2012. március 15., csütörtök

Mosoly

Nehany napja szult egy regi ismerösöm, es mikor egyutt vannak lefenykepezve, az anyukanak borzaszto elgyötört arca van. De ezt nem csak nala hanem a 99%-nal igy lattam.
Nalam nem igy volt. 12 oras fajdalomcsillapitas mentes gatmetszeses szulesem ellenere mosolyogtam. Szivböl, faradtan meggyötörten de mosolyogtam. Hisz a vilag legboldogabb embere voltam, vilagra hoztam az en tunderkiralynömet, es veget ert a fel napos szenvedesem. Megfogalmazni sem tudom azt a megkönnyebulest es örömöt hogy kb a 10-11-dik tolora vegre megszuletett a lanyom.
Akkoriban azt hittem könnyu szulesem volt de a beszamolokat olvasva eleg hosszadalmas. Csak talan annyi hogy komlikacioktol mentes volt. De szegeny kisbabam a sok tolotol oda vissza csuszkalastol olyan kis kek volt. Nem is csodalkozom hogy miert csinaltak a gatmetszest. Szegeny gyerekem ott fulladt volna meg. En meg kifaradtam volna a sok hiaba valo erölködestöl. De hal istennek minden rendbe lett es par percen belul szep rozsaszin lett. Es igy is tudtam mosolyogni örulni. hisz a legszebb dolog törtent velem anya lettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése