F. C. Andersson: Beltane 19.resz

Lassan elkeszultek mindannyian. Simone szorgosan terelgette be az izgö mozgo bandat a picinyke autoba. Marcell Gretaval hatul ult. Anne vezetett Simone kenyelembe helyezte magat az anyosulesen Mar indultak is az innen husz kilometerre levö Ashenvale, körisfa völgy fele ahol egykor egy csaladkent eletek. Simone magaban csak Köcsögfalvanak hivta a benne lako megannyi magatol eltelt lakosa miatt, aki mindenkinel okosabbnak szebbnek jobbnak hitte magat, közben a szomszedokrol pletykalt akinek a szemeben a szalkat firtatta, de a sajatjaban a gerendat nem vette eszre.

Mar az Köcsögfalvat megelözö Maylie falunal jartak amikor Simone-t elfogta a retteges. Felt apjatol. Igaz úgy ahogy elvoltak egymassal, de a lany sohasem bocsajtott meg igazabol apjanak. Apja pedig neheztelt ra, lanyat hibaztatta anyja szökesevel. Simone most felt attol hogy apja mit fog szolni terhessegehez, úgy hogy meg ferje sincs.

-Lesz majd a köcsögfalviaknak min csamcsogniuk, terhes vagyok ferj nelkul. - Simone fintorgatta pici orrat

-Ugyan mar, rosszul ismered te az ashenvale-ieket. -Szolt vissza anyja

-Epp az hogy tul jol ismeri öket.- adot igazat Anne Simone-nak.

Bekanyarodtak lassan a nagy csaladi haz mögötti retre. James a lanyok apja felismerte Simone autojat es mar ment is elejuk a hatso kapun keresztul, laba mellet boldogan szaladt el az igencsak rasztas pirosnyelvu puli kutya Bogancs. Simone izgult, felt mit fog cselekedni apja ha meglatja. Elsönek növere szallt ki megölelte kopaszodo hatvanas evei elejen jaro apjat. Majd kiszallt anyja es kisunokaja. Unokajat boldogan udvözölte James pipaval a szaja sarkaban. Simone nehezen kaszalodott ki az autobol vörös hajat, hosszu lenvaszon sarga ruhajat lengedte a juniusi virag illatu szel. Hasat ovoan ölelve allt a zöld hatterben. Akarcsak egy terhes anyaistennö. Apja meglepeteseben a szaja sarkabol majdnem kiejtette a pipat.

-Ezt kislanyom jol megcsinaltad. Mikor fogsz szulni? - melyen ulö zöld szemeit Simone igen meretes hasan pihentette - pocakodbol úgy latom nemsokara.

-Majd ket honap mulva fogok szulni edesapam, ikreim lesznek.

- Az apjuk hol van? - erdeklödött az öreg

-Nem el velem, - Simone szep fejet lehajtotta egy pillanatra mint aki szegyenkezik, majd buszken felemelte es elszant arccal apjara nezett - egyedul fogom felnevelni öket.

-Nem tudod mire vallalkozol kislanyom – James arcan az aggodalom elmelyitette az amugy is mely rancokat -, a mai vilagban felnevelni egyedul ket gyereket.

-Tudod edespam a Vizitunder erös asszony mindent kibir. Meg ha nincs is mellette a bekakiraly.

Apja könnyes szemmel ölelte meg varandos kisebbik lanyat. Vallat atfogva kisert tere be a narancsszinben pompazo hatalmas terasszal ellatott nyolcvanas evek stilusaban epult hazba. A kert kicsi volt, azon is egy kis hazikonak is beillö garazs kapott helyet ahol apja kerteszetenek eredmenyet arulta összelenkent. Mellete hatalmas uveghaz amiben sorakoztak a vevöre varo ifju paradicsom es paprika palantak. A haz a maga negyzetessegevel, nyeregtetejevel, uvegtetös teraszaval, narancssa vakolataval, amit meg Simone almodott meg, hogy igencsak megpukkassza az avatgardosra sikeredett epulettel az Ashenvale-i polgarokat. Hatalmas ablakaival es kisse görögös stukkoival nagyon harmonikus latvanyt nyujtot.

Simone nagyon szerette ezt a hazat, annak ellenere hogy igencsak rossz emlekek kötödtek hozza, ami lelket a mai napig is megviseltek ha elö jöttek. Most, azonban nem a rossz emlekeknek volt itt az ideje hanem a megbocsajtasnak. Mindent meg akart bocsajtani amugy igencsak jo lelku apjanak, aki megalkotta szamara gyerekkent a vizitundert. Ö erre az apara akart emlekezni, nem az alkoholtol megvadult vadallatra aki annyira, fajo nehezen gyogyulo sebeket okozott Simone lelken.

Simone kerte csaladja többi reszet, hagyjak magara apjaval egy kicsit , addig menjenek el nagyikahoz, vagy setalni vagy akarhova. Majd leult a tagas etkezö kenyelmes öblös tömörfa szekebe labat felpolcolva egy masik szekre szembe illatos pipadonyt szivo apjaval.

-Tudom nem könnyu amit mondani akarok neked. De apukam az elet tul rövid, hogy egymas iranyaban neheztelest hordozzunk a szivunkben.

-Ertelek- melyeket szivott pipajabol, terebelyes fustfelhöket eregetve.

-Szeretnem megbocsajtani neked mindazt amit törtent. A reszeg kirohanasaidat, a modszeres sertegeteseidet, es megalazasaidat. Es azt hogy növeremet istennökent tisztelted, en meg csak a kis OTP-s gyerek voltam. Meg akarom bocsajtani neked hogy a tetted következmenyeiert engem hibaztattal, hogy anyamat en buzditottam a szökesre. Meg akarom bocsajtani hogy megannyiszor lekurvaztal, es azt is hogy nem jöttel el a diplomaosztomra. Mindazt ahogy, es amivel valaha is bantottal, vagy megsertettel. Kerlek meg nem fejeztem be – intette le szolni keszulö apjat - Te bocsass meg abban hogy terhessegemmel a falu szajara fog venni minket, elhiheted ezek a babak igaz szerelem gyumölcsei, apjuk jo es nemes ember, csak az elet úgy hozta hogy kulönvaltak utjaink. Bocsass meg menek ha valamivel is artottam neked!

James feltallt öblös szekeböl megölelte a visszafolytott sirastol, reszketö lanyat.

-Köszönöm es megbocsajtok.

Simone megölelte konok es buszke ember apjat. Megtette hat amire annyira vagyott, tuske nelkuli lett imaron apjaval, hideg tartozkodo kapcsolatat.

Simone ellarogatott kilencven eves nagymamajahoz, a kicsi es kemeny asszonyhoz, aki annyi sok mindent atelt mar. Vegignezve csaladjan latta honnan is vannak jellemenek arnyalatai. A fene nagy konoksaga, mindent elturö szivossaga, hatalmas nagy szive.

Meg Ashenvale-ben elnyaltak Anne-nel, kisfiaval Marcellel es edesannyjaval egy egy finom fagyit, amelynel finomabbat Simone meg soha nem evett sehol. Ez volt csaladjan kivul az egyetlen jo dolg Köcsögfalvan. A kremes tejszines, joizu fagylalt, amiben igazi gyumölcs volt, a puncsban mazsola, egyes fagylaltokban piskota.

Masnap reggel indult haza a tunderlakba, de ezudtal a harmas föuton nem a hegyeken at. Nem akarta, hogy ujbolt kepzelgesei legyenek. Inkabb vegigment a giccses falvakon, kisebb varosokon.

Angela felve somfordalt be a Borostyan Macskaba tudta ez a bolt Simone-je, de felt a nötöl meg nem mert a szeme ele kerulni, hiaba valtozott meg kulsöben, es belsöben olynagyon, megis sulyos bunt követett el, a lehetö legsulyosabbat, az eletet akarta elvenni.

Az uzlet ajtaja egy szelcsengöt szolaltatot meg mintha csak egy udvözlö csengö nevetes lett volna, de a nö összerezzent töle. A bolban egy nagyon atlagos kinezetu barna fiatal lany volt csak a szemelyzet. Simone nem volt bent. A lany udvariasan udvözölte.

-Udv Rebecca vagyok miben segithetek.

-Szia Angela vagyok – annyira felt sajat nevet kimondani, felt hogy a kedves barna lany menten vadallata valtozik es szana szet, tepi mert gondolta hogy Simone es baratai nem a legjobb velemennyel vannak rola. De nem úgy törtent.

-Örulök hogy beneztel hozzank Angela. – folytatta Rebecca baratsagos hangnemben - Van valami konkret elkepzelesed, hogy mit szeretnel? - Rebeccaban ismerösen csengett a nev hogy Angela, Simone-tol annyit hallota, de ez a nö nem lehetett az a nö. Ennek a nönek szepen apolt tepett stilusu vallig erö melirozott haja volt, könnyu lenvaszon inget viselt, sötetkek farmarrel, mokaszinnel, arcarol hianyoztak a piercingek, sminkje sem volt elmosodott, apolt volt es finom illatot arasztott, csak az a hideg kek szeme. - Akkor hagylak nyugodtan nezelödni a penztarnal megtalasz ha valamire szukseged lenne.
-Rendben köszönöm.
Angelat lenyugözte a bolt, annyira kellemes otthonos, es hivogato volt. Hogy is gondolhatott a jolelku Simone-rol olyan rosszakat es gonoszokat. Mert az csak kedves es jo ember lehet aki egy ilyen helyet letre tud hozni, amiböl akkor is sugarzik a szeretet ha nincs benne az alkotoja.

Le volt nyugözve a rengeteg ezoterikus kellektöl, a wicca targyaitol, a sok illatos gyertyatol, fustölötöl a megannyi szakirodalomtol. Megremitette, hogy mennyire nem tud ezekröl semmit. Mert, csak a sötet, fekete magia kellekeit ismerte, de ezek annyira kulönböztek azoktol.

Nem akart ures kezzel tavozni a boltbol. Levette a wicca könyvek reszlegeröl a Boszorkanysag nagykönyvet, a Boszorkanypraktikakat, a Wicca-t, az Elö wiccat, a Boszorkanysag mesterfokon cimu könyveket es szegyenlösen a penztarhoz sonfordalt vele, ahol Rebecca egy könyvbe belemelyulve ult egy igencsak nagy es igencsak kenyelmesnek tunö fotelben, labat egy puffon pihentetve. Majd eszreveve Angelat felallt hogy kiszolgalja.

-Latom sikerult valasztani

-Igen – mondta Angela zavarodottan, mint aki nagyon rossz szegyelni valo dolgot keszul elkövetni.

-Oh, wicca könyvek – mosolygott- ha szeretnel belepni valamelyik covenbe, nezz körul a hirdetök között, de a sajat csoportunknal is szívesen latunk, most alapitottuk a battyammal Stannel. - mar rakta bele a szorolapjukat az egyik könyvbe. Majd közölte az összeget.

-Tessek itt az összeg a visszajarot pedig tarts meg.

-Köszönöm de nem fogadhatom el... - mar rakta volna a nagy összegböl valo busas visszajarot a pultra, de mar csak a csilingelö szelcsengöt hallotta.

Angela nem akarta a boszorkany könyveket elolvasni. El akarta valakinek ajandekozni. Kivancsisaga, azonban es valami megmagyarazhatatlan erö arra kesztette olvasson bele, tetszett szamara amit olvasot. Teljesen beleillet uj eletbe. Barmit tehet csak masnak ne artson vele, a teremszettel valo kulönleges kapcsolat, es az egesz magiaval kapcsolatos, dolgok. A coven-röl megtudta hogy wicca kör ahol egyutt vegzik a szertartasokat. Egymas utan falta a könyveket, mindent, de minden tudni akart a wiccarol, a coven központu könyvben olvasott arrol hogy az egyen jelkepesen meghal es wicca kent szuletik uja, valahogy ez a balesetere emlekeztette, hogy ott azon az ejszakan jelkepesen is de meghalt, es ujaszuletett.

 

Az utolso könyvben megatlalta a kis sarga papirra nyomtatott cetlit, Borostyan Wiccakör, es rövid leirast irtak hogy miben kulönleges az ö covenjuk, majd talalt rajta egy telefonszamot es egy e-mail cimet. Sokaig habozott mire elhatarozta tarcsazza a telfonszamot.

-Hallo, itt Angela Swann – a nönek szörnyen csengett sajat neve, hogy lassan ket eve a valas utan meg mindig a volt ferje nevet hordja.

-Hello Angela, Stan Windwalker vagyok, a coven alapitoja.

-Honnan tudtad hogy a coven ugyeben hivlak? - mar a kimondas pillanataban megbanta buta kerdeset.

-Úgy, hogy ez a telefonszam csak a coven szamara van fentartva. De inkabb meselj kicsit magadrol, kerlek.- Stan hamar atugrott Angela kerdesen, bizonytalansaganak tudta be az egeszet.

-Harminc eves elvalt nö vagyok, aki egy szörnyu baleset es tragedia utan teljesen megvaltozott kulsöben es belsöben is egyarant, önkenteskent dolgozom egy hajlektalanokkal es szegenyekkel foglalkozo alapitvanynal. - Sorolta Angela, sajat magat is meglepte nyiltsaga es öszintesege - Egyenlöre edesanyammal elek egy kulvarosi villaban. Nemreg ismerkedtem meg a wiccaval es felettebb erdekesnek taltam, mert a balaset elötti eltem hiabait, es rossz cselekedetei teszem jova es ez a vallas rengeteg eröt ad a folytatashoz. Es úgy erzem szuksegem van egy tarsasagra aki akkor is tartja bennem a lelket ha esetleg fardtanak, vagy epp melyponton erzem magam feladataim veghezviteleben. Termekeny idöszakom energiait is szívesen forditanam a közösseg javara, es egyfajta csaladkent tekintenem covenem. - a nöt is meglelpte mennyire könnyen jönnek belöle a szavak.

-Nagyszeru, pont ilyen tagot keresunk. Akkor meselek en is magamrol kicsit csak a bizalom kedveert . Harmincket esztendös ferfi vagyok, egyedul allo, sosem volt felesegem vagy komolyabb kapcsolatom, húszas eveim elejen drogfuggö voltam majd egy tuladagolas, es ujaelesztes paros utan úgy döntöttem veget vetek elözö eletemnek, es egy igen kemeny elvonokuran vettem reszt, ahol sokat foglalkoztak az egyes vallasokkal is. Voltak keresztenyek, krisna hivök, budhistak, es wiccak is a lelki tamogatok között. Ekkor ismerkedtem meg ezzel a vallassal, az elvonon megtanultam samandobolni is. Kikerulve az eletbe tisztan, beleptem egy covenbe, nehogy visszaessek a drogos eletbe, az akkori covenem nagyon sokat segitett ujaraindulasomban, csak egy idö utan úgy ereztem uj covent kell alapitanom, így hugommal Rebeccaval iden imbolckor neki vagtunk es tagfelvetelt hirdettunk.

-Ertem, de nagyon örulök neki sikerult talpra allnod es megalapitani sajat wicca körödet. - Angela mely egyutt erzest erzett a ferfival a vonal tulso vegen, annyira magara emlekeztette.

-Köszönöm, ezert is örulök neked hogy jelentkezel hozzank mert valahogy sajat magamra emlekeztetsz. - Angela úgy erezte mintha Stan a szajabolt vette volna ki a szavakat.

-Tenyleg sok a hasonlosag. - mondta a nö, de fogalma sem volt mit kellet volna ilyen helyzetben mondania, most szembesult azon kepessege hianyaval, hogy nem tud ertelmesen, intelligensen komunikalni.

-Gyere el a következö talakozonkra, egyenlöre nem lesz szertartas, csak beszelgetunk a vilag nagy dolgairol es csak úgy a vallasrol, az ujrakezdesröl, ha ezutan a delutan utan is úgy gondolod csatlakoznal, megbeszeljuk a reszleteket, rendben van így?

-A lehetö legjobban.

- Akkor kedden delutan a Borostyan Macskaban talalkozunk. Az idöpontot a szorolapon megtalalod.

-Köszönöm. Viszont hallasra!

-Viszhall.

Angela sokaig halgatta meg a vonal bugasat a beszelgetes utan. Meg akarta tartani a benne levö embert, es úgy erezte ha leteszi a kagylot, vege lesz a varazsnak.

Angela laba remegett, ujra be kell mennie a Macskaba, ha ott lesz Simone is akkor hogy fog vele elszamolni, de ha nem megy akkor viszont lemarad egy nagy lehetösegröl. Hamarosan jött az ötlet: kilesi elötte hogy ki van a boltban aznap, ha Simone nem megy el ha Rebecca akor viszont reszt vesz a talakozon.

Meg nem volt felkeszulve lelkiekben a Simone-nal valo talalkozasra. Meg nem volt kesz a vegsö feloldozasra. Ehhez volt szuksege a coven tamogatasara. Elöször is Ravennel akart megbekelni, töle akart feloldozast kapni, mert ez a dolog mar regebben huzodott. Tul reg ota.

A Simone es Raven kapcsolatanak renbetetele csak ezt követhette. Rendbe kellet hozni a ki nem mondott, ki nem beszelt problemaikat, amik azota hosszu hosszu evek tavlatabol is igencsak hegesen gyogyult dolgok voltak, amire raszorult egy utolagos plasztikai mutet.

Kedd delutan mar a parkban uldögelt, farmerszoknyajaban, laza fekete vekony aranycsikos bluzaban, farmer dzsekijeben, fekete mokaszinjeben. Elvezte a juniusi napot, arca szep szint kapott. Sosem volt meg napbarnitott arcszine, tini koratol irtozott a naptol, nehogy lefogja halvany böret, nehogy barmiben hasonlitson a normal emberekre. Most elvezte a nap finom simogatasat, erezte bören az erejet.

Megfigyelte, ahogy az anno igencsak törekeny mara igencsak megasszonyosodott nö hatalmas hasaval elhagyja a boltot, atadva a muszakot Rebeccanak. Arca sugarozta közelgö anyasaganak boldogsagat, de ott bujkalt benne valamifele megfoghatatlan fajdalom is. Angelat fojtogatta a buntudat, hogy ezt a fajdalmat ö okozta azzal hogy direkt ravetette magat Ravenre, szetugrasztva öket ezzel.

Most merte fel igazabol hogy ennek a maganyos nönek mennyire szuksege lenne Raven tarsasagara. Aldotta az eget, hogy eddig vedtek Simone-t halalos atkatol. A lelket megis nyomta bunenek sulya, az hogy artani akart, egy olyan embernek aki neki soha semmi rosszat nem akart neki. Ami meg szönyubb volt, Simone-nal egyutt artani akart a ket artatlan picinek is.

Mily szörnyu, mily fajdalmas. Legszivesebben oda ment volna az asszonyhoz labai ele terdepelni es könyörögni kegyelmessegert. Sajnos nem volt ereje hozza, így hat csak szemevel kiserte a nehezkesen mozgo nöt. Sajat gyermeke jutott eszebe akit ö eldobott magatol akit nem akart felnevelni, akinek eselyt sem adott az eletre. Simone pedig meg egyedul is bevallalta az igencsak nehez ikerterhesseget. Az esetleges egyeduli anyasaggal egyetemben. Pedig el is vetethette volna, igaz nagy kockazatok aran de el.

Kerte lelkeben csendben gyermeke bocsalnatat amiert elvette az eletet, amiert kegyetlenul meggyilkolta. Csak magara gondolva. Most milyen jo lenne ha itt lenne mellete imaron negy eves gyermeke. Orajara nezett, lassan kezdödik a talalkozo, ovatosan nyitott be a hangulatos uzlethelysegbe erete a friss aromas tea illatat, latta a boldog felszabadult arcokat. Akik most mind ra szegezödtek.

-Aldas legyen rajtad – köszöntettek korus szeruen. Aldas hisz ö azt nem erdemli meg, de az Istennö szeretete oly hatalmas, hogy meg olyan bunösöknek is megbocsajt mint ö maga. Hianyzik belöle az emberi gyarlosag es kicsinyesseg.

-Te valoszinuleg Angela vagy! Stan vagyok. Velem beszeltel telefonon. Legy hat udvözölve közöttunk! - A ferfi hatalmas erös karjaival megölelte. Jol esett Angelanak a meleg öleles. A ferfit nagyon vonzonak talalta hosszu barna hajaval, nagy barna özikeszemeivel, ferfias testalkataval, laza stilusaval, nem tudta elkepzelni hogy lehetett ez a ferfi egykor drogfuggö, hisz annyira tiszta teremtmenynek tunik, mintha csak az egböl szalt volna ala. A nö szivet regen erzett melegseg töltötte el, utoljara Ravennel erzett hasonlot...

-Udvözöllek titeket köszönöm hogy itt lehetek es kaptam egy csodalatos lehetöseget az elettöl az ujrakedesre.

Sokat beszelgettek, estebe nyuloan, kiderult sok ember nagyon sok szörnyu szituaciban volt elete soran, Angela vegre nem erezte magat egyedul. Sok lelkes egykoron ujrakezdövel volt dolga, de nem mert szint vallani szörnyu tetteröl, hogy megatkozta halalos atokkal Simone-t, örult a tarsasag meleg befogado szeretetenek, vegre úgy rezte megtalalta a helyes utat amit követnie kell, es mostmar lesznek emberek akik megfogjak a kezet ha meginogna. Segitö kezet nyujtanak ha a rögös uton meginogna.

Stan erdeklödese esett neki a legjobban. Lathatoan a ferfi figyelmeben furdött. Amikor nem vele beszelt akkor is a szeme, az az angyali özike szeme rajta nyugodott, es alta az ö athato hidekkek tekinetet. Szivet oly heves melegseg öntötte el. Ismertlen ismeröskent köszöntött ra az erzes, sejtette, - erezte? - az erzes kölcsönös.

Mikor vege lett a talakozonak Stan raszolt Angelara maradjon meg kicsit. Beszeljek meg a covenbe valo belepeset. Csak ök es Rebecca maradtak az uzletben.

- Szeretnem Angela, ha csatlakoznal körunkhöz.

-Szamomra lenne, csak igazan megtiszteltetes – Angela el sem hitte, hogy ebben a megtiszteltesben reszesulhet, hogy öt veglegesen a köreikbe vegyek es nem mit egy kivulallo vendeget fogadjak.

- Azomban az avatast egy tisztito szertartasnak kell megelöznie.

-Ez teljesen erthetö szamomra. - Angela olvasott ebben szamos kenyvenek egyikeben.

-Szertnem ha ez a dolog egy meghitt helyen lenne. Tavol a varostol annak szennyezö energiajatol. Mondjuk a hetvegi hazamban fennt a hegyekben az erdö közepen.

-Nem is tudom -habozott bar minden sejtje orditototta menjen el a ferfival.- Megerdemlem en ezt?

-Persze hogy megerdemled! - a ferfi hihetelenul puha kezevel vegigsimogatott Angela arcelen, amitöl azt hitte kiugrik a szive, arcat elöntötte a rozsaszin pir, es hideg kek szemei, ragyogtak.

-Köszönöm.

Rebecca sokat sejtetöen mosolygott, latszott sejti hogy itt nagy dolgok vannak keszulöben. Mert ugyan vegeztek tisztitast a covenbe avatas előtt de az egy paroras szertartast volt csupan egy erdei tisztason ,vagy egy parkban, de nem Stan nyaralojaban, kettecsken. Megbeszeltek a reszleteket mikor indulnak meddig maradnak es mit hozzon magaval a lany.