A Nightwish mint olyan

Nem tagadom kb 17 eves korom ota nagy rajongoja voltam a bandanak. Akkoriban volt egy idöszak az eletemben ami elvalasztotta a magot a pelyvatol, vagyis megtudtam kik allnak mellettem es kik nem. Nevezetesen egy sulyos tudögyulladasom volt, korhazba is kerultem vele, egy heti 40-41 fokos laz utan. Ugy tartjak az ember eleteben haromszor jön el erte a kaszas. Szerintem abban az idöszakban nagyon közel volt hozza hogy elvigyen. A nagy csalodasok idöszaka volt ez, azokat a baratokat vesztettem el akikröl azt hittem sosem fogom öket. Nem csak testileg akadt felepulni valom hanem lelkileg is. Szerintem ez az idöszak is nagyban hozza jarult ahoz hogy ma olyan vagyok mint amilyen. Mert elötte keztem belelendulni az atlagos tizenevesek eletebe, pasizasba bulizasba, a laza gondtalan eletbe. De a sors a nem igy akarta. Mikor a korhazban voltam kaptam egy lemezt. Az akkori epp aktualis Nightwish nagylemezt a Once-ot. Bar akkoriban nem voltam az a kifejezetten nagy metal rajongo megtetszett, tetszett a nagyzenekar ötvözese a kemeny hagszerekkel es Tarja operas hangja. Na persze jobban passzolt az akkori lelki allapotomhoz mint a pörgös diszko zene. Ezutan szepen lassan becsordogalt az eletembe. Persze hallgattam mast is megismerkedtem mas mufajbeliekkel is, valamikor ilyenkor lett belölem a lightos rocker. Nem vonzott a diszkok vilaga, de annyi ver meg nem volt a pucamban hogy egyedul rockerbarlangokba jarjak. Mert nem lettem egy fekete varju, maradtam teljesen hetköznapi kulseju. Es mit ne mondjak nem eppen ez a fajta a rockerek kedvenc tarsasaga. Nekem csak a szivem volt metal rajongo. Persze az is közrejatszott mindebben hogy egyesz tinikoromban hallgattam az anyamtol hogy mennyire nem jo hogy kicsit dundi vagyok, es 65 kg-osan össze vissza dietaztatott meg adta nekem a csodabogyokat. Mit ne mondjak megittam ennek en a levet, mostmar el tudom fogadni magam ugy ahogy vagyok. Anyamnak akkoriban sikerult egy testkepzavaros tinit nevelnie aki nem merte elni a tinik szertelen eletet mert ö tul ronda hozza. Ezen lazitott az en Erika baratnöm, mellete annak erztem magam ami valojaban voltam, szertelen tinilanynak. Mellete vele el tudtam engedni az ördögeimat, es vegytiszta sajat magam lehettem. De vegul is nem a tinikoromrol akartam irni hanem a nightwishrol, a hozza kapcsolodo erzeseimröl, bar ezek annyira de annyira összefonodnak ezzel az idöszakkal mint a test es a lelek.
2006-2007 tajekan vett nagy fordulatot az eletem, elsö csapas az volt hogy nem vettek fel az egyetemre törtenelem szakra, pedig meg emeltszintu erettsegit is tettem kitunö eredmennyel hogy felvegyenek. Aztan felrugtam a negyeve tarto borzaszto kapcsolatomat. Nagy megkönnyebules volt. Aztan nemsokra ra hatalmas egetö szerelembe estem aminek nehany honapra ra hatalmas csalodas lett a vege. Ugy vissza nezve ö volt az elsö igazi szerelmem, akkor tudtam meg milyen erzes is igazan szerelmesnek lenni. Persze az boritekolva volt hogy anyameknak nem tetszik a dolog. Ök azt az idöszakot ugy könyveltek el hogy a neveletlen tini lazad, pedig akkor voltam igazan önmagam vad es szertelen. De mint egy delibab, egy tunder latomas hamar vege lett es ismet csattant a bilincs a csukloimon, mind a szuleim mind egy rossz parkapcsolat oldalarol. Nem is kell mondanom hogy mennyire a padlon voltam. Ezzel parhuzamosan a Nightwish eleteben is nagy valtozasok voltak, kirugtak Tarjat jött Anette. Az uj album is akkor jött ki amikor pont a legnagyobb szuksegem volt ra. Az album joreszt a Tarjaval valo szakitast dolgozta fel, pont temaba vago volt nekem is.
Abban az idöszakban sikerult megtapasztalnom egy ösi tibeti bölcsesseget: "a bosszu olyan mint egy izzo szendarab, szoritod a markodba, hogy majd masokra dobod, de csak magadat egeted meg vele" Nekem akkoriban nagyon sikerult magamat megegetni. Rajöttem a bosszu nem jo dolog. Igazi Dark passion play volt a javabol ahol senki sem nyerhetett. Mint a Nightwish lemez cime.
Anette-t nagyon megszerettem arnyalt kifinomult szemelyisege miatt, es az hogy nem csak metaldivakent ertelmezte sajat magat, hanem anyakent es nökent is. Sokan el is iteltek emiatt. De valahogy beleillet az akkor arnyalodo szemelyisegembe.
Az uj nightwish album nem erintett meg annyira, valahogy mar nem voltak annyira erös, nyers erzeseim, mint akkoriban, meghalgattam mint jo zene, par szamat magamenak erzetem, tetszett hogy elmentek egy folkosabb iranyba, de mar valahogy nem volt az igazi. Es hogy most Anette-t is kidobtak... no comment... talan nem a pacsirtakban van a hiba, mindenesetre, mar nem akarok egy ujabb enekesnöhöz idomulni, a Nightwish mint a tinikor lezarult, szivesen hallgatom a dalaikat, de mar fontosabb feladatom van mint, mint akkoriban volt.
Tanulvan az esetböl, nem akarok ilyen tinikort a gyerekemnek barmilyen is lesz, csak a nagyon vad ötleteit nem fogom tamogatni mint pl kabitoszerezes, de egyebkent tarsa baratja akarok lenni nem az elete elrontoja, kusza kis erzeseinek az iranyitoja akarok lenni.

Visszatekintes: Mikor jomultkoraban otthon voltam anyamnak megmondta hogy szepek szepek a tetovalasaim de nehogy merjek többet csinaltatni... kicsit nevetseges hogy mar sajat eletem van elmultam 25 eves hazas vagyok es van egy gyerekem es még meg akarja mondani mit csinaljak vagy mit ne... pedig ha tudna mennyi van meg tervbe, de ez mar tenyleg ram tartozik az en böröm az en eletem, meg egy tetovalasom sem olyan helyen lesz/van ami a kesöbbi eletemben problemat okozna...