2011. november 18., péntek

Demon

Elöszokent szeretnek mondani par szot.
Demonokkal kezdeni nagyon veszelyes, megkerek mindenkit NE probalkozzanak vele semmi fele vonatkozasban!

Regota akartam erröl a dologrol irni, csak sokaig emesztettem magam rajta, hogy irjak ne irjak rola. De vegul is arra az elhatarozasra juttottam, hogy masokat megvedendö, tajekozando elmeselem a törtenetemet.
Növeremmel folyatatott hosszas bensöseges beszelgetes utan erdekes dologra lettunk figyelmesek. Kb tiz ev kulönbseggel ugyan az törtent velunk. Kezdödött a kezdetbeni elszigetelödessel, egy titokzatos kepzelet beli barat feltunesevel, es paranormalis jelensegek soraval. Zajok a padlasrol, a magatol seperö sepru, az allndo felelem.
Mindkettönknek volt egy egy nagy alma. Növerem a nagy ö röl hatalmas eskuvöröl almodott. En egy tavoli eletröl egy hideg orszagban valahol europa eszaki felteken. Erdekes modon akkoriban olyan 9-10-11 eves korunk tajan megjenet ez a kepzeletbeli barat. Növerem azt meselte neki Tabitanak mutatkozott be, nekem Natalie-nak. Egy azonban megegyezett a kinezete, hosszu fekete haj kek szem, nyurga alkat. Meselt meselt nekunk amiröl mi csak hallani akartunk, ami a szivunk legmelyebb vagya volt.
Teltel az evek mindketten megkaptuk amire vagytunk, de növerem elveszitette a nagy Ö-t en pedig nem boldogulok a valasztott uj hazaban. Mind a kettönket uldöz a szerencsetlensegek sora.
Furcsa mod gyerekkorunk szinhelyen, a padlas mindig is egy felelmetes hely volt szamunkra, erezhetö volt mindig is egyfajta gonosz jelenlete föleg az egyik szobaban. Most mindenszentek elött növerem ellenalhatatlan vagyat erzett, hogy felmenjen. Nekem nagyon rossz erzesem volt, nem akartam, hogy baja legyen. Aztan mint derult egböl a villamcsapasbol jött a felismeres, hogy az amit mi kisertetnek gondoltunk valojaban nem is az hanem egy demon. Sokaig gondolkoztunk hogyan es mikeppen lehetseges ez. Es valahogy a kepzeletbeli baratnal jukadtunk ki. Az nem egy artatlan gyermek kepzelges volt, hanem egy aljas demon szedett ra minket. olvasott a lelkunkben, kipuhatolta a legnagyobb vagyunkat, es tudtutunkon kivul rankhuzta a vizes lepedöt, egyezseget kötöttunk vele a tudtunkon kivul amiert a mai napig kemenyen fizetunk.
Ez esetben a felismeres fel gyogyulast jelentett, szörnyulködtunk hogy lehet valami annyira aljas es gonosz hogy egy gyereket hasznal ki. Egy gyermek vagyait almait. ugy döntöttunk felvesszuk a harcot, nem tudtuk az elpusztitasanak mikentjet de azt igen hogy nem hagyjuk azt hogy tönkretegye az eltunket. Igy is eleget fizettunk mar neki. Kesz vege eleg ebböl ennyi.
Nehany dolgot probaltunk tenni ellene, harcot csatat vivni, de az aköcsög tamadott. Növeren kisfia karmolasokkal a hatan ebredt, nalunk repultek a targyak, Növeremet allandoan fulladasos panikrohamok gyötrik, nalunk legujabban kaparszast lehet hallani.
Nem tudom, hogy mi lesz a vege de nem adjuk fel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése