2010. október 31., vasárnap

Samhain ahogy en megelem

Zanyawicca gyönyöru irasa ihletett meg arra hogy leirjam nekem mit jelent a samhain unnepe, hogyan is elem meg ezt az esemenyt.

Oktober 31. - November 1. gyerek es tini koromban ez az idöszak jobb volt mint a karacsony, szuleim viragkerteszetenek ilyenkor elveztuk ki a gyumölcset, a megelözö heten sokat dolgoztunk, szedtuk a viragot, sokat hajoltunk mindenkinek fajt a dereka, osztalyoztuk nagysag szerint, majd le kocsival a domboldalon fekvö telkunkrol a falubeli hazunkig, majd ott be a pincebe aszerint az elöre megrendelt teteleket mikor viszik el a vasarlok. majd este pihenes, közben kötöttuk 10-12 szaljaval össze az aparajat, ezeket eladtuk a piacon.. En keszitettem a szebbnel szebb koszorukat, fenyö nelkul csak ugy oazisba bedugdosva, olyanok voltak mikor elkeszultek mint egy egy kis virag teknösbeka, ezeket vittuk a rokonok sirjaira, de kikekre? A nagyapamera aki sosem akart engem megismerni, a nagyanyamera, akit sosem ismerhettem, mert nem volt ra alkalom, 12 eves volt apam mikor az arnyekvilagba tavozott, öt sajnalom hogy nem ismerhettem meg, de szeretettel gondolok ra mert ugy gondolom hogy ö es az ö öröksege bennem el. Aztan ott vannak a nyeki rokonok teszek viragot a nagyapam sirjara, nem nagyon emlekszemra csak arra hogy ultunk vele az ablakban egy jatek pisztollyal es vartuk mikor jönnek be az udvarba a kommunistak es akkor lelöjuk öket. Mikor meghalt nem tudtam felfogni hogy nincs, 4 eves voltam. Mikor a masik nagyapam is korhazba kerult es mentunk latogatoba, (kb egy evre volt a masik nagyapam halalatol) azt mondtam latjatok az en nagypapam nem halt meg, hanem korhazban van. Nem tudtak megmagyarazni nekem hogy ez a nagyapam nem az a nagyapam. Mert nekem nagyapam csak egy volt, egyet ismertem. Az a nagyapam aki akkor ott fekudt az soha eleteben nem volt ram kivancsi, nem töltötte be a nagyapa szerepet. A masik halottam a dednagymamam volt, ra sem nagyon emlekszem csak arra hogy szerettem, es hogy ö is szeretett. A többi halott csak tavoli rokon volt csupan akikhez nem nagyon kötött semmi erzelem. De ezen a napom megemlekszem a kutya es macskatesokrol is akikkel felnöttem es rengeteg szeretetet hoztak az eletembe.
Talan ez volt a wicca eletem kezdete, mert valahogy ez volt nekunk az ev vege. A munka ev vege, es a magunk modjan megunnepeltuk ennek az idöszaknak a veget, a csaladi somloi galuskazassal. Szamomra ez az idöszak egyeben a lezaras es az unneples idöszaka is. Ilyenkor tudom letenni a terheimet, ugy ahogy a fak lehullatjak a leveleiket. Ilyenkor volt az eleteben sorsfordito ereju betegseg is. Ami utan minden mas lett. De unneplek is, megunneplem az ujnak a kezdetet, az hogy ugy erzem jo ember lett belölem, es neha oly nehez terhek alatt nem roppantam össze. Bar egyesek szerint az elet kis burokban tartott egesz eletemben es engem nem ert semmi komolyabb csapas. Lehet igazuk van talan, de vilag eletemben jo ember voltam nem bantottam senkit, nem csaptam be senkit, nem simliskedtem soha, nem kerestem a kiskapukat, persze nekem is voltak hibaim, neha puskaztam az egyetemen, egyszer le is buktam. Talan ezert ovott ugy az elet. De lehet az illetö nem ertekeli csapasnak hogy alkaholtol idönkent megbolondult apam folyamatosan terrorizalt engem es az en draga jo edesanyamat, es hogy sokszor kellet menekulnunk otthonrol, hogy a szemem lattara vert apam egy szeket szet anyam testen, es az sem csapas hogy 13 evesen pont a konfirmacium utani delutan ( reformatusoknal a hittel) majdnem megeröszakoltak. Az hogy 17 evesen 41 fokos lazzal, fekelyes tudögyulladassal elet halal közt lebegtem es nem törödött velem senki, egy baratom sem jött el megletogatni a korhazba. Az sem csapas hogy 4 evig eltem egy megalazo kapcsolatban ahol megvalosult a kapcsolaton beluli nemi eröszak fogalma, aminek ma is viselem a nyomait, es az sem csapas hogy belementem egy igen csunya gennyes kapcsoltba aminek egyedul en ittam meg a levet. Lehet ezek csak atlagos dolgok. De nekem sikerult ezeket a terheket feldolgoznom es letennem. Es ilyenkor unneplem hogy igaz egeszseges lelkuletu ember lettem, egy igaz wicca. A wiccasagrol Zanyawicca irt egy nagyon jo gondolatot, ime:

Az erdő és az öböl tudják: magányos wicca vagyok.
Emberként nem érzem magányosnak magam, hiszen olyan sok embertől kapok szeretetet. A gyermekeimtől, barátaimtól.
Az, hogy egyedül élek, tudatos választás volt. Valamit még meg kell tanulnom, amiről még magam sem tudom mi. Ám amíg rá nem jövök, s meg nem tanulom, nem telepedhetek rá egy másik ember életére.
Wiccaként vagyok magányos. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok tagja semmilyen wicca-közösségnek. Tehát nem vagyok papnője egy coven-nek, de még coven-tag sem vagyok. Vagy pedig egymagamban vagyok egy coven ... már ha egyáltalán ragaszkodom magához a covenhez, mint közösséghez.
Van néhány barátom, akik hasonlóképp gondolkodnak, mint én. Vannak köztük wiccák és vannak "szimplán" pogányok.
Vannak keresztények és más hiteken lévők. Figyelem őket, s igyekszem tanulni tőlük.
S figyelem a mindennapjaimat, az egymást követő MOST-okat.
Figyelem lelkem rezdüléseit és hálás örömmel veszem tudomásul: egyre több bennem a szeretet, a gyengédség, az őszinteség. Egyre határozottabban utasítom el a hazugságokat, csúsztatásokat. Persze ezzel törvényszerűen jár együtt, hogy mind kevesebb a köröttem élők, vagy irántam érdeklődők száma. Valahogy azok maradnak, akik ugyanígy a lélek tisztaságát keresik

Szep gondolatok sokmindenben egyet ertek veled kedves baratnöm.

A halottak napjarol es az azt követö cirkuszrol a velemenyem, amit szinten Zanyawicca fogalmazott meg csodalatosan:


Nem akarok részt venni abban a show business-ben, amit a Halottak napja köré kerekített a lelkiismerete által alaposan furdalt tömeg. Nem akarok extra profitot biztosítani virágkereskedőknek. Nem akarok megkésett ajándékokat - műanyag koszorúkat és művirágcsokrokat - tenni hideg kövekre, nyirkos fejfákra. Nem akarok műájtatos-műkeserű orcával sandítani mások műájtatos-műkeserű orcájára: vajon eléggé fájlaljuk-e holtaink hiányát? Fájlaljuk-e annyira, hogy azt mások is lássák?

Hogy unneplem a Samhaint?
Föztem egy unnepi ebedet, huslevessel, rantottsajttal afonya martassal, tettem egy ures teritek az eltavozottaknak, csinaltam egy kis talcacskara egy kis unnepi oltart, falevelekkel, disztökkel dioval mogyoroval nemi edessegel, almaval. A halottaimnak pedig gyujtottam 3 mecsest. De leinkabb belul elem meg az unnepet, atengedem a testemen a lelkemen a samhain energiait. Es ujult szivvel lelekkel nezek  elebe az uj esztendönek, a sötetsegnek, annak a sötetsegnek ami a lelkunkben kepzödik, es varom a tavaszt az elet eltetö igeretet. Addig pedig az elet szepsegeit a kis ablakkertemben örzöm tovabb.

2 megjegyzés:

  1. _"a sötetsegnek ami a lelkunkben kepzödik" - idézet Tőled.
    Kicsi Wiccám! Lehet, hogy a kinti világban kevés a fény, ám a Te lelkedben nyoma sincs a sötétségnek! A kinti sötétre a Te gyönyörű, fénylő lelked a felelet, és boldog lehet, akinek jut ebből a Te fényedből. Én boldog is vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Lehet igazad van draga baratnöm, neha olyan tehetlennek eletketelennek erzem magam, nem vagyok ugymond a mai vilag kegyetlen törekvö embere. Ahogy telik a idö egyre jobban erzem hogy a lelki ösveny es a vallas tölti ki a mindennapjaim, a gondolataim, talan en erre szulettem ez a feladatom. Nem teriteni akarok, megismerni megismerni az ujabb szinteket. Par honnappal ezelött erösen elt bennem az erzes hogy valami keszulödik, szinte a varakozas kellemes allapotaban voltam. Es mostmar tudom mi az, amire vartam, lelkileg fejlödtem, es be tudom fogadni a melyebb ertelmu dolgokat, a melyebb informaciot, es feltarult elöttem a wicca ujabb arca. Es ugy erzem ezzel közelebb kerultem a celjaimhoz is.

    VálaszTörlés