2011. április 12., kedd

Asztralis projekcio es meditacio

Egy halado boszorsagrol szolo könyvböl tanulom a magasabb szintu wiccat. Es ennek elengethetlen resze az asztralis projekcio vagy mas neven asztralis utazas, es az iranyitott meditacio. Bevallom nem könnyu, nagyon nehez, söt nagyon nagyon nehez. Nem maga a technika a nehez, azt könnyen meg lehet tanulni, ismertem csinaltam is parszor. De most kemeny probak ele vagyok allitva a fejlödesem erdekeben. Es gyakran olyan dolgokkal is szembe kell neznem amivel nem szeretnek, olyan dolgokkal amiröl azt hittem mar feldolgoztam, vagyis legalabbis is melyre eltemettem. Egyre jobban körvonalazodik bennem hogy szuksegem van a multelengedö magia sorozatra. De a gyogyulas nehez. Azert mert ezek a dolgok nem felszini serulekek nem olyanok hogy ha feltepem a sebet faj ugyan ki is pucolom alola a gennyet es talan nyomot hagy talan nem. Ezek a dolgok olyanok mint a rak. Bennem van, melyen, a szervezetem, es igy a lenyem resze, sok sok attetellel. Szoval eleg kemeny sugar, kemo es muteti beavatkozas var ram asztralis szinten. Es csak nagyon remelem hogy eleg erös leszek hozza hogy kibirjam. Hogy ne kelljen egesz eletemen vagy talan meg kitudja hanyon keresztul hordoznom öket. De az asztralis vilag nem csak erre mutatott ra, sok esetben probara teszik a tudasom, ismereteimet magat boszorkany lenyemet. De mindenkeppen fejlödök töle, nem is keveset, mar megertem mi miert törtenik es miert muködik ugy ahogy. De felek ettöl a tudastol is egyben, hogy birni fogom-e a kemenyebb leckeket. Bar talan azzal hogy szembe allitottak multam mumusaival eleg kemeny lecket adtak fel amit meg kell oldanom.

Egyik tumorcsomo eleg rosszindulatu nagyon kiterjedt es attetes, felek nincs is olyan sejtem ami ne lenne fertözött vele. Es ez apam es a viselkedese. Nem is gondoltam volna hogy ekkora mely szakadekokat csinalt bennem. Es epp az ebresztett ra engem, ahogy a növerem cirkuszolt hogy apam hogy tönkre tette az eletet. Pedig ö meg a viszonylag kevesbe razos reszet elte at. De velem ellentetben ö nem tudott megbocsajtani apamnak. En meg tudtam, nincs harag bennem apammal szembem, semmi negativ. Ugy gondolom azert mert nem hiaba valasztottam lelekkent hogy az ö lanyakent akarok szuletni. Talan a megbocsajtas erejet kellet megtanulnom altala. Csak mar ugy erzem ugy hat ram mint egy nagy teher, amit cipelek magam utan, en nem erzem a sulyat mert mar olyan regota cipelem hogy nem is tudom milyen nelkule. De ha kulsö szemlelö lat latja a terhet  amit magam utan vonszolok. Növeremnek felszini a seb hisz ujra es ujra fel tudja szakitani azt, es anyamra kiabalni azt hogy az ö bune hogy hordoznia kell. En nem tudom a sajatommal ezt megtenni, mert nekem nincs var, nekem rak van ami annyira reszem mint barmi mas. Egyutt elek vele ha tetszik hanem. Csak neha jön elö. Nem tudatosan. Remalmaimban, apam iszik es a felem, hogy uristen mi lesz, almomban ujra menekulnöm kell, almomban ujra bizonytalan vagyok, ujra harcra keszen kell allnom anyamert es a sajat eletemert. Almomban ujra repul be a szek a szoban uvegajtajan keresztul, es ujra villan a kes akit ki kell csavarnom a kezböl, ujra szilankokra törik anyam hatan a nehez tömörfa szek. Almomban ujra a szomszed bozotosban bujkalok az alkoholtol megvadult apam elöl a vihar közepen. Es ujra ott kell hagynom az otthonom. Ha ebren vagyok neha elfog a megmagyarazhatatlan felelem, ugy erzem menekulnöm kell, de ki elöl mi elöl? Neha azon kapom magam ujra feszultek az izmaim dubörög bennem az adranalin harcra keszulök, de ki vagy mi ellen? Ha csak egy poharcsörgest hallok elkap a felelem. Ha zajt vagy veszekedest hallok a lepcsohazban azt hiszem apam uvöltözik.
Ha pedig a ferjem iszik egy csepp alkoholt is ugy összesurusödik bennem minden mint az anyag az ösrobbanas elött. Mindig ez van ha  akarom ha nem... Szörnyu ezzel egyutt elni, csak nem olyan mint egy ruha amit levetek hanem a testem a lelkem minden resze. Szoval hosszu es fajdalmas lesz a gyogylas, de hiszem hogy az Istennö segiteni is fog ebben, mint annyi mindenben mar eletem soran. Ma mar a wicca nem a vallasom, az eletem resze, a szemlyisegem egy darabja nem kulönvalaszthato tölem. Mar nincsen szuksegem eszközökre ritualekra es mas formasagokra hogy az Istent es az Istennöt magam mellet erezzem, mert hiszen mindig velem vannak, ugy mint barkivel, vagy barmivel. Es ez a halado wicca. Se több se kevesebb, a vegsö cel pedig az hogy egyek legyunk az Teremtövel az Isteni energiaval, ami rengeteg fejlödessel es tanulassal jar, ami akar sok sok eleten at tarthat mire elerjuk azt.

