Augusztus

Augusztus elseje van... az elsö terminus idöpontja, a labam dagad, igencsak erzem a gerincem összes csigolyalyat fuggesztö izmat es minden fele berendezkedeset. Mi lenne velem ha nem a tunderkertben lennek, mennyire nehezebb lenne a varakozas, a nyavajak elviselese. Itt van kis wicca oltaram, ami elött az ujholdhoz fordultam segitsegert a könnyu es gyors szulesert, ami minnel hamarabb következzen be. Elvezem az itt töltött idö minden percet, meg a biciklizest is ami vissza adta szamomra a mozgas szabadsagat, bar a le es felszallas kisse nehezkes meg mindig, vagy mar :-) Tegnap biciklizes közben meg szobaelegyedtem egy szomszeddal is, jo volt svedul beszelgetni, minden feleröl, gyerekekröl, a varasrol a környekröl, a terhessegröl es szulestöl, munkarol, szomszedokrol. Meglepett milyen jol megertettuk egymast. Erzem a tunderkert ebben is sokkal többet tud majd segiteni nekem mint Stockholm, ahol minden annyira szemelytelen es rideg, ahol hiaba elek ott ket eve ket szo nem sok annyit sem beszeltem a szomszedokkal. Es ugyebar ahoz hogy tudjak batran hatarozottan svedul beszelni gyakorolni kell. Es a legjobb megis az anyanyelviekkel.
De rengeteg gondolatom között elveszek mar megint es kicsuszik a lenyeg amiröl irni akartam. Az augusztusrol hogy milyen erzeseket ebreszt bennem. Nem igazan szeretem a nyarat, szeretem benne a sok zöldseget es gyumölcsöt hogy pezseg az elet, de a tikkaszto meleget, a bantoan tuzö mindent felperzselö napot azt viszont nem. Hihetetlen szamomra milyen sebesseggel robogtunk at a nyaron mar augusztust irunk, es mindenutt az interneten azt olvasom a honaprol hogy öszelö, es sokmindenben josolnak a következö evszakra vonatkozoan bizonyos napjaibol. Es a termeszet is mintha ilyenkor mar kisse csillapodna, mintha minden olyan faradt lenne, minden keszulödik a nyugalmas öszre. Bennem is felizzanak a gyermekkori emlekek, hogy ilyentajban raktuk el az uborkat, a kis hegyes eröspaprikat, föztuk be a rengeteg paradicsomot, vagtaltuk a fagyasztoba a lecsonak valot, gyalultuk a tököt szinten a fagyoba keszultunk a telre nagyerövel. Magam elött latom a lassan faradzölbe hajlo nyeki domboldalt, nagyanyam koraszöllöin mar lestuk az elsö megerö furtöket, es minden olyan vontatott lassu es nehezkes volt, mar mar öszbe hajlo nyar, de meg mindig meleggel, fajo szivvel nyugtaztuk mindjart vege a szabadsagnak de hisz olyan jo volt es visszatekintve annyira rövid. Latom magam elött a fecskek gyöngysorat is ahogy csivogva szinte beszelgetve keszitik fel magukat es az ifjakat a nagy utra, de latom magam elött a rozsdabarna vizslamat is ahogy porszivo modjara szagolja vegig az elhagyatot topartot es kecses teste szinte beleolvad a sargulo fube. De dereng elöttem a vad fiatalsagom mamoros esteje a kereszturi toparton ahol a felelmeimet, es ketsegeimet elnyomva akartam szabad es vidam lenni legalabb egy kis idöre szorito bekjoim alol, neztem a farad tajba lebuko napot miközben a hatam mögött mindenki tombolt. Remenykedtem egy szebb jobb jövöben. De emlekszem azokra az ejszakakra is amiket kemenyen vegigdolgoztam a hutöhazban, es arra a megalaztatasra amit erte cserebe kaptam a nehezen megdolgozott  penzem mar akkor költöttek amikor meg meg sem kaptam miközben ott alltam az evkezdes elött es egy szakadt farmeron es nehany nyuzott polon kivul semmim sem volt, a jegyzetekröl es felszerelesekröl nem is beszelve, de az aluminiumfelni biztos nagyon fontos letszuksegletu eszköz volt az autora. De egy fardt augusztusi napon ismertem meg azt a szemelyt is aki nelkul talan nem igy alakult volna a sorosom ahogy. Igaz megtepazta rendesen a lelkemet, de eröt adott hogy ledobjam a bekjoimat, es ha vele nem ugy alakultak volna a dolgok ahogy most nem itt lennek ahol, mert nem kavarodott fel volna annyira az eletem hogy ugy döntsek uj eletet kezdek uj hazaban. A tavaly augusztus pedig az elsö remnysugar volt a felepules fele, a mely depressziobol, raleptem Freja utjara ami vissza vezetett sajat magamhoz. Lassan a blog is egy eves lesz. Mar egy eve lathat bele valaki hullamzo ciklusos eletembe, megizlelhettetek velem milyen is ha az ember gyakorlo boszorkany, egyutt eltunk at boldog idöszakokat es nagyon nagyon nehezeket is. Es erzem ez az agusztus is igeret mint megannyi volt az eletemben, igeret arra hogy jön ujra az ösz a misztikus a befelefordulo ösz, ez a csodalatos idöszak ami annyira de annyira Frejas hogy annal mar nem is lehetne jobban. Mostmar itt lesz velem a varva vart kislanyom is, hogy eletem következö szakaszat kezdjem az anyasagot.

A vegere pedig egy gondolatszösszenet, a mostani otthonomat es az egesz környeket ahol elunk Tünderkertnek hivom, es mintha tenyleg az lenne, tegnap egy gyönyöru szines es hatalmas pillango repult be a szobaba es lassan körözött körulöttem, amjd kisse megpihent es tova repult a szabadsaga fele, ma pedig arra ebredtem hogy egy szitakötö csucsul a falon alig par centire a fejemtöl, mi ez ha nem a jel a tunderektöl, igen tenyleg a kertjukben vagyok :-)