Borzaszto nyugös hangulattal indultam el Stockholmbol, reszben nagyikam rossz allapota miatt reszben idegi kimerultsegböl, vagytam valamire, talan egy igazi otthon erzesre, elbujni szerettem volna, bebujni a kis zugomba, csak en es a csaladom. Sajnos az utat ideaig nagyon csunyan vegighisztiztem, es szegeny Robert muködött ugy mint valami villamharito. De valahogy a tunderkert varazsa mar az allomason is kezdett muködni, ereztem magamban a szetarado pozitiv energiat, ami az otthonunkban meg jobban fokozodott. estere mar olyan jo kedvem lett boldogsaggal telitve pakolasztam ki a taskakbol a holmikat, szereltem össze a talalt ket kis asztalkat es az ikeaban vett rizspapir buraju lampat. A ferjem megjegyezte hogy szinte teljesen ket kulönbözö ember az aki latott este es akivel utazott hazafele. A masnap is rendkivul mozgalmas volt, elöször mentunk a lakastamogatast intezni az 5km-es utat felig biciklin megteve, a masik felet gyalogolva teve meg, azer szo ami szo csak 9 honapos terhes vagyok nem birok mar ugy. Ezt követöen elmentunk a ICA nevezetu boltba gyalog kb 5 km a központtol ahol is közöltek hogy nem ide jött a csomagunk hanem egy masik ICA-ban mi a tuzö napon setalva kisse kitikkadva, vettuk tudomasul a varos masik vegen vagyunk, ime igy jartunk helyismeret nelkul, de viszont utközben talatunk egy csodaltos parkot ami tenyleg igazi Tunderkert volt tele viraggal es elettel, le is fenykepeztem es ismet szidom most magam azert hogy nem hoztam az adatkabelt. De folytatom a törtenetemet, ujdonult varoslakokent kerdezgettuk a közelunkben levöket merre is menjunk akkor. Nyugtaztuk jo par kilometer seta var meg rank. Mar egy darabja bandukoltunk lattuk is a McDonalds-ot ami fele nevigaltak minket, amikor is megallt melletunk egy szurke kis auto, benne az az idös hazaspar akiktöl többek között az iranyt kerdeztuk, es auttoval elvittek minket a masik boltig. Borzasztoan halasak voltunk hiszen, nem egy ket percnyire volt meg autoval sem a masik hely. Kiderult utközben hogy a lanyuk is itt lakik ahol mi. Engem teljesen lenyugözött a kedvesseguk es emberseguk. Hogy nem hagytak hogy gyalogoljunk a tuzö napon. Nagy nehezen kivettuk a sok sok csomagunkat, ami az internetes elektronikai vallalat kuldött nekunk. Taxival mentunk igy hat haza a bicikliket a belvarosban hagyva. Otthon olyan boldogsaggal bontottam ki a csomagokat mint a gyerekek a karacsonyi ajandekukat. Pedig tudtam a csomagok mikrot, robotgepet, kavefözöt, kenyerpiritot es porszivot rejtenek, az ötödik csomag pedig meglepetes volt szamomra, megannyi wicca kincs volt benne, ket kis ötletes kovacsoltvas gyertyatarto, levendulas furdso, es egy nagyon szep szinten kovacsoltvas plafonra fuggeszthetö gyertyatarto, en eolvadoztam a boldogsagtol, nem tudtam egyiken vagy a masikon legeltessem a szemem. A konyham teljesen teljesse valt a felszerelessel, es a wicca lelkem is örult a boszi dolgoknak. Csak a nap vegen volt rossz legyalogolni a varosig, es a biciklikkel visszajönni. Mar borzaszto kimerult es faradt voltam, es nem utolso sorban nyugös. De meg ma reggel is olyan jo volt gyönyörködni a rengeteg dologban.
Nem tudom mikortol vagy honnantol, vagy miert valik egy lakas otthonna. De ez a lakas szamunkra veglegesen es visszavonhatatlanul azza valt. Mert nem hiszem hogy a targyak tennek, mert azokbol nem tul sok van, lehetne szebb is jobb is. De valahogy megtörtent a csoda, a lakas befogadott minket vagy epp forditva ki tudja. Vällingby valahogy sosem tudott elfogadni engem, hiaba lakok ott lassan 2 eve nem lett soha olyan otthonos mint ez a haz, valahogy ugy voltunk a regi lakassal mint az öregemberek megszoktuk egymast. Ö sem tudott eluldözni de en sem tudtam teljesen magameva tenni, mindig ott feszult köztunk a kulönbseg, ami elöbb utobb negativ enerdiakat szult. Aminek en lettem az aldozata. De meg Robert is eszrevette hogy mennyivel jobban erzem magam itt ebben a hazban mint barhol mashol, hogy mennyire boldog vagyok itt, az otthonunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése