A nyakunkra surusödött minden, meg mindig hurcolkodunk at egyik lakasbol a masikra, mivel autora nincs penzunk, költöztetesre meg vegkepp igy mindent magunknak kell atcipelni amit lehet igy hat odafele a vonaton ugy nezunk ki mint a malhas lovak. Raadasul nem csak A-bol B-be kell hurcolkodnunk hanem nagyon sok mindent itt kell beszerezni igy hat 9 honaposan jarom a vilagot. Miközben szivem szerint alig mozdulnek, hisz nagynak ormotlannak es vegtelenul mozgaskeptelennek erzem magam. A parom viszont minden kenyelmi dolgot el akar intezni mire megerkezik a gyerköc, hogy a lakas komfortos legyen, az anyagi biztonsagunk is biztositva legyen. En pedig masra nem vagyom csak hogy elbujhassak legalabb egy kis idöre a vilag elöl a babacskammal, meghitten csendben, szeretö, gondoskodo nyugalomban. Csak egymasra figyelve. Hisz olyan de olyan regen varom ezt az emberket, nem kilenc vagy lassan mar tiz honapja (hala a bolondos kedvu termeszetnek meg azt sem tudom mikor jön el a nagy talalkozas ) hanem sokkal regebben, amiota a lelkem felkeszult a kis lelek befogadasara.
Most egy kicsit siros kesergös nyavajgos, nyugös lelki allapotban vagyok, meg szamomra is vegtelenul szanalmas ez a helyzet :-) majd elöveszem a "Jaj de sajnalom magamat" mantrat es hangosan fogom mormolni amig bele nem fulladok a nevetesbe :-)
De mar nagyon szomjazom a tunderkert gyogyito feltöltö erejere, mar a gondolat is boldogga tesz. Es ahogy Zanyawiccanak megigertem most a környekröl is csinalok par fotot :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése