Olyan erzesem van mintha egy volt szerelmem tukör bübajt szort volna ram..., felettebb kellemetlen, allandoan megjelenik nekem almomban, es ugye rossz felkelni ugy izzadsagban uszva hogy hadakozzol közben egy multbeli szellemmel harcolsz, es valahogy almaban az embernek felszakadnak az egyebkent regen begyogyult sebek. Mert öszinte vagyok magamhoz, es nem szepitek semmit, ma mar nem faj nem hianyzik a illetö. Bar nem tagadom nagy szerelem volt, es a volton van a hangsuly! Nagy volt de iszonyat fajdalmas es nagyon annak a szelen tancoltam hogy mikor zarnak be az idegosztaly zart reszlegere. Mert egy olyan kapcsolat volt ami az en ertekrendemmel összeegyeztethetelen, szabalyosan ment bennem a kötelhuzas, az eszem vagy a szivem, es ugy ereztem a lelkem valahogy kette szakad közben. Ezert kötöttem volna ki a zart osztalyon...
Imadtam a ferfit nevezzuk Fredriknek.
Elvarazsolt csodalatos es lehengerlö szemelyisege, hatalmas nagy tudasa, muveltsege ( akkoriban ö volt az egyetlen olyan ferfi aki okosabb volt nalam, es meghajoltam szellemisege elött ), söt meg tarsasagnak sem volt utolso, szerettem vele lenni, azokban a lopott röpke idökben. Igen lopottak voltak azok az idök. Mert nem volt fuggetlen, es en huszonegy eves letemre ugy gondoltam hogy majd en, majd en elszakitom a masiktol..., utolag belatom tevedtem, tul naiv es hiszekeny voltam, es rendkivul bizakodo. Az eszem az sugta menekulj, ne raggadj benne ebben a keseru mezet kinalo haloba. A szivem ami pedig egyre jobban Fredrike lett azt menni fog, sikerulni fog, egyszer a tied lesz.
Es mint egy ronda nagy vörös (mert akkor meg vörös hajam volt) pok szöttem a kis terveimet hogyan es mikor fogom elszakitani Tamara-tol (nevezzuk itt igy a hölgyet) es nem resteltem hasznalni a feher a bevonzo magiat es Tamara ellen a fekete magiat vagyis a fekete gyertya egeteset. Es persze közben eszközkent hasznaltam a testem hogy Fredriket fogva tartsam, ami mit mondjak sikeres is volt. Közben nagyon ramentem a kapcsolatra egy kesz idegroncs voltam es harcoltam magam ellen, rament az egyetem egy szemesztere... Egy karacsony utani napon megkerdeztem hogy szeret-e, erre sokaig az az ominozus valasz volt hogy tudod hogy nem lehet..., de akkor a szemembe nezve öszinten remegö kezzel azt mondta "nem erzed mennyire" akkor, azon az ominozus par napon Tamaraval fasirtban voltak. Nem tudom miert, mar nem is erdekel. Ezutan többe nem talalkoztunk csak a vegzetes esten, csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, vagy neki vagy nekem nem volt idöm. Nekem vizsgaidöszak volt, ö dolgozott az egyetemen.
Mikor vegleg kiakadtam es azt mondtam nekem ez nem kell ugy döntöttem olyan lepest teszek ami visszavonhatlan es minden hidat feleget köztunk, ahonnan nincs visszaut. Mert en a rövidke romanc soran többször azt mondtam kesz nem birom tovabb Tamara gyözött, de valahogy megis ujra kezdtuk. Volt egy komolyabb összekapasunk rögtön az elejen mikor a fejemhez vagta hogy egy szeretö ne feltekenykedjen. Nekem több sem kellet megszakitottam vele minden kapcsolatot. Aztan egyszer csak hallottam a telefonom a sms jelzeset, unottan nyitottam ki a levelet. Lattam a feladot elöntött a pulykamereg. Es olvastam "Sokat gondolok Rad! Ez van."
Talan ekkor kellet volna pontot rakni az egesz vegere meg csirajaban elfolytani. De en bele mentem a vegzetes "halaltancba" Igaz senki nem halt meg csak talan bennem valami, az enem egy jobbik resze, amit soha nem hozhatok mar vissza. Talan igazabol felnöttem meghalt bennem minden ami gyermeki... De vissza kanyarodva, olyan lepesre szantam el magam ahonnan nincs bekulesi lehetöseg, visszaut. Xenin keresztul irtam Tamaranak egy levelet ahol kiatalaltam elötte. Tudtam ez az egyetlen modszer amivel pontot tehetek a dolgok vegere. De ugy döntöttem ha mar zuhanni kell magammal rantom Fredriket is had erezze meg csak annak a fajdalomnak egy kicsiny reszet amit en ereztem a kapcsolatunk alatt.
Tamara jött az ötlettel hogy nem mond Fredriknek semmit csak majd szepen szembesiti velem. Hat csunya dolgok jöttek ki belöle csomo vadaskodas es rengeteg csunya lelki seb. De elertem a celom. Es lelki zombit csinaltam magambol egy jo idöre. Ebbe a zombi allapotba talalt meg a mostani ferjem. Es ö volt aki fenyt mutatott az alagut vegen. De ekkor hagytunk magunknak es legfökkeppen nekem egy bö feleves gyogyulasi idöszakot amire igy vissza nezve vegtelenul szuksegem volt. Gyakorlotaliag cölibatusban eltem, nem engedtem senkit közel magamhoz, igaz randiztam de ezek inkabb kis uditö pillanatok voltak nem komoly szandekuak. De lenyeg megtanultam hogy, hogy kell egyedul felallni a sajat erömböl es mindezt ugy ahogy Zanyawicca mondta szepen lassan elöször csak terdre majd fellabra es vegul teljesen felegyenesedve. Nem mentem bele olyan kapcsolatba amibe nem kellet volna... mint a multamban tettem. Es epp ezt becsulöm a ferjemben hogy nem hagyta hogy bosszu legyen. Es szepen kivartuk egymast, es en is teljesen gyogyult lelekkel leptem az uj kapcsolatba.
Nem, nem ugy van ahogy sokan gondoljak! NEM Fredrik elöl menekultem Stockholmba, tisztult lelekkel tiszta lappal indultam Svedorszagba, igaz uj eletet kezdeni jöttem, mindent otthagyva ami szennyes ami borzalmas, ami lelkileg tönkre vagott. Es mint tudjatok mindannyian ez egesz jol sikerult Roberttel azota hazasok vagyunk utban a picikenk is ugyhogy ugy erzem jol sikerult az ujrakezdes. Es nem menekules volt nem atmenet. A lenyeg majdnem lekerult az egeszröl mielött kijöttem elötte valo heten Fredrik felhivott, es en hideg lelekkel es szivvel teljes nyugalammal elkuldtem melegebb eghajlatra. Talan ez jelentette szamomra is hogy tenyleg tul leptem rajta.
Epp ezet nem ertem miert almodok Fredrikkel mostanaban? Mikor oly messze vannak ezek a dolgok, ebböl az eletböl ugy tunik mintha meg sem törtent volna. Erröl meg nem is beszeltem meg... hogy a regi Magyarorszagi eletem olyan tavolinak es messzinek tunik mintha meg sem törtent volna vagy ha mintha egy regi elözö elet lett volna. Az Emese elete volt nem az enyem. Emese meghalt öt megöltek azon a februari ejszakan a szembesitesen. Az atmeneti idöszakban mint lelek voltam nevem nem volt... amikor pedig leleptem a repulö teren azon az oktoberi zimankon 2009 oktober 20.-an megszuletett Freja. Az aki mai is vagyok. Es ezek az almok mintha csak karmikus almok volnanak. Ott van Fredik nem szeretem nem ölelem Freja szemevel latom öt. Csak csupan vadaskodom vele. Szembesitem a hibaival, a tetteivel. Kerdöre vonom, felelösegget ebresztek benne. Es ott a pockomban meg almomban is velem a gyermekem.
Talan igy ket ev tavlatabol mostanaban sokat gondolsz ram Fredrik, talan a blogomba is belebotlottal, de tudd olyan tavoli vagy mint egy delibab. Te tudod milyen az hisz az Alföld szulötte vagy. De tudd ma mar mas ember vagyok, FREJA vagyok nem EMESE. Nem az akinek hiszel, nem az akinek megismertel. Csak a finom antennaim azt is befogtak amit nem mondasz ki. Ne feledd hiaba ujja szulettem most is boszorkany vagyok rendkivuli erzekekkel! Ugy hogy uzenem lepj tul a multon ahogy en tettem. Es ha most jöttel ra hogy mint is vesztettel nagyon sajnallak... mast nem tehetek az erdekedben. Te valasztottad Tamarat eld le az eleted Vele!
Teljes szivböl kivanok Nektek boldog Valentin napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése