Na jo nem kezdek el dalolni, de en ugy döntöttem februar 28.-val leszamoltam a tellel. Eleg! Madarcsicsergös, nedves föld szagu, levelbontogatos TAVASZT akarok.
Mit ad a draga Istennö, ma reggel virradora langyos szellövel berobogott a tavasz, es mindent vitt. A haztetöröl a csungö jegcsapokat, az utakrol a jegreteget, a fak kergeröl a zuzmarat. Igaz meg az összes havat nem birta a melegen tuzö napsugar eltuntetni, es meg a jardakat is sikamlos vizes jeg boritja, de a madarak mar csicseregni kezdtek, a szarkaparok mar szepitgetik epitgetik feszkeiket. Zsong az elet mindenhol.
Lassan en is elkerzek eletem 26. eletevehez. Nem szeretem magamat unnepeltetni de szeretem ha a szulinapom meg van tartva meg ha jelkepesen is. Ez joreszt sorozatos gyerekkori traumakbol adodik, hiszen en "rosszkor" szuledtem fizetesnap elött egy hettel es nagytöbbsegeben csak ures igereteket kaptam szulinapomra, "majd kapsz ajandekot fizu utan" "majd lesz tortad fizetes utan" de ezek altaban csak ures igeretek maradtak, hisz egy het mulva senki sem emlekezett a kis Mesike szulinapjara, vagy ha megis tojtak ra egy nagyot, mostmar ugy sincs szulinapja, ugy is elfelejtette mar. Pedig a kicsi Mesike emlekezett ra es borzalmasan fajt neki hogy ö csak a kis elfelejtett, aki "rosszkor" szuletett.
Felnött koromra mar nem akarok a kis elfelejtett Mesike lenni aki rosszkor szuletett. Szeretnem ha megemlekeznek rolam legalabb par szeretö szo es öleles kisereteben. Az unnepi menuröl mar en gondoskodom.
Csak egy valamit nem ertek, annyi szivmelengetö törtenetet hallotam ismerösöktöl es ismeretlenektöl, hogy meg a legnagyobb nelkulözes közepette is a szuleik legalabb valami aprosaggal csekelyseggel de annal nagyobb beltartalommal megajandekoztak öket, mert a gesztus volt a fontos a szeretet, nem az ajandek nagysaga, es ezek a gyerekek akarmikor is szulettek de nem "rosszkor". Es meg egy valami nem fer a fejembe, ha minden nap jutott a szuleimnek 4 azaz NEGY doboz cigarettara akkor nekem miert nem jutott egy tabla csokoladera, vagy egy szelet sutemenyre a cukraszdaban? Anyakent meg föleg nem birom ezt felfogni. De hagyjuk a mult kiserteteit es eljunk inkabb a manak, a pillanatnak miközben tervezzuk a jövönket.
Szerettem volna szaftosabb bövebb postot krealni mert mint altalaban tele vagyok gondolatokkal, de olyan szinten elkapott a migren hogy a monitort alig latom szinte minden szemmozgas faj, raadasul szedulök is. Igy az agyam mas resze sem nagyon közremuködö eppen de mindenkeppen le akartam irni eziranyu gondolataimat.
ölel es puszil titeket: Freja
Kedves Kistesókám!
VálaszTörlésFájdalommal olvasom mindezt amit itt leírtál... Lehet h nem volt minden születésnapunkon konflekti meg húj de hajde nagy buli.. De! A szüleink egyszerű hétköznapi munkásemberek voltak akik két kezükkel felépítettek egy házat, akik kitaníttattak minket, akik amikor elkezdtük a felnőtt életünket erőn felül segítettek.... Kérdezem milyen ágyon is alszol? Ki vette neked a magyar fizetéséből? Ki segített elkezdeni az életedet külhonban? Ki reszketett érted egy éjszakát amikor vajúdtál?
Lehet hogy megvették a napi 4 doboz cigarettát de ha emlékeim nem csalnak minden reggel óvodába menet a "Süti sarok" nevezetű cukrászdában megkaptad a napi isleredet, túrórudi mindig volt a hűtőben. Aláírom hogy nem volt egy mesébe illő gyerekkorunk de azt hiszem szülői szeretetből és gondoskodásból nem szenvedtünk hiányt.Drága tesókám szállj le a magas lóról és tessék emlékezni rá honnan indultál és ki segített eljutnod oda ahová elértél....Ha van szíved bocsánatot kérsz attól akit ezzel a pár gondolattal olyan szinten megbántottál hogy a könnye is potyog. Nézz magadba... Csak mint testvéri jó tanács...