2011. április 15., péntek

Åkeshov-ban

Ugy erztem szinte hiv a hely, szinte ereztem a hely szellemenek a lehelletet a nyakamon miközben sugta gyere, varlak. Ez volt olyan reggel het orakkor. Es mit mondjak nem is kellet sokaig noszogatni, össze dobtam a szokasos elmenös reggelit a kis termoszba öntöttem tejet, a nagyba forro teat, majd egy alma is kerult a taskaba az elmaradhatatlan most eppen boszikönyv melle. De ha mar megyek gondoltam beteszek egy gyertyar is magam melle es tuzszerszamot, gondoltam csinalok egy kis megerösitö gyertya magiat, hogy segitsenek ebben a multfelejtösdiben, mert mit mondjak hasznal nem is kicsit. Gondoltam megerösitem akaratomat hogy igen tovabbra is szeretnem folytatni. Åkeshovban leszalltam a metrorol, es mar valami bizsergett bennem, az arboretumban megettem a reggelimet megittam a tejemet. Hideg paras de napos reggel volt, az idö lassan melegedett, miközben a szendvicsemet eszegettem olvastam a fak ala irt tablakat mi honnan jött es mik a tulajdonsagai, gondoltam hasznos nyelvgyakorlat szamomra. Majd nem tudtam ellenalni a kisertesnek, a hely ahova mennem kellet hivott, egyre hangosabban es erösebben, "mar csak par meter es itt leszel". Elsetaltam a kastely mellet majd vegig a lovarda es a kitudja milyen öreg fak mellet. Majd ratertem arra az ösvenyere ami a geologusparkhoz vezet, ( mi csak igy hivjuk egyebkent amolyan tanösveny geologiai ismeretterjesztessel egy to körul). A hely nem a mi felfedezesunk, sokan jarnak erre, futni kutyat setaltani, de valahogy megis olyan szemelyes. Mikor mar közelebb elrtem a hely szinte nyujtotta felem energiabol szött ölelö karjait, mar lattam magam elött a kaput. (felreertes ne essen nincs a hely körulkeritve, a kaput a termeszet alkotta ) Valahogy az jutott az eszembe hogy olyan mint amikor asztralutazni megyek, Becsuktam hat a szemem es olyan energiaval es szeretettel leptem be akar csak a masnemu utaimra. Meg is volt erte a hala.
A kapu közelröl

Es tavolrol



Mikor beleptem olyan mintha tenyleg vilagok közöttö kapun leptem at, hirtelen az energetikai szint is megvaltozott es a varos zajai eltuntek, mitha sosem lettek volna, csak a madarak csicseregtek, es a termeszet hangjai ervenyesultek. Felemelö volt, mintha egy ölelö anya karjaiba erkeztem volna. Magamba szivtam mindezt az energiat csodalkozva közben a termeszet szepsegen mig a celomhoz nem ertem. A to tulso felehez tartozo szalonnasutöhöz, azt ereztem ott kell vegeznem a szertartast.

A to meg felig fagyosan

A termeszetes steg

A grillezöhely es az en oltaram a szertartasra

Es az erdö

Egy darabig ugy ereztem csak uldögelnem kell itt, megittam ket csesze forro teat, megettem az almamat, es szinte sorban jöttek az emberek, mar ertettem miert kellet varnom. Aztan az utközben talalt kihegyesitett fadarabbal amit en kineveztem palcanak, egnek emelt karokkal finom kezmozdulatokkal suritettem es hivtam a hely energiait, majd kivetettem a kört, elvegeztem a szokasos szertartasokatm meggyujtottam a gyertyat majd vissza vontam a kört. Meg sokaig uldögeltem ott a ragyogo napfenyben. Majd ugy ereztem indulnom kell. Ujra elertem a kapuhoz, köszönetet mondtam a helynek, es halat mondtam neki azert hogy segitett es hivott engem, majd kileptem a kapun. A valosag hihetetlen sullyal zuhant ram. Hirtelen hallani lehetett az autok tavoli morajlasat, a metro csikorgasat, meg ugy altalaban az emberi környezet hangjait. Vagyakozva neztem vissza a madarcsicsergös parkra, de tudtam mennem kell...
Mar ertem mit jelent Zanyawiccanak az öbölje, az en öblöm a geologuspark. remelem hamar ujra talalkozunk!













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése