Yule

 

Yule, téli napforduló, de nevezik még a leghosszabb éjszakának is.

Az Istennő világra hozza az Istent, az Ígéret Gyermekét, aki újjászületik a visszatérő Nappal. A szerelem, a béke és a pozitív energiák időszaka; ilyenkor együtt örvendezik az egész család vagy a baráti kör. A boszorkányok ősi szokásokat elevenítenek fel Yule ünnepén, mint például a yule-rögöket, az ajándékozást, az ünnepi ivászatot, a fagyöngytalizmánok vagy a fenyő felállítását az otthonukban, majd a fa feldíszítését.

Ezek voltak a Wicca vallás fő ünnepei, de a nyolc fő ünnepen kívűl szokás ceremóniákat tartani holdtöltékkor, amikor a boszorkányok, kovenek összegyűlnek erdőszéli tisztásokon vagy az egyik tagnál a kijelölt helyen, s imádkoznak Isteneikhez vagy kisebb varázslatokat végeznek.

ule a Nap visszatérésének ünnepe. Az éjszakák most a leghosszabbak. A napfordulótól kezdve egyre hosszabbodnak a nappalok. A fény újjászületik, napról napra erõsödik. A fény és a sötétség közti örök harcban ismét a Fény kerekedik fölül. A legtöbb hagyomány, a wicca, a pogányság szerint a Nap képviseli az istenség Férfi-aspektusát, és halála, újjászületése a Téli Napforduló idején a régi napév halálát és az új születését reprezentálja. Ez az örök harc számtalan hagyományban megjelenik, különbözõ jelképes formákban: a Tölgykirály (a Növekvõ Év istene vagy az Isteni Gyermek) és a Magyalkirály (a Fogyó Év istene vagy a Sötétség Ura); Yule idején a Tölgykirály meghódítja a Magyalkirályt. Litha, vagy a Nyári Napforduló idején a Magyalkirály gyõz.
Midwinter a Midsummer ellenpontja a sötétség, homály, titkok gyõzelme, uralma. Midsummer idején a Napisten, Sunna teljes erejében tündököl, és minden titokra rávilágít, semmi sem marad rejtve fénye elõl. A hosszú sötét téli éjszakákon azonban minden elrejt a jég, a hó. Sötét és titkos helyükön várják újjászületésük idejét, a téli napforduló éjszakáját. Ezen az éjszakán, az "Anya Éjszakáján" kezdõdik az északi népeknél a Yuletide, ami Tizenkét Éjszakán át tart, (dec. 20. - december 31.) és e Tizenkét Éjjel reperezentálja az óév elmúlását, valamint az új esztendõt tápláló folyamatot.
A szó jelentése: "Kerék." Az õsi kaldeusoknál a yule szó "kisded"-et, "kisgyermek"-et jelentett. Az új mindig a régi helyébe lép, az élet folyton megújuló ciklusa vég nélkül folytatódik.
Az istenség neve kultúránként különbözõ; az északi népeknél és az angolszászoknál Balder, a keltáknál Bal, stb.Az eltérõ nevek ellenére könnyen azonosíthatók. Yule-istenségnek tekinthetõ minden Újszülött-isten, Napistenek, Anyaistennõk és Istennõhármasságok. Legismertebb közülük Dagda és Brighid, Dagda lánya. Brighid tanította meg a kovácsokat a tûzzel bánni és a fémmesterségre. Az õ lángja, mint az új fény lángja elûzi a lélek és az elme sötétségét, Dagda üstje pedig biztosítja, hogy a Természet mindig gondoskodhasson gyermekeirõl.

Szimbolikája

a Nap újjászületése, az év leghosszabb éjszakája, a Téli Napforduló, Befelé tekintés, a Jövõ tervezése

Szimbólumai

Yule-tuskó, örökzöld ágak vagy koszorú, az ajtóra akasztott magyal, fagyöngy, aranygyertyák, szegfûszeggel megszurkált gyümölcsökkel teli kosár, illatos növények párologtatása, karácsonyi növények, (pl. karácsonyi kaktusz, poinsettias).

Növényei

babérbogyó, szentelt bogáncs, örökzöld, szentelt tömjén, babér, fagyöngy, tölgy, fenyõ, zsálya, sárga cédrus

Ételei

citrusfélékben áztatott köményes sütik, gyümölcsök, diófélék, sertésételek, pulyka, tojáslikõr, gyömbértea, fûszeres almabor, wassail, (fûszeres ital sörbõl és borból) vagy báránybunda (ale, cukor, szerecsendió, sült alma).

Füstölõi

fenyõ, cédrus, babérbogyó, fahéj

Színei

piros, zöld, arany, fehér, ezüst, sárga, narancs

Ékkövei

rubin, vérkõ, gránát, smaragd, gyémánt

Ünneplése

szenténekek éneklése, mulatozás a fák körül, Yule-tuskó égetése, Yule-fa díszítése, ajándékváltás, csók a fagyöngy alatt

Varázsigék

béke, harmónia, szeretet és növekvõ boldogság