Ha van amit utalok az a sajat szuletesnapom. Mindig annyira varom, hogy ez mas lesz, ez jobb lesz. most minden szep lesz. Es gyönyöru, hogy legalabb egy napig a vilag körulöttem fog forogni. Mit is mondhatnek, szuletes napjaim 90%-a eletem legrosszabb napjai top 100-ban landolnak. Gyerekkorom szuletesnapjai azzal erdemeltek ki ezt a posztot, hogy gyakran meg torta sem volt, mivel olyan szerencsetlen voltam, hogy en hulye gyerek fizetes elött mertem szuletni. Kesöbbiekben pedig minenki erröl a naprol szeretett a legjobban elfeledkezni, es meg egy fordulj felt sem kaptam. Aztan meg a svedorszagi eletemben az elsö szulinapom egyben jo is volt es rossz is. Egyreszt jo mert összehazasodtunk a ferjemmel. De viszont szomoru, hogy közel sem olyan eskuvö volt amilyet szerettem volna. Es az a keves ember akit elhivtunk sem volt hajlando eljönni ra. Sosem szerettem volna nagy eskuvöt de azert annal ami volt kisse többet szerettem volna. A tavalyi meg egyenesen egy katasztrofa volt. Ferjem sokheti vodkamamorossagaban lehordott mindennek. Miközben en kitettem erte a lekemet is. Melyen bennem vannak annak az atsirt ejszakanak az emlekei. Hiaba volt torta, ajandek. De az a nap mindent tönkretett.
Az idei szuletesnapomtol sem varok semmi jot, egyszeruen ez egy olyan nap ami nem sikerulhet jol... :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése