Leselkedö madarak es az eszak csodaja

Erdekes megfigyelest tettem, nem most vettem eszre mar honapok ota. Itt a madarak egesz maskepp viselkednek mint otthon Magyarorszagon, itt nem annyira felösek, csak akkor reppenek tova amikor tenyleg igazan közel van hozzajuk az ember. Szo szerint meg lehetne öket fogni. A megfigyeles amit tettem az hogy a madarak kivancsiak az emberekre, nem egyszer lattam ablakon bekukucskalo madarakat, peldaul a szarkak az erkelyekröl szeretnek bekuucskalni, a kisebb madarak az ablakokon. Es nem vagyok biztos benne hogy csak elelmet varnanak, mert nyaron is ugyan ezt csinaljak. Itt valahogy egeszen kulönleges kapcsolat letezik itt a madarak es az emberek között. Talan tanulhatnank töluk valamit...

A masik dolog amiröl irni akartam ma az a csodalatos fenyjelensegek amiket mashol meg soha nem lattam. Itt nagyon koran sötetedik ilyenkor gyakorlatiglag delutan 2-kor el kezd  alkonyodni. De olyan harom es negy ora között meg a nyugati horizonton egy halvany zöld derenges jelzi meg a napot. Igen nem tevedtem zöld. Lattam otthon vörös eget, lilat, rozsaszint, alkonyat es hajnal oraiban. De zöldet meg soha sem. Gyönyöru volt, mintha csak tunderek erdejeböljött volna a feny. Es a közeli hazak nyugatra nezö ablakai vissza vertek ezt a misztikus fenyt. Talan ennel misztikusabb magikusabb tajat mint eszak videke almodni sem lehet, talan azert olyan vonzoak es misztikusak az eszak keltai a vikingek meg a napjainkban is. a masik ami vegtelenul lenyugözött hogy az egyik dombtetön allo tizemeletes epulet szinte izzott ebben a zöld fenyben es mögötte az eg haragos sötetkek kontrasztott kepzett, de magunk körul is ezt a sötetet erezzuk, es az az epulet izzott a fenyben, ablakai zölden vilagitottak, egeszen földöntuli elmeny volt. Talan itt lakik köztunk a magia csak mi gyarlo rohano emberek nem veszuk eszre...