A masik dolog amit hordozok a multbol es a vegletekig kihat a mostani eletemre. Egy szerelem egy szenvedely egy bun, ami skarlatvössel egettek a lelkembe. Bar mar nem elek annak a szerelmenek a bubajaban, a skarlatbetu meg mindig egeti a lelkemet. Nem vagyodas van bennem, ha  ma szembe allitananak öszinten nem tudom mit mondanek neki vagy mit nem, talan hozza sem tudnek szolni. Nem a hianya bant, hisz mar olyan regen volt. Csak neha eljön mint egy kisertet es megerinti a lelkemet, nem ö maga csak az arnyeka a multbol. Valahogy ugy mint Zanyawicca eleteben Barbar. Nehez szavakba önteni mit erzek, talan ugy hogy ö volt az igazi, a megismetelhetelen. Ugy erzem ugy ul rajtam mint a Venbanya almunkban mikor azt erezzuk zsibbadunk es nem tudunk mozdulni a felelemtöl, es olyan mintha valaki ulne a mellkasunkon. De a Venbanya ellen van ellenszer ha megmozdulunk eltunik. Nekem vajon mi az ellenszer ra? Sokan mondtak hogy ellöle menekultem Svedorszagba, lehet ugy van, de akkor viszont jobban jartam mert a mai asztralis projekcioban szembesultem azzal mi lett volna a következmenye annak ha nem jövök el, es ugy gondolom mindenki jol jart. Mint sejtettem bekattantam, de nem csupan az ideg osztalyon kötöttem ki hanem megkeseltem nehany embert, es vegul egy speckos börtönkorhazban kötöttem ki teljesen bekattanva. Szörnyu volt latni önmagamat. Egy apolo szemevel lathattam azt akive valtam volna. Furcsa de valahogy felimsertem önmagam, lattam az örult tekintetemben az ertelem es felismeres csillogasat de aztan ujra eluralkodtak a demonok. Szörnyu egy elmeny volt. De egy ujabb probatetel, egy fajdalmas beavatkozas a skarlatbetu eltuntetesehez. Mi fog meg jönni vajon ezutan? Most boldog vagyok, boldog hazassagban elek, szeretem a ferjem es ö szeret engem remek szövetsegkent muködunk egyutt, ilyen nyugodt es kienyensulyozott az eletem talan sohasem volt meg. Es most kaptam egy eletre szolo szerelmet a kisbabam szemelyen, igen mar most szerelmes vagyok a gyerekembe, imadom szeretem ugy ahogy csak egy anya tud szeretni.
Talan ez a kissebbik mumus a kevesbe fajo kezeles a nagy beavatkozas elött. De tudom hogy a vegen bekövetkezik a varva vart gyogylas, es leszakadnak a vallamrol a terhek, elszakadnak vegul a terhet tarto kötelek,...

Valahogy az Omega a szuletesem eveben eltalta mit is elek at most... Hajnali Ocean 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése