Erdekes felfedezest tettem tegnap este, mivel nagyon fajt a gyomrom es a folyomatas refluxtol mar teljesen ki volt marodva a torkom ugy döntöttem inkabb kiadom magambol a banto tenyezöt, ha mar magatol nem akart kijönni megemeszteni meg nem tudtam. Igen ehez a bulemiasok modjara meghanytattam magam. Nem vagyok bulemias messze all tölem, nem tartom jo megoldasnak.
Miközben jött ki belölem a nemkivanatos etel megfordult par dolog a fejemben. Vajon anyam tudtan kivul bulemias volt? Hisz az igazi bulemiasok sem fogjak fel hogy betegek. Gyomorfajasra es idegessegre hivatkozva anyam rendszeresen hanyattata magat egesz gyerekkoromban. Persze elötte megevett a "gyomorfajasara" nehany zacsko edesseget vagy kekszet. Györi edeset, csoki paranyt, napolyit, krekert, kesöbb ezeket a tuc kekszeket, de mind hatalmas mennyisegben, majd rohant a wc-re hogy meg igy sem jo a gyomra.
Elhiszem hogy maga sem tudja hogy beteg, hisz ö csak azt erezte hogy faj a gyomra, pedig szerintem ez egy tudatalatti öngerjesztö folyamat volt. A teste produkalta a gyomorfajast hogy megehesse az edesseget, majd a buntudat miatt folyatatodott az allapot amig ki nem adta magabol. Persze a sok önkenytelen folyamatnak epekö es epebantalmak lett a vege. Hiszen a szervezet nem a megfelelö modon muködött.
Szerintem innen vehette peldat a növerem a bulemiahoz, hisz azt latta gyerkfejjel hogy anyank bezabal aztan rohan es kihannya az egeszet, es ugye bar a kicsi gyereknek nem lehet bemagyarazni hogy "faj a gyomrom" azt csinalja, azt tartja követendö peldanak amit lat. Vegul tudatalatt bepul az egesz folyamat, es mint egy idözitett bomba ketyeg, a påubertas korig amig a test el nem kezd hasonlitani a felnöttehez, amig nem jelenik meg a környezetnek valo megfeleles vagya, az ideale. Mert anyank is kuzdött a sulyfeleslegevel es a kiloival, a folyamatos csödötmondott dietakkal. Es belenk is szepen belenk sulykolta hogy ami kicsit kerekebb az mar ronda es megvetendö, es hozta a fenykepeit hogy bezzeg mikor ö ennyi idös volt....
Sajat gyomorfajasom okat viszont nagyon jol tudom mi okozta, egy dolog amit lenyelni ugyan le tudtam de megemeszteni mar nem. Egy hete elkeztem a gyakorlatot az öregek otthonaban, nyugis melo. Sokkal jobban birom a dolgokat mint gondoltam, csak egy valamit nem tudott a lelkem megemeszteni, egy nagyon beteg bacsikat, aki a szemem elött nehany nap alatt rengeteget romlott, szerintem legfeljebb hetei, talan napjai vannak hatra, es en meg ennyire beteg ember ennyire testközelböl meg nem lattam. Apolom, mert a munkam a hivatasom, nem kötödök hozza de akkor is. Latszik hogy vagany kis emberke lehetett eleteben, hisz erröl egy tetovalas is arulkodik, es minden ebednel amig jobban volt, megitta a kis gyenge söret. Hogy milyen mulekony az elet, hogy milyen roncsok leszunk mikor mar tavoznunk kell. Kar hogy nem ismertem mig erös volt es fiatal, legalabb egy fenykepet lathattam volna fenykorabol, de hisz annyira beteg hogy mar nem tudta a kis lakasat otthonossa tenni, a szemelyes dolgaival berendezni. Igy mulik el az elet dicsösege.
Talan kesöbb kepes leszek tullepni ezen a dolgokon, az evek es a rutin majd segitenek, de viszont nagyon elvezem a munkam hogy segithetek masoknak, szamomra igazi hivatas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése