2012. november 30., péntek

Az alkohol mint olyan

Sosem voltam egy nagy ivo, nem lattam lazulast az alkoholban vagy eppen enyhulest a szivfajdalmakra. Inkabb mint tarsasagi dologra tekintettem ra. Nem mondom hogy sosem voltam igazan berugva. De inkabb negativ erzes volt mint pozitiv. Lehet egyreszt apam viselkedese miatt is volt igy, mert öt a szesz egy vadallatta tette.
Ma döbbentem ra hogy gyakorlatilag minden filozofia nelkul antialkoholista lettem. Regen szerettem az aromas wiskhyt kolaval. Valahogy ugy adodott az alkalom hogy ihattam volna egy poharkaval. Nagyon keves italt tettem a poharamba sok kolaval. Belekortyoltam de keptelen voltam lenyelni, vegul az italt a mosogato itta meg. Egyedul a kidobott kolat sajnaltam. Rajöttem a ferjem ivaszati idöszaka alatt sem kell szoronganom, hisz ilyenkor en vagyok a helyzet magasalatan ö meg a sarga földön. Talan a korabbi felelmeim es szorongasaim elfojtott gyerekkori emlekek csupan.
Egy biztos en mar keptelen lennek barmifele alkoholizasra bulizas vagy akarmilyen keretek között. Tudom ez sem teljesen normalis dolog. De egyszeruen hanyingerem van meg a tudattol is. Nem akarom a zsibadast es a homalyt az agyamban ennyi.
Regebben ugy voltam vele ha egy kivansagom lehetne az lenne hogy tunjön el az összes alkohol kabito es bodito szer a vilagrol. Mert amilyen az ember ha nem lenne alkohol talalna mast helyette.
De ezt mostmar olyan feleslegesnek talalom, hisz az en fejem tiszta es az is marad. Tehat iranyithatom az eletemet es azt ami törtenik vele. Es nem lell attol rettegnem, szoronganom, hogy egy reszeg van mellettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése