volna tartani. Az elsö evekben biztos beleszakadtam volna a sok munkaba es a kisgyerekekbe. De egyre könnyebb lett volna ahogy a gyerekek önalosodtak. Biztos hetvegenkent jartam volna a piacokat, vasarokat a kezmuves tanyatermekeinkel, es teli estenkent irogattam volna a könyveimet hisz a regenyiras nem csak nehany eve kezdödött nalam (mint ahogy a növerem hiszi, hogy csak öt majmoltam meg Zanyawiccat ) hanem meg 13 eves koromba egy rembugyuta törtenettel. Es mire fellelegeztem volna hogy a gyerekek vegeztek a közepiskolaban dolgoznak/egyetemre jarnak hirtelen "becsuszott" volna a legkisebb "öregseunkre".
De az Istennö ennel sokkal fondorlatosabb es több kanyarral teli sorsot szant nekem. Nem vagyok elegedetlen vele, szeretem az eletemet es a csaladomat, a gyerekemet es a ferjemet. Sok olyan akadalyon tulleptem amiröl azt hittem sosem leszek kepes ra. Kepes voltam egy idegen orszagban gyökeret ereszteni ami nagyon nehezen ment hisz nem vagyok az a tipikus jeg hatan is megelek fajta, nehezen birom a valtozasokat, föleg egy ekkorat meg vegkepp. Nehezen talaltam meg a helyem, de vegul sikerult. Megtanultam egy idegen nyelvet ami mara mar nem is annyira idegen, Meg egy masikat felig meddig, hisz szepen lassan a tudatomat kikerulve megtanultam angolul is ugy ahogy. Legalabb is annyira hogy olvasni es erteni egesz jol tudok es ha van ra par napom a beszedbe is belejövök. Ekeseb bizonyitja ezt a nyaralasunk. Megbirkoztam a multammal is. A gyerekkorom es fiatal felnötkorom traumaival. Megbirkoztam anyagi nehezsegekkel. Otthont teremtettem a semmiböl egy szerelemgyereknek. Olyan sok tapasztalalatot szeretem az eletröl a rövidke 26 evem alatt mint mas egy elet alatt.
Ha megvalosult volna amit fiatalon szerettem volna valoszinuleg elnek a magam kis lila ködös vilagaban, a tanyamon a gyerekeimmel, tavol a vilag zajatol. Talan eppen ez az elvarazsoltsagom lett volna a legnagyobb ellensegem. Ki tudja.
Mit szokas mondani a multat nem lehet megvaltoztatni, a jövöt anno nem ilyen hatarozottan kepzeltem el csak annyira tekintettem elöre hogy felvegyenek az egyetemre, a folyatatastmar a mai tapasztalatom diktalta, mert ismerem sajat magamat az erdeklödesi körömet. Csak ez a kep mint akkoriban az eletem is apro szilankokra tört es hoztam a rosszabbnal rosszabb dönteseket, neha jokat neha kevesbe jokat mindezt azert hogy az legyek aki most vagyok, a tapasztalatokkal telt koraven Freja. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése