Lebeges

Itt vagyok, ujra. Szamtalanszor jartam itt. Hallom ismet a siralyokat, ahogy panaszosan zajonganak, mintha mindig csak panaszkodnanak. Nem felek, nem örulök, nem bankodom, nem erzek semmit, mar ures vagyok, csupan egy husver test vagyok semmi mas. Egy gyertya akiböl elfogyott a lang. Erzem a sos levegö erinteset az arcomon. Mint mindig mindig fuj a hideg tengeri szel, jatszik lelkessen hosszu sötet hajjammal es feher selyempongyolammal. Hideg van de en nem erzek semmit. Ures vagyok. Hallom a sziklahoz csapodo hullamokat. Shuh, shuh, shuh. Meg utoljara vissza nezek a hazra. a szep feher kis hazra. Emelekszel milyen boldogok voltunk egyutt. A mezesheteket is itt töltöttuk. Shuh, shuh, shuh zuganak a tavolban a sziklakon a hullamok. Tökeletes parnak tartottak minket, ket uri gyermek tökeletesek. Hatalmas eljegyzes, es meg hatalmasabb eskuvö. Shuh, shuh, shuh, beszelt a tenger mitha csak helyeselne, es a feher tajtek mintha csak egy menyasszony ruhaja lenne. Egyszer azt mondtad hogy uzleti utra mesz, megnezed a videki birtokaidat, en addig kijöttem ide ahol az emlekek össze kötöttek, de mikor megerkeztem az istaloban lovak voltak es a pajtaban gyönyöru kocsi. Az ajto pedig nyitva allt. Hirtelen felerösödott a szel a tenger  csak morajlott, mintha csak az erzelmeket szolaltatna meg. Beleptem, a hazban ismeretlen parfum illat terjengett, tudtam nem vagy egyedul. Beleptem a haloszobaba, a gyönyöru hofeher halo szobaba, ahol elöször magadeva tettel. Ahol lassan becezve erzekien levetted rolam a mennyegzöi ruhat, Most ugyan ebben a szentelyben hagtal egy szöke vörösre ruzsozott szaju nöt, rögtön felismertem, a varos divaja volt akit minden ferfi imadott. Szolni sem tudtam kirohantam a sziklakhoz, mar ugrani akartam mikor elkaptal. vissza rantottal. Shuh, shuh, shuh dubögtek a hullamok. Ezutan zombikent eltem melleted, a kulvilag nem tudott semmit tovabbra is a tökeletes par voltunk. Shuh, shuh, shuh. Neha elkuldtel egy klinikara pihenni. Ahol pszihiaterek kezeltek. majd kiköltöztem ide. Mondtad jot tesz az oceani levegö, szerinted meghaborodott az elmem, es hogy beteg vagyok. Shuh, shuh, shuh. Pedig te nem tudtad, a lelkem meghalt a testem meg csak babkent muködik. Nem erzek semmit, se banatot, se örömöt se boldogsagot. Csak a tengert es a sziklakat. Te nem hallod hogy hivnak engem a hullamok Shuh shuh shuh.  Bugdacsolok mezitlab a hideg sziklakon. De nem ezem hogy barmi is fajna. Itt vagyok ujra, a sziklafalnal, a tenger udvözöl örul hogy ujra lat. Shuh, shuh, shuh. Sokszor jartam itt. Sokszor kapaszkodtam a meredely elött a labujjaimmal. Karomat kitarom mint mindig, köntösömbe belekap a szel, mint egy kosza baranyfelböbe egy napfenyes nyari napon. Egy gondolat jar a fejembe ocean lelek, maganyos lelek. Ilyen oceanlelek vagyok en is. Eljött az idö hogy az oceane legyen a lelkem. Kitarom a karom, ellököm magam. Lebegek hallom a tengert shuh, shuh, shu. Mostmar az oceane vagyok. Mostmar senki sem banthat, semmi nem faj. Boldog vagyok, szabad vagyok Ocean lekek vagyok.