2010. október 3., vasárnap

Indian nyar

Vegre nyugalom a köbön es vissza zuhanok megszokott kis eletembe ami amolyan svedes hidegverrel telik. Szerencsere elkerultuk a 3. vilaghaboru kitöreset,a baljos elöjelek ellenere is (tavaly nyaron nem epp jol sikerult az egymanak valo bemutatkozas), es elfer ket dudas egy csardaban, ha egy notat jatszanak, de erröl nem is akarok sok szot ejteni, nem is ez a fö tema.

Gyerek koromtol imadtam az öszt, ha neha esett is, es neha kemeny szelek jartak is, meg mindig a szemem elött cikaznak azok a napfenyes aranyszinben pompazo, fenyek szinek. Nem szerettem az altalanos iskolamat eleg cudarul bantak velem mind a gyerekek, mind a tanarok, nem szerettem a közös kirandulasokat, de az öszi akadalyverseny az Aranyosi völgyben. Azt egyszeruen imadtam, meg mindig a szemem elött latom az aranyszin hegyoldalakat, az erett szölösöket. a szelid de jolesöen meleg napsutest. Szerettem azt a helyet, mostanaban eleg gyakran megszolit, eppen ezzel a csodalatos öszi kinezetevel, ahogy a nagy legelö közöpen ott all a maganyos fa, es ahogy a tarka ösz szineiben pompazo levelein atsut a lenyugodni keszulö nap arany fenye.

De nem csak ezek az emlekek kötnek az öszhöz, barmikor a szemem ele tudnam idezni az Miskolci Egyetem öszi parkjat, es hogy milyen boldog is voltam akkoriban, hogy sikerult, itt vagok, es vannak barataim akik szeretnek, es ahogy egyutt keszultunk a balekoktatasra ahogy az egyetemen az elsösöknel szokas volt, buszken banyaszkent. Talan akkor kezdödött el a valodi eletem. Az öszi Miskolc-Tapolcahoz kapcsolodik sok elmenyem, ami legtöbbször pozitiv, Ahogy az akkor totyogos unokaöcsemmel, es edesanyammal ugyancsak az öszi kellemes india nyarban setaltunk le az Avasrol Tapolcaig, Es ahogy a kis pajtas a to körul a kezeinket fogva jarta elsö bizonytalan lepeseit es minduntalan el akarta engedni a kezunket (mar akkor is makacs volt), vagy mikor az azota a legjobb bararatomma atavanzsalt ismerösömmel randiztam. De ugyan abban a parkban, egy borongos ködös öszi napon bucsuztam el az amerikaba emigralt felig-baratsag felig parkapcsolat kapcsolatom ferfi tagjatol. De az öszhöz kapcsolodik eletem egyik nagy szerelmevel folytattott rövidke kapcsolatom legszebb idöszaka. Most ahogy szamot vetek magamban minden jo es meghatarozo dolog az eletemben összel törtent. Egy zimankos oktoberi napon jöttem ki az en szerelmemhez aki mostmar a ferjem.



Szeretem az öszt mert van benne valami misztikus, valami ösi, az egeszet atjarja a magia, a titkos erö, szerintem legjobban ezt az idöszakot lehetne a boszorkanyok idöszakanak nevezni, Szeretem az öszi szinek kavalkadjat, szeretem az indian nyar simogatasat, a kellemes meleget. es ha lehet akkor Svedorszagban ez meg szebb mert itt rengeteg a zöld felulet, es a fak is valahogy többszinuek. Es az ablakunkon futo vadszölö ahogy melyvörösre valtott az egyenesen pazar. Csak egy baj van az összel, hogy utanna a nagyon zimankos tel jön ami itt -20 celsius fokot jelent, brrrr.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése