2011. október 26., szerda

F. C. Andersson: Beltane 2. - folytatas


Simone Chantal nagyon ellentmondasos szemelyiseg. Egyeszerre volt misztikus, ugyanakkor nagyon tudomanyos, am összetett szemelyisegeben ezek jol megertek egymas mellet. Nagyon szeretett volna tarsat fiatal es vad szemelyisegenek azonban szuksege volt szabatsagra is. Boszorkany mivoltat sem adta fel senkiert sem. Tudva ha össze költözik valakivel, nem gyakorolhatja ugy termeszetvallasat, ahogy azt ö akarja, mert eddigi eleteben az összes ferfi megakarta öt valtoztatni. Eppen azt akartak kiirtani belöle ami pedig oly vonzova tette öt, azt a pluszt ami a sokezer csinos nö, lanyok es asszonyok közul kiemelte. A cinkos misztikumot amit a wicca nyujtott szamara. Mert ami kezdetben vonzotta a ferfiakat, az a titokzatos miszterium egy idö utan az ismeretletlentöl valo felelemme alakult at. Baratai akik maguk is wicca körökböl kerultek ki es a regi egyetemi tarsaibol, tiszteltek es szertettek öt: a szelid, vonzo es nöies termeszetet, amit a kelta istennö kepe rejtett.
Ez a barati tarsasag kulnleges volt. Gyakran meseltek estenkent - finom es egzotikus keleties aramaju tea felett – ösi, misztikus törteneteket, a kelta es az eszak-europai mondakörböl, olykor epp neves vagy epp nevtelen kortars költöktöl olvastak fel verseket. Beszelgeteseik soran röpködtek a magas gondolatok de mindig ott lebegett a misztikum is, mert mindig ott pihent a kis mahagoni asztalon a tarot kartya vagy epp mas joskartya, esetleg Simone kincse a viztisztasagu hegyikristaly gömb. Simone nem csak teaval kaprasztatta el vendegeit, a kis konyhaszigeten gyakran bamulatos eteleket keszitett nepes vendegseregenek, sajat kusza kertje altal adomanyozott zöldsegekböl a közeli biogazgasagbol szarmazo hussal tejszinnel, sajttal, kulönleges finomsagokkal. Simone nagyon örult hogy jo allasa reven mindezt megtehette, bar hazat is a legminimalisabb költsegekböl epitette fel, sok-sok dolgos kezu baratja segitsegevel. De nem volt maradektalanul boldog örulten hianyzott neki egy tars. Neha napjan akadt egy-egy szeretöje ugyan aki kielvezte Simone gyertyakkal közulrakott agya örömeit, de a nö csupan nem erre vagyott. Lelki tarsat es csaladott akart, közeledve a buvös harminc fele.

Simone ugy jött befele a lakasba mint egy duvad. Abszintszöld selyem tusarkujat mergesen rugta le az elöszöbaban, öszi szövetkabatjat valfa nelkul akasztotta ki az elöszobaba. A csinos abszintzöld kosztum meg így feldultan is ragyogott rajta, kiadva formas feneket, pici formas melleit feher csipkebluz rejtette a kusztum kabatja alatt. - Megint egy balul elsult randi! - pruszkölt. pici orrat fintorgatva.
Ez a heten mar a harmadik, pedig neki igazan nem nagyok az igenyei, nem ragaszkodik sem diplomahoz, sem zsiros allashoz es a jo egzisztenciahoz! Egyszeruen olyan tarsat szeretne aki lelki tarsa, es elfogadja ugy ahogy van, a maga valosagaban. De hiaba a szimpatikus megjelenes, Simon fejlett erzekei elarutak azokat az apro jellemhibakat amik kesöbb oriasiva, de mindenesetre elviselhetetlenul zavarova nöhettek. Remek ember ismerö volt, köszönhetöen annak, hogy sokat olvasott, muvelödött, es egyetemi evei alatt kicsit belekostolt a pszichologiaba. Masfelöl huszonnyolc eve alatt sok emberrel talakozott amik mind-mind formaltak rendkivul fogekony termeszetet. De ez a randi meg az ö ember ismeretet is kijatszotta, a ferit az interneten ismerte meg, sokat beszelgettek Simone nagyon vonzonak talalta es a kepek alapjan is jol nezett ki. De a randin egy elhanyagolt, apolatlan ferfi allt elötte aki szuk egy oras randijuk soran többször is a pohar fenekere nezett. Ketseg nem ferhetett hozza, intelligens ember es tanult ember volt, csakhogy az egyetemi ivaszatok nem maradtak abba az egyetem vegesztevel. Simone alig varta hogy vegre vegezzenek a vacsoraval es szabaduljon. Kedvesen ugyan de tudatara adja a ferfinek hogy nem szandekozik kapcsolatba elegyedni vele. Pedig az lathatoan es udvariatlanul a nö tudtara adta heves vonzalmat. Hangosan fejtegette, azt hitte a nö csak atverte a kepekkel, es hogy ö legalabbis egy szazkilos tehenet vart. Erre a nö szebb volt mint a kepeken.
- Szep udvarlas! - gondolta magaban,- igazi uriemberre vall...
Berci az öreg es köver macska szinte szenvedelyes szerelemmel fejezte ki örömet gazdaja erkezese felett. Öreg macskaja szamara keszitettet egy kis kijarot amin at a macska szabadon közlekedhettett, igy unalmaban nem tett nagy kart a berendezesben. Simone adott enni az imadott cicajanak, majd ettöl kicsit lenyugodva, vallfara tette kabatjat majd szep elegans cipöjet a gardroba tette, vissza a dobozaba. Simone nagyon vigyazott a dolgaira, igy meg az evekkel ezelötti holmijai is kitunö allapotnak örvendtek. Most is szepen vallfara tette remek szabasu kosztumjet, hofeher csipkebluzt berakta a kenyes holmikat tarolo szennyeskosarba, majd a fehernemujere ravette feher selyemköntöset, es lathatatlan szarnykon, könnyu leptekkel repult a furdöszoba fele. Mar engedte is a jo forro vizzet, bele csepnyi levendula oljat, es levendulas biohabfurdöt, majd lila gyertyakkal körul rakta a furdöszobat, majd meztelenre vetközött. Sokaig nezte sajat, meztelen testet. Es halat adott a termeszetnek hogy ily gyönyöru alakot adott neki amiert nem kellet kuzdenie. Formas kis mellei megmerevedtek a selyem erintesetöl. Fajdalmasan hasotott bele a felismeres hogy mennyire maganyos, hogy nincs aki kerek melleit megsimogatna, es a kis vörös haromszöggel egyetemben amit a ket combja talalkozasa rejtett. Fiatal volt ugyan de nem szerette volna szemeremszörzetet borotvalni ugy gondolta öt igy teremtette meg az Istennö, hat mas is igy szeresse!
A gyertyak fenyeben szinte ragyogott feher böre, alatta pedig kek folyokent sejlettek at az erek, böre is olyan vekony es erzekeny volt mint ö maga. Sokaig merengett volna a tukör előtt, am bejött Berci az ö öreg es hihetetlenul köver macskaja. Az allatnak szokasa volt a kad szelere ulni es nezni gazdajat. Simone mar teljesen hozza szokott. Csak neha feltette macskajat a vizzel valo valoszinuleg kellemetlen talalkozastol. Simone most elnyult es teljesen ellezult a forro, levendulas vizben, erre volt igazan szuksege, a faraszto munkanap es remes randevu utan. Eröt kellett gyujtenie egy ujabb nehez napra.
Sokaig furdött, megmosta hosszu vörös hajat majd megszaritotta, biokozmetikumokkal apolta rendkivul erzekeny böret. Majd az egyik könyvet levette az aktualis olvasmanyai polcarol, ez is vegtelenu jellemezte öt: hogy sok-sok dolgot csinalt egyszerre igy az olvasast is így muvelte. Most epp egy klasszikus vilagirodalmi mu Isben Peer Gynt-je kerult hosszu feher ujjai utjaba, ezzel es a cicaja dorombolasaval merult alomba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése