F. C. Anderrson: Beltane 20. resz

Angela a hetvege előtt, gondosan csomagolt mindent amit Stan kert töle, plusz egy ket csinos szexi ruhat, es magat is meglepve vele. Gondosan keszulödött mitha csak randira keszulne hajat illatosra mosta, szaritotta, öltözeket gondosan kivalasztotta, lenge kisse atlatszo bluzt vett fel amiben atsejlettek melbimboi, szuk koptatott farmaert, kenyelmes de szep szandalt. Szemet enyhe sminkel kiemelte ajkara szajfenyt tett. Ezt is anyja tanitotta neki, majd a közösen valsztott parfummel kellemes kisse szexi aurat volnt maga köre. Mar izgatottan varta Stant, aki hamarosan nagy sötetzöld terepjarojaval meg is erkezett a haz ele. Vart nehany percet, Angela mar röppent is ki ruganyos leptekkel. Stant Angela finoman izgatta.

Angela bearadta sikerenek baberjait. Finoman flörtölt Stannel.

Hosszu uton kellemes metal zenet hallgattak, sokat csevektek, elmeseltek mindketten rögös eletutjukat. Több közös pontot is talatak, amitöl megjobban erösdött a közös szimpatia. Jokedvuen erkeztek a kiscsi de renduvul otthonos fahazba ami egy hegy tetejen allt. Be lehett rola latni az egesz friss zöldben pompazo környeket.

-Ez egyszeruen csodalatos!

-Ugye az! - Stan finoman megölelte hatulrol Angelat, aki ettöl finoman összerezzent.

-Neked epitettem, csak akkor meg nem tudtam hogy mikor lepsz be az eletembe – sugta a meleg idöjaras ellenre didergö lany fulebe – de mostmar itt vagy, es nem engedlek el soha többet.

-Nem is akarom hogy elengedj! - megfordult karjait finoman a ferfi vallara helyezte, majd megcsokoltak egymast. Olyan fimom csokkal amilyennel csak Raven tudta eddig öt csokolni. Angelanak beleremegett az összes sejtje.

Vegtelennek tunt az a pillanat amiben összefortak. Minkettöjuket eltöltötte a kellemes teljesseg erzes. Vegre a ket resz egy egessze allt össze. A nöben így meg jobban forrt a buntudat, hogy valoszinuleg ö is egy ilyen kapcsolatot vert darabokra egyszeru kis szorakozasbol.

A tisztitas hosszadalmas folyamat volt, napokig nem fogyasztottak semmit csak friss forrasvizet a közeli forrasbol, Stan verte a saman dobot ami lelket vissza vitte bunei elkövetersenek helyszinere, atelte mindazt a fajdalmat amit okozott, kiabalt orditott de lelke tisztult. Latta maga előtt a megannyi megvert, megalazott embert akit valaha bantott. Latta anyja fajdalmas arcat ahogy sirt gyermeke bunei, viselkese miatt, aterzte vadsagaval mennyi fajdalmat okozott anyjanak. Vigasztalta szoritotta volna magahoz, de anyja csak tavolodott. Majd jött az ujabb kep. Latta magat a mutöasztalon, ahogy az orvos epp az abortuszt vegzi rajta.

Kiabalt volna hogy ne tedd, szalj le onnan, ne öld meg a gyermeket, majd latta Raven fajdalmas arcat mikor megmondta nincs többe baba. Örjöngött fajdalmaba. Majd megint Ravent latta ahogy olvassa bucsuzo levelt. Majd Falcont latta ahogy csalodottan nezte szerelme, vagyis ö maga megint mas ferfiak között kelyeleg. Atelte a vegzetes balesetet csak most mint kivulallo. Sikitott orditott hogy Falcon forduljon vissza lassa meg a kanyart. Majd Simone arca rajzolodott ki elötte ahogy meglatja öket Ravennel, szaladt volna utanna, de nem erte utol, majd magat latta ahogy csinalja a halalosnak szant atkot. Azt hitte a leleke szetszakad. Ekkor Stan abba hagyta a dobolast. Magahoz szoritotta a sajat verejtekeben uszo meg mindig siro Angelat.

-Tudom hogy faj! - Sugta Stan Angela fulebe aki meg mindig reszketett, de egy percre sem engedte ki ovo ölelö karjabol

-Az nem kifejez, eletem alatt annyira sok fajdalmat okoztam! Stan nyerhetek ezekutan feloldozast, megtisztulast? - hideg kek tekinte ezuttal egy rettegö elveszett gyermek tekintete volt.

-Persze de nem lesz könnyu, de most gyere furödjunk meg, pihenjunk le, szukseged lesz az energiara holnap!

Stan teletöntött egy hatalmas dezsat elöbb forro majd hideg vizzel így kialkitva egy kellemes furdöt. Kettecsken megfurödtek a csupa fa hazban, egy hatalmas nagy dezsaban egymast atölelve.

Meg nem szertkezhettek, a tisztitasi szertartas resze volt a testi önmegtartoztatas. Semmi, de semmi nem terelhette el a figyelmet a lelki összpontositasrol. Elöször le kellett teni Angelanak az összes terhet, atesni a tisztitason, hogy vegul felszadultan lehessen Stan-nel atadva teljesen ömagat.

Most a dezsaban egymast ölelve simogatva, úgy ereztek nincsennek gondok a vilagon, vilag sincs, csak ök ketten a vilag, ez a pici fahaz, a rakott kö kandalloval, a pici konyhaval, a hatalmas nagy, natur fakeretes aggyal, joillatu feher agynemuvel. Nem kivankozott vissza a kulvilagba. Itt akart maradni Stannel, abban a hazban amit kettejuknek epitett, de tudta anyi jovatenni valoja van meg, most meg nem rejtözhet el. Attol a dolgok amiket tönkretett nemfognak maguktol rendbe jönni ha ö elbujik elöluk. Stan mintha olvasott volna a gondolataiban megszolalt.

-Majd ha mindent megtettel amit kell, akkor vissza jötenunk ide, vegleg.

-Csak most olyan messzinek es tavolinak tunik az amit mondasz, mert oly nagy bunt követtem el az Istennö nem lehet ennyire kegyes hozzam.

-De az Istennö kegyesebb mint gondolnad, hiaba követted el a legnagyobb bunt amit, csak magiaval okozni lehet.

-Ugye nem fog az atok beteljesulni? Ugye nem lesz baja Simone-nak vagy a kicsiknek?

-Az atok mar utnak indult, mar nem te iranyitod, nem tehtunk semmit. Csak imadkozhatunk hogy vedje Simone-t az Istennö a sötet erök elöl.

Addig furödtek amíg a viz ki nem hult. Majd a finom joillatu agyba fekudtek es Stan alomba cirogatta Angelat. Szuksege lesz Angelanak az erejere, az elkövetkezendö ket nap kemeny lesz. Etel nelkul. Az isteni par szine ele kell jarulnia bunei bocsalnataert. Az utolso nap pedig ritualisan meg kell halnia, es ujja szuletnie. De most csak lebegnie kell az alom puha felhöin, özike szemu hosszu barna haju örangyala karjai között.

Manap reggel elkezdödött a hosszadalmas szertartas.. Elö lepeskent kint a hajnali levegön Stan elöbb földdel hintette meg a meztelen Angelat. Folytataskent az athame-val a kete nyelu varazstörrel vizet hintett a vacogo testre. Majd fustölött gyujtott es madartollal terelte Angelara a fustött, jelkepezve a levegöt, majd kör alakban tuzet gyujtott a nö körul. Miutan a tuz kialudt, urja higeg forrasvizet zuditott Angelara, közben kelta nyelvu ösi szövegeket kantalt, csak verte a samandöbot ritmusosan, Angela melyen transzban volt, jarta a lelekvesztö labirintust, amelyben meg kell talalni az utat az istenekhez. Stan szövegei ezt az utat segitettek. Sokaig tartott az utvesztöben a barngolas. Angela sövenyböl es mas növenyekböl epitve erzekelte a labirintust, ahol selytelmes köd gomolygott, nem fazott nem volt melege, pedig mesztelen volt. Hallota Stan samandobjanak hangjat, ami maskepp szolt ha joiranyba es maskepp ha rossz iranyba haladt. Orak ota keringhetet itt de nem erzekelte az idöt. Vegul egy nagy retre erkezett, hivogato volt, megannyi viragaval. Mikor a napfenyben a ködd kisse eloszlott a reten egy szarvasunöt es egy bakot latott. A szarvasunö szep volt, szinte ragyogott, elenken figyelte az erkezöt, a szarvasnak pedig gyönyöru aggancsai, köztuk mitha csak a nap ragyogott volna, ö is vizsgalta az erkezöt.

Angela hangokat hallott a hata mögött, megfordult latta a labirintus ide vezetö utjai bezarulnak es a növenyek egyetlen kört alkotnak, a lany nem felt, nem fogta el a panik. Nyugodt volt, nem erezte a bezart vad felelmet. Vissza fordult az öz, es a szarvas fele. De nem voltak sehol, az unö helyen egy nö allt, meghatarozhatatlan koru, egyszerre volt az arca öregasszonye es fiatal leanye is ott volt benne es a terhes anya boldogsagos kifejezese is, haja ezust volt hosszu, majdnem ösz, akarcsak a hold fenyeböl allnanak szalai. Finom anyagu ruha takarta szep testet, ami egyszerre volt lenyosan legies, terhes asszonyosan telt, es asszonyos, nyakaban medal, benne zöld kö, annyira kortalan volt, az egesz alak, ember ilyen nem lehet. A szarvas dalias felfiva valtozott, izmos erös testet, mitha csak a legforrobb nyari napok sugarai barnitottak volna, haja szakalla aranyszöke, mintha csak a nap sugarai alkotnak, fejen aggancsok, ruhaja nyers allatpremek, hatan ij, es tegez, akar csak a regi idök vadaszainak. Arca neki is kortalannak tunt.

Angela terdre borult, ime itt van, az isteni par szine előtt, aki egy de megis kulönbözö, egyseg, ket felböl. Akarcsak az ejszaka es a nappal, a tel es a nyar, a böseg es inseg, Nap es Hold. Borzasztoan kicsinek es jelentektelen erezte magat. Úgy velte nem allhat ket laban e pompazatos istensegek előtt.

-Kelj fel leanyom- hallotta az Istennö hangjat, ami mintha mindenhonnan jött volna egyszerre – elöttunk nem kell megalazkodni, mi nem azok az istenek vagyunk. Allj csak itt teljes meltosagodban, ahogy megteremtettunk.

-De oly sulyosak az en lelkemnek bunei. A ti hatalmassagotok, tisztasagotok, szeretetek, oly hatalmas, nem erdemelhetem meg, hogy emberkent alljak elötettek.

-Szemunkben minden elöleny szent, így te is az vagy, nem szamit, hogy ember legy vagy akarmilyen mas lenye a vilagnak, te mint lelek allsz elöttunk. Buneid akarmennyire sulyosak megbocsajtast nyernek, mert elindultal a jo uton, es most eröt is kapsz tölunk a folytatashoz. De egyet igerj meg nekunk. Szent eletet fogadsz, es föpapnö lesz belöled, megszulöd elvesztett gyermeked. Tiszteletunkre összeadod azt a part amit szetvalasztottal. Tovabbiakban utat mutatsz a hozzad hasonlo eltevelygett lelkeknek.

-Megigerem! - igerete teljes sziveböl es lelkeböl szolt.

-Fogadd hat bocsalnatunkat, elj ezekutan az ösi vallas szabalyai, lelkulete szerint!

Az isteni par közelebb lepett hozza,mindketten a szivere tettek a kezuket. Angela hihetetlenul jo erzest elt at, egyszere erezte vegtelenul sebezhetönek, es vegtelennek magat. Ezentul szent eletet fog elni.

Zihalva sajat verejtekeben uszva ebredt Stan karjaiba. Aki szoritotta ölelte magahoz a nehez utazason atesett Angelat, aki alig alig volt meg eszmeletenel. A ferfi vizes ruhaval törölgette az izzadsagot, parja testeröl.

-Meg,.. meg....megbocsajtottak! -zihalta feleszmeletlen allapotban - Azt mondtak legyek fö... föpapnö, segitsek a hozzam hasonlo tevelygöknek utatattalani... Mi... miert faj a melkasom?

-Örulök, azert faj mert meg lettel jelölve.- es valoban a szive tajan ott volt az istennö jelkepe beleegve a harom holdfazis, közepen a teliholddal, a növekvö es fogyo hold úgy hogy a sarloik a teliholdtol kifele alljanak. Csak meg most olyan volt mitha tuzes vassal egettek volna ra.

-Pihenni, aludni akarok - szolt erötlenul – kerlek adj vizet szomjazom.

Stan ölebe vette Angelat es az agyba vitte, hozott neki egy pohar forrasvizet amit a nö mohon kortyolt, majd mely szinte mozdulatlan alomba merult.

Masnap reggel kelt csak fel, szervezete mohon kivanta az etelt. De tudta meg nem ehet, meg az utolso szertartas a beavatas hatra van. Mellette Stan meg melyen aludt, Angela megkereste hat az elsö tukröt, ami csak a hazban talalta meg akarta nezni a fajo sebet melkasan. A tukörbe nezven sajat magat latta, kerekded csipöjet, kisse telt combjait, kicsi parnas hasat, karjait, nagyocska melleit, ives vallat, vallig erö most apolatlan hajat, combjai talakozasanal a szöke haromszöget, es ott diszelgett a mellkasan az istenö jelkepe, a harom holdfazis, a leany, a növekvö hold, az anya, a telihold, az öregasszony, a csökkenö hold. Nem merte megerinteni ameg vörösen izzo sebet, mitha csak raegettek volna. Hat persze az Isteni par megerintette a mellkasat, annak a nyoma. Mint a keresztenyeknel a stigmak. Úgy hordozza magan az Istennö jelet, mint a stigmatak, Jezus sebeit. Mar valahogy nem is volt annyira kinzo testenek követelese az etel utan. Gyomranak uresseget hus forrasvizzel enyhitette.Latta az agyban egyre jobban ficergö dombot, oda ment Stan-hez megsimogatta az eppen ebredezo ferfit.

-Micsoda reggel egy igazi angyal jött ebreszteni – es molygott egesz lenye, a lanyra.

-Dehogy egy angyal, csak en. -nevetett

-Dehogynem egy angyal vagy meg a neved is Angela.

-Ebbe meg bele sem gondoltam, pedig minden voltam csak egy angyal nem.

-De mostmar megbocsajtattak buneid, es bebizonyithatod melto vagy a nevedre.

A beavatas folyamata mar nem tunt olyan kegyetlennek Angela szamara, a tisztulason mar atsetett. Stan felallitotta a kört. Vegighuzta az athame-t a földön így fizikalisan is lathatova valt. Megtette a szokasos szertartasokat, lehivta a negy torony örzöjet, az elementalokat, lehivta az Isteni part, a Felallitott oltarrol felvette a kelyhet, majd sot szort bele. Ezzel a megszentelt vizzel locolta körbe a szent teruletet. Elmormolt nehany imat. Majd kezdödhetett a beavatas. Angelat fekete ruhaba öltöztette megkötözte, szemet bekötözte, jelkepesen meghalt a regi vilag szamara, meg haromszor körbetancolta a halottat, közben szelyemkorbaccsal korbacsolva, így segitve at a tulvilagon a lelket, majd az Athame-vel a fekete nyelu kessel elvagta kötelekeit, majd levette rola a fekete ruha testet olajjal, majd hideg vizzel tisztittotta, közben szent avatasi szövegeket kantalt kelta nyelven, ez a folyamot volt az ujjaszuletes. Majd levette Angela szemeröl a kendöt es uj boszorkany nevet adott neki, Amber lett a wicca neve. Tancoltak unnepeltek egyutt, es a torta es bor szertartasan keresztul harom nap utan elöször etelt vettek magukhoz. Megköszöntek az isteni par jelenletet, az tornyok örzöit, majd Stan visssza vonta a kört. Vegeztek amivel vegezniuk kellet. Megölelte a haromnapos torturatol kimerult lanyt. Mostmar teljes egeszeben egymasei lehetnek, nem kell mar a testisegektöl tavoltartaniuk magukat.

Stan szerelmenek a haromnapos ehezes utan könnyu erdei gyumölcsökböl keszitett gyumölcs salatat tejszinhabbal, de ezt is nehezen fogadta be gyomruk. Majd a dezsat ismet illatos vizzel töltötte meg a ferfi. Egyutt megmeritkeztek bele a furdöalkalmatossagba.

A Stan Angela mellet simogatta, morzsolgatva a barna mellbimbokat, simogatta sokaig a kerekded megis formas testet. Angela nem volt mondhato se karcsunak se kövernek, inkabb olyan nöiesen teltnek. A ferfi finom keze elvezte eme puha parnakat. Regen nem erintett nöt, nem akart csupan testisegek miatt belemenni kapcsolatokba, így vart, maga sem tudta mire, de mostmar megvolt a bozonyossagara, ez a sötetböl fenyre ert megtört nöre vart, az ö puha testere, illatos hajara, tetovalasaira, igen mert a piercingeket ki tudta venni böreböl de a tetovalasait nem. Ezek örök mementok voltak elete sötet oldalanak.

Stan elvezte ezt a gyönyöru nöt, sokaig csokolta, majd ölebe ultette a teljesen transzban levö Angelat, de most nem a fajdalmas emlekek nem is a samandob vitte utazasra, hanem eddig soha meg nem elt keje. Jo volt ereznie magaban a ferfit, sok emberrel szexelt de az abbol fakado gyönyönyörei teljesen masok voltak, ahogy most atelte ezt a transzallapoti elmenyt, tudta nagyon felszinesek volta melynek hitt kelyei. Nem akart harapni nem akart karmolni, simogatni akart ölelni, atvenni Stan ritmusat, az ölelö forro vizben. Szeretkezni akart vele nem szexelni. Lelkevel is egyesulni akart nem csak testevel. Stan jatszott erzekeivel, a vegsökig fokozta kelyet, aki vegö elvezetben szinte ajulan hullt karjaba, tudta mostmar sajat kelyenek is engedhet. A furdödezsai elmeny utan ujabb szeretkezesbe fordult az altato simogatas. Nem tudtak betelni egymassal, erezni akartak azt a boldogsagot amit csak ök ketten okozhatnak egymasnak. Angela borzongott, reszketett, olyan melysegeit elte meg a testi szerelemnek. Tudtak össze tartoznak.

Eljött a bucsu a haztol a hegyektöl, kenytelenek voltak visszasulyedni a varos forgatagaba. Angelanak bele kellet vetnie magat a tanulasba, amit kedvesevel Stan-nel egyutt vegeztek, le kell tennie a papnö vizsgat, es ehez meg sok mindent kell megismernie, de Stanben turelmes tanitora talalt.

Raven arra ebredt hogy csörög a mobilja, delelött tizenegy ora lehett. A szam nem volt ismerös neki. Faradt volt elözö ejjel koncertjuk volt, es sokat vezetett hazafele a muveszvillaig.

-Hallo, itt Raven Swann beszel. - szolt bele almos faradt hangon a telefonba.

-Szia Raven, Angela vagyok.- Raven ujja a nev hallatan mar a telefon hivasmegszakito gombja fele kuszott - Kerlek ne tedd le a telefont. Beszelni szeretnek veled.

-Rendben de ha megint valamire keszulsz akkor ajanlom tegyel le rola. - Raven rendkivul gyanakvo volt exnejevel

-Nem akarok semmi rosszat tenni. Tudod a baleset ota mas ember lettem. Kulsöleg is belsöleg is. - magyarazkodott Angela - Csak tudod a multbeli hibaimat akarom rendbe tenni, es ezt szeretnem veled megbeszelni.

-Ezt nem ertem, milyen multbeli hibaidrol beszelsz, szerintem azt a sebet nem jo vakargatni ami mar behegett.

-Felre ertesz, de ha szemelyesn talalkoznank akkor jobban el tudnam neked magyarazni. - Angela nem telefontemanak szanta beszelgetesuket. - Nefelj nem akarok, radmaszni vagy ilyesmi, mondtam uj eletem van es uj parom is, es szeretnem ha ö is velem jöhetne a talalkozora.

-Jol van de igerd meg hogy nem csinalsz szemmi hulyeseget. - Raven egy masodpercig sem bizott Angelaban, de kivancsi is volt mit akar meg.

-Nem akakrok mar senkinek artani legfökeppen magamnak nem.

-Hol gondoltad a talkozot? Mert ha nem gond ha eljönnetek ide ahol en vagyok. Mert a banda meg az u album miatt van munkam rendesen, es nem tudok egy napot felesleges utazassal tölteni.

-Rendben. Hova utazzunk? - Erdeklödött Angela

-Winterspringbe. Keressetek a muveszvillat a helyiektöl, rögtön megmondjak hogy merre gyertek mert ha en elmagyarazom nem boztos hogy megertitek merre is kell jönni.

-Rendben, akkor az idöpont mikor lenne jo neked?

-Mondjuk ha holnap eljönnetek örulnek nektek.

-Rendben akkor holnap.

-Hello.