Zabkasa

Vagyis svedul havregryn, regebben irtoztam töle mint macska a furdestöl. Furcsa szinu es allagu trutyi furcsa szaggal. mar csak a kinezete sem volt biztato. Es anyam fogyokuras kosztja a zabpehely tejjel, kb ugy ereztem magam töle mint egy lo. Csak ragtam a se ize se buze zabot.
De egyszercsak megvaltozott a velemenyem, az öregek otthonaban minden nap zabkasa is volt a menuben reggelente, nana hogy engem a nagy gasztronomust vonzott a dolog, mert ugyebar hogy mondhatom olyasmire azt hogy nem szeretem ha meg sosem kostoltam. Megnyaltam hat a kanal hegyet, erdekes ize volt, benne volt a tejbegriz aromajabol is de volt benne valami kulönösen finom "föld" iz, a fött gabona jo ize. Es nem edes volt ahogy en elkepzeltem hanem kellemes sos, nem nagyon inkabb csak annyira hogy kiemelje a gobanona izet. Nem is gondoltam volna hogy egy kis fözes hogy felszabaditja az izetlen, ehetetlenul szaraz gabona aromait, Egy kis tejjel nyakonötve es egy kanalka almalekvarral mennyei eleseg. Rengeteg vitaminnal asvanyi anyaggal, feherjevel es nem utolso sorban rosttal.

Az emlitett kis formaban levesemnek eleg csunya vege lett. A stressz es a megfelelesi kenyszer es a csaladomtol föleg a kislanyomtol valo tavolsag olyannyira megviselt hogy valosagos evesrohamot valtott ki nalam, nasoltam mint allat, föleg a munkahelyen, egy kis ostyat egy kis vajas kenyeret, egy ket sutiket az öregekkel, plusz meg a kaja amit vittem magammal, hat elegge szep uszogumit keltettek rajtam.
Ugyhogy par napja visszafogtam magam, nincs nassolas, nincs felre eves, akkor eszem mikor igazan megehezem, es nem uditözök hanem szoda vizet iszok, es nem iszogatom több cseszenyi cukros teat.