A radioban megszolal egy ismerös dallam, bikini – közeli helyeken, becsukom a szemem ujra ott vagyok...
Körulöttem baratok es ellensegek, annyira kulönbözöek vagyunk megis egyek... egy egyseghez tartozunk, ezen az esten meg igen, holnap reggel mar nem...
Elmult negy ev... , talan eletem legszebb negy eve. Körulöttem hasonlo, könnyesen vidam arcok, meg boldogok vagyunk utoljara igy egyutt. Latom az öröm es a szomorusag ugyan ugy ott ul a kipirult könnytöl fenyes arcokon mint a sajatomon. Ezeket az arcokat vilagitja meg a kezunkben szorongatott hosszu feher gyertya.
Most mikor utoljara egyutt vagyunk megszunnek az ellensegeskedesek, senki nem haragszik senkire, mintha a kis tini össze kapasok ellensegeskedesek feltekenykedesek sosem lettek volna.
Mindannyian tudjuk atleptunk egy olyan atjaron, amin mar soha többe nincs vissza ut. Felnöttek lettunk. Kijartuk a gyerekkor es a tini evek iskolajat, jelkepesen es szo szerint is.
Ifju emberkent tele vagyunk almokkal. Mindenki szövögeti a sajat kis fatyolszeru almait, es a jobb jövö, es a vilagmegvaltas almam mindenkinek ott ul a gyertyafenyes arcan...
En is igy gondoltam, hogy megvaltom a vilagot, hogy en leszek az a regesz aki megtalalja Atlantiszt, es hiresebb lesz mint maga Indiana Jones. Hittem hogy valahol eszak europa egy csodalatos tajan fogok elni.
Nem tudom mi jart masok fejeben, de szerintem mindenki megalmodta a maga mesejet, ahol ö a hercegnö vagy epp a szerencses kiralyfi vagy epp a vilagmegvalto szuperhös, esetleg a az AIDS ellenszereert veszi at a Nobel dijat. Ki tudja.
De ahogy a Bikini is enekelte nehanyan söt sokan nem fogunk celba erni, hogy hogy sokan a hosszu ut soran porra leszunk, es azt is hogy neha a nehez uton elbukunk es nekunk kell egyedul felallnunk, es hogy lesz amikor senki nem all majd melletunk...
Kinyitom a szemem ismet a jelenben vagyok, könnyes szememben meg latom az elmosodo arcokat es elgondolkozom vajon hol tartotok a sajat utatokon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése