Felek

Felek a repulestöl, felek attol hogy fogja a babacskam viselni az utazast, mert erte nagyon aggodok, az utrahangvizsgalat szinte beleegegett a retinamba es az elmembe, barmikor becsukom a szemem a vadul kapalodzo kisbabam fekete-feher kepe jelenik meg elöttem. Ö mindennel fontosabb szamomra meg a sajat eletemnel is. Felek attol hogy ujra akkorat csalodok Magyarorszagban mint utoljara. Felek attol hogy az anyosommal talakozzak, mert nagyon rosszul esett mikor mondta nem-e akarom inkabb elvetetni a babat. Elöbb vennek be egy vagonnyi nyugtatot hogy megöljem magam mint hogy egy ujjal is bantanam a gyerekemet. Nem ö kereckedett a vilagra, az en felelössegem, jobban mondva felelötlensegem az ö elete. De ha kell a Holdra is elmegyek csak hogy a gyerekemnek minden meglegyen. Szoval nem feltetlenul örömteli es felszabadult elmeny lesz. Es tudom nem masnak szulök nem egy ferfinak. Sajat magamnak.
Tovabba felek mindentöl magatol az elettöl is..., tele vagyok ketsegekkel es bizonytalansaggal honnan jövök es hova tartok, es jo-e az az ut amelyen jarok...? De mikor nem ezt az utat akartam valasztani az Istennö vegtelenul a tudtomra adta mi a dolgom, es merre kell haladnom. Ezek utan is bizom benne hogy iranyitja az utamat.
Imadkozom, imadkozom minden nap, az Istennöhoz es az Istenhez egyarant, az en wicca Istennömhöz es a kereszteny Istenemhez, az en furcsa vilagomban elfer mindez. Mert ugyanazokrol a dolgokrol beszelunk mindket esetben csak mas mas köntösben. Kerem az Istennöt es az Istent tamogassak, ovjak az en kisbabanat, meg valamelyik nap a templomba is bementem. Az utolso penzemet is bedobtam a perselybe es gyujtottam egy gyertyat, nem sokat raktam bele, de az az összes penzem volt, es raadasul a szerencsepenzem is amit talaltam. De szivesen adtam. Kertem az Istent ne haragudjon hogy ennyit adtam de ö tudja hogy csak ennyim volt. Tiszta lelekkel es es szivvel gyujtottam meg a gyertyat es tettem a gombre a kisbabamert.

Csak hogy el tudjatok kepzelni, itt Svedorszagban ilyen a gyertyatarto a templomban.