Ujra erzem magamon ennek a helynek a hihetelen gyogyito erejet, hogy itt nem faj annyira semmi semmi sem annyira sötet mint Vällingbyben. Igaz sokat nyuglödöm de ez mar a terhesseg utolso honapjanak kenyszeres velejaroja. Mikor az ember ki sem mozdulna legszivesebben alig vonszolja magat, es igencsak erzi hogy gerinces leny, es megis mozogni setalni kell. De viszont olyan jo elmennyel bicikliztem a frissen szerzett jarganyon 9 honapos terhesen mint amikor gyerek voltam, es setalas közben olyan jo volt a szomszed malnabokrarol lecsipni 2-3 szemet ami kilogott a keritesböl. Es vegul a bocik is tunderiek voltak mert nem tudtuk ki csodalkozik jobban mi rajtuk vagy ök rajtunk. Itt meg a vercukrom is nagyon jo eredmenyeket mutat, pedig nem eszek mast mint Stockholmban, talan a friss levegö, talan a seta teszi ezt. Mar azon is gondolkoztam hova fogom tenni a boszorkanyoltaramat, az IKEA-ban 49 koronaert lehet venni kis asztalkat, rateszek valami szepseges teritöt, gyertyaim vannak, hozzajuk szereztem be potom penzert gyönyöru antik kovacsoltvas gyertyatartokat, fustölötartom van, majd veszek egy szep kristalypoharat is kehelynek, valami regi mozsarra vadaszom meg az interneten ust gyanant, es egy szep kesre az athame-nek, pentagrammat meg szerintem en magam fogok gyartani, mert amiket az interneten neztem nekem nagyon negativ kisugarzasuak voltak, ugyhogy jobbnak latom ha sajat kezemmel alkotok egyet, a többi kellek meg mar csak összejön, de ezek a legfontosabbak, es persze az Arnyak könyve, de az mindig nalam van. Olyan boldog vagyok hogy itt lesz helyem a kibontakozasra, vegre lehet egy sarkom csak ennek. De gondolom nem lehet mindig a lakas kulönleges egzotikus disze, mert nemsokara lesz nekem egy mindent atrendezö totyogosom akit ovok a kessel es a gyertyatarto eles tuskejevel valo talalkozastol. De talan eljön majd az idö es egyutt fogjuk tanulni a boszorkanysagot, es a kis szemelyisege resze lesz az elet minden szintu tisztelete, a termeszet szeretete, es annak az isteni szeretetnek az ismerete amely körul vesz bennunket.
Most meg az utolso nap kielvezem az ittletet, es nehez szivvel fogom itthangyni szeretett lakasom es probalok arra gondolni, hogy nincs messze mar az az idö hogy vegleg itt maradjunk harman nyugalomvban az Istennö ölelö keblen, tavol a banto, fajo, gonosz vilagtol, itt a Tunderkertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése