Imbolc

Mint mindannyian eszrevettetek megallithatatlanul közeledunk a tavasz fele, igaz meg sötetek a delutanok es meg mindig hideg van, nalunk fele pedig meg mindig ropog a ho a talpunk alatt. De ha az ember jol megfigyelte a napok mar egyre hosszabbak egyre rövidebb az ejszaka, a sötet birodalma, es valahogy az allatok is maskepp viselkednek. A minap megfigyeltem hogy a madarak mar nem jarnak ra a cinkegolyokra es mar nincs is akkora buli azon a csatornafedön amit nem fed a ho es ahova a környekbeliek a madaraknak szant eleseget teszik. Es elkezdtek enekelni, mar ezer eve nem hallotam azt a vidam csipogast csacsogast dalolast ami egyebkent az ev többi idöszakat oly kedvesen kitölti es oly szep hatteret ad. Föleg a feher ejszakakon a hajnali madarenek, mikor csak nehany orara van sötet, mintha ök is unnepelnek ezt az idöszakot. Es most a varakozas izagalma hallatszik a hangjukon. Hogy keszulnek az edes tavaszra, a szerelemere a naszra.Valahogy a valtozas a levegöben van. Ha lehetne hallani zenekent a földben lejatszodo folyamatokat amiket meg most vastag ho lep, akkor gyönyöru szinfoniakat hallanank nem csendet. Mert a termeszet keszulödik a rugyek megduzzadtak a fak levettetk elszaradt, elhallt gallyacskaikat. Szinte tapinthato az eledes.
En is ekeppen elem meg a valtozast. Tele a szivem a tavasz varassal, ha tudnek en is vilagga enekelnem efelett erzett örömömet. Boldogga tesz az hogy ha este fel negykor jövök haza akkor mar nem sötetben kell tennem. Örvendek annak is hogy gyönyöruseges napfenyes napok allnak mögöttunk , mintha a tel visszavonultat nem csak a madarak a feny jelezne, hanem meg a felhök is azzal hogy nem vonnak fölenk szurke fatylat. Bennem meg az is elteti a varakozast hogy pocaklakval lettem gazdagabb, vagyis a tavaszig eltelö napok mind az ö fejlödesenek napjait jelentik, Es boldogga tesz a tudat hogy nemsokara anya leszek, hogy betölthetem a nö legfontosabb eletceljat, egy uj embernek adok eletet.

De nezzuk mi is az Imbolc a wicca vonatkozasaban.

A kelta vilagban az anyajuhok, es az anyatej unnepe volt, ekkor unnepeltek az egyre növekvö fenyt is, hogy van igeret arra nezve hogy vege lesz a sötet birodalmanak. Ez a nap meg a gyertyagyujtas az uj tuz rakasanak napja volt, ilyenkor minden tuzet es gyertyat eloltottak, a tuzhelyet kipucoltak, kisepertek a regi gyertyakat elvittek a nepunnepsegre megszentelni, ahol Brighid istennö tiszteletere tuzet raktak es megköszöntek az ujszulött allatokat. Majd ebböl a szent tuzböl vittek haza ezzel gyujtottak meg az uj tuzet az otthonukban.
Brighid a kelta mitologiban a tuz a kovacsmesterseg, az otthon melegenek es a csaladnak az istennöje volt, de emellet öt tartottak a forrasok örzöjenek is. Ezert több neki ajanlott szent forrast is szamon tartottak amihez a mai napig jarnak a meddö nök gyermekaldas remenyeben.
Ezen a napon szokas volt hogy feldiszitett eket huztak vegig a falvakon es mindenhova bekopoktak vele es minden egyes csalad valamifele adomanyt adni a szerszamnak, ez lehetett kenyer, etel ital penz. Az eke nyoman kiforditott földbe pedig tejet es mezet, whiskeyt öntöttek igy gondoskodva a következö ev bösegeröl.
Alkonyat utan pedig a megszentelt gyertyakkal diszitettek a lakast ami a növekvö ereju napistent szimbolizalta.

A mai wiccak ezen unnep soran viragokkal diszitik oltarukat, gyertyat gyujtanak, tisztelegnek a Szuz istennö elött, remenyuket fejezik ki annak remenyeben hogy ujra eljön a tavasz ujra eled a vilag. Tisztelegnek meg a növekvö Napisten elött is gyertyagyujtassal.

Egy kis nalam tudomanyosabb összefoglalo:

- Imbolc (Imbolg, Oimelc): február 1. A növekvő fény, a megtisztulás, a tűz, a gyertyaszentelés, a szűz istennő ünnepe. Ez Brighid ünnepe, aki a tűz, a kovácsmesterségek, az ihlet és a család istennője a kelta mitológiában. Ő a források úrnője is, ezért tiszteletére számos szent kutat állítottak.

Imbolc megfelelője a görögöknél Antihestria volt, a Virágok ünnepe. Ilyenkor az emberek virággal díszítettél magukat, és virág koronát készítettek a tavalyi évben három éves korukat elért gyerekeknek. Ilyenkor kóstolták meg az új bort is, és búcsúztatták a fagyos telet.

Ez a fény ünnepe is, a "gyertyaszentelő". Ez az elnevezés a rómaiaktól ered, ilyenkor ugyanis gyertyás szertartásokat tartottak.