Paranormalis esetek 5.

"Egy barátommal külön lakásokban éltünk München egy régebbi részén, Németországban 1975 nyarán. A város ezen részén az épületekbõl sok 200 éves lehetett, vagy idõsebb. A korának ellenére a külsejét korszerûsítették, úgy mint a vízvezetékeket és a villamosságot. A barátom lakása fél órányi buszozással volt onnan, ahol én éltem.

Egy este 9 körül kaptam egy telefonhívást (másik elérhetõ korszerûsítés) a barátomtól, aki megkért, hogy siessek át hozzá, és vigyek át bármit, ami kell nekem, hogy ott töltsem az estét. Megkérdeztem, mirõl beszél, de õ csak annyit mondott, hogy siessek, és majd megmagyarázza, ha ott leszek.

Miután megérkeztem, a barátom, Greg, a lakás nappalijába vezetett, és összefoglalta a tapasztalatát, amit megélt. Az ezt megelõzõ két vagy három hónap Greg furcsa zajokra ébredt a lakásában. Úgy tûnt, ezek a zajok a padlásról származtak, ami felettünk volt, amikor a nappaliban ültünk. Ezek a hangok nem kaparások voltak, sem suhogó hangok, sem patkány, macska, madár, inkább lépések...hangos, tiszta, ijesztõ. Azon a reggelen Greg eldöntötte, hogy kideríti, ki vagy mi volt a padláson. Felment a padlásra, és megbizonyosodott arról, hogy a fény le volt kapcsolva, utána bezárta, és magával vitte az egyetlen kulcsot. Rögtön azután, hogy hazatért a munkából este, felment a padlásra, és a lámpa fel volt kapcsolva.

Greg hozott egy létrát a nappaliba és felmászott egy kis csapóajtóig a nappali mennyezetén. Kinyitotta az ajtót és lemászott. Aztán megkért, hogy másszak fel a létrán, nézzek be a csapóajtón és írjam le, mit láttam. Tehát megtettem.

A különösen berendezett padlásszobában nem volt semmiféle nyílás, a csapóajtón kívül, amin benéztem. Greg lakása a másodikon volt a 18. századi épület legfölsõ emelete volt. Nem volt más lakó az épületben. Az elsõ emelet üres volt. Két vagy három régi fatörzs volt ott, egy sötét szoba porral tele és egy villanykörte, amit egy zsinórral lehetett be-ki kapcsolni. Más figyelemre méltó dolgot nem is láttam ott. Észrevettem, hogy a por a csapóajtó körül érintetlen volt. Greg mondta, hogy kapcsoljam ki a lámpát, és jöjjek le a létráról. Utána bezárta a csapóajtót, és eltette a létrát. Megkért, ha érdekel, aludjak közvetlen a csapóajtó alatt. Rábólintottam. Lefekvés elõtt Greg elmagyarázta, hogy az éjszaka alatt bekapcsolhat a lámpa, és talán lépéseket is hallanánk, amik az elmúlt két és három hónap alatt történtek. Három vagy négy hónapja élt ott.

Lekapcsoltuk a fényeket éjfél körül. Nyugtalanul aludtam másfél óráig, amikor azt éreztem, hogy valaki megérintette a vállam. Greg mellettem állt a sötétben, és megkért hogy maradjak csendben egy percig. Nemsokára lépéseket hallottunk a padláson, és észrevettem, hogy a lámpa fel volt kapcsolva. Nem volt más lehetõség, Greg visszatette a látrát, kinyitotta az ajtót, és lámpafénynél aludtunk a csapóajtó alatt. És mi van a lépésekkel? Ébren maradtunk egész este, akkor már nem jártak buszok. Minden lámpát felkapcsoltunk, mert nagyon meg voltunk ijedve. Pár perccel késõbb a lépések úgy tûnt, hogy megszûnnek, de a lámpa bekapcsolva maradt.

Greg átköltözött az én lakásomba egy-két napra, amíg nem talál új helyet, ahol lakhatna. Nem hallottunk többet a München-i lakásról, de ezt néha még mindig megvitatjuk. Majdnem biztosan érezzük, hogy ez egy paranormális tapasztalat volt. Egyikünk sem tudja megmagyarázni a jelenséget, és egyikünk sem tudja elfelejteni a horrorisztikus érzést"