Raven napjai gyorsan teltek, fajo böre lassan gyogyult, es nem
voltak gondos puha hosszu ujju finom kezek, amik gyogynövenyes
kenöcsökkel gyogyitottak volna.
A benne felgyulemlö energiakat a hazba fektette. Az uj album
csodasan sok bevelelt hozott, es ö nem tudott mit kezdeni a penzzel.
Úgy döntött rejtekere költöti. A haz ugyan nem az öve volt, de
öt ez nem erdkelte.
Ujravakolta es ujrafestette az egesz haz belsejet, megjavitotta az
itt ott csöpögö radiatorokat ovatosan felszedve a padlolapot az
alsozint hatalmas tereben ujrarakta a palofutest, a kandallot ugyan
olyant art deco stilusban ujjaepitette amilyen fenykoraban lehetett.
Az egesz hazat feherre festette sehol nem engedett a sötet szinek
csabitasanak. Minden helyseg letisztult lett. A konyhat granit
boritassal latta el igazan otthonossa teve azt. De nagyon nem akart
berendezni semmit, tudta hogy ez a feladat a kivallo izlesu Sisire
var. Csak azokat a helysegeket rendezte be azokat is csupa hoferre
ahol az eletet elte. Ami a furdöszobara es a haloszobara
koncetralodott. Az egesz felujtast borzaszto gyorsasaggal csinalta
alig egy honap alatt minden segitseg nelkul úgy hogy közben
folyamatosan turneztak, de ö a vad bulik helyett az alkotast
valasztotta.
-Ez aztan nem semmi apukam – fejezte ki elegedseget Christopher -
nem is gondoltam volna mennyi minden lehetöseg rejtezik ebben a
hazban, nekem nem lett volna ennyi energiam mindenre.
-Tudod ez a haz lett ami ujra ertelmet adott a legrosszabb
idöszakban, ivaszat es önsajnalat helyett ebbe a csodaba fektettem
az energiaimat.
-Hallod öcsem, aztan benned tenyleg volt kraft, mert ez nem semmi
munka lehetett. De hidd el nem sajnalom töled. Dolgozz rajta, ha úgy
akarod. Minden költseget így a munkadijadat is megteritem.
-Szo sem lehet rola, es nem az anyagiakrol szol. Ez az en lelkemröl
szol. Az en lelkem is ilyen romos allapotban volt akarcsak ez a haz.
Es nezd, ahogy uja epitem úgy alkotom ujra önmagamat is. -
filozolfalt Raven - Ezert neked nem kell fizetned. Söt en lehetnek
halas neked hogy a kezembe adtad ezt a csodalatos lehetöseget. Miota
a tetko a hatamon van azota úgy erzem egy kicsit Simone is velem
van. Bar pokolian hianyzik.
-De haver rajtad is mulik, hogy nem vele vagy.
-Minek mennek megalazkodni, mikor tudom hogy tul buszke ahhoz hogy
megbocsasson. Szerintem úgy bezarkozott a maga kis vilagaba hogy
ahoz Sisin kivul senkinek nics kulcsa, ahogy meseltel rola.
Sokaig beszelgettek meg a falnyi ablak előtt. Raven meghallgatta az
aktualis esemnyeket, hogy mi törtenik Simone-nal. Akarhogy is
erzett, ezek a beszamolok sokat jelentettek szamara. Így kicsit
közelebb erezte magat Simone-hoz es a kicsikhez. Neha elkapta a
szomorusag, a mely fajdalom. Barcsak ott lehetne Simone mellet es
egyutt beszelnenek a picikhez. Minden nap elmondana nekik mennyire
szereti is öket, es hogy , mennyire varja az erkezesuket. Makacssaga
buszkesege ellenben mindent felul irt.
Az egesz haz olyan volt mitha kockakbol epitettek volna es a fökocka
nappalit a galeriaval, a kisebb kockak az egyes helyisegeket
rejtettek, amiröl Raven sejtette hogy a muvesz alkoto helyei
lehettek. Maskor pedig teljes lakosztalyok lakoztak a kis kockakban.
A kert tovabbra is kesze-kusza volt, es lerobbant a ferfi varta a
tavaszt hogy ezt is rendbehozza, tudta a kert a szive az egesz
birtoknak, es ezt esett a legnehezebbjere rendbe tenni. Tudta
fajdalmas lesz. Es sok vadhajtast kell lemetszenie.
Angela
a korhazban ebredt, csövek logtak mindenutt belöle, de ö csak
fekudt, nem akarta kitepni magabol az infuziot, nem akarta a torkabol
kitepni a legzeset segitö csövet, nem akarta kihuni azokat a
csoveket amik testeböl a mutet utani valadekokat gyujtötte össze.
Regebben mar mindezt megtette volna. Most megsemmisulve fekudt a
korhazi agyon es nezte a korterem feher plafonjat. hidegkek szemevel,
amin most nem volt elmosodva a fekete szemfestek.
Kinezett a helyseg hatalmas ablakan, nem jutott el a tudataig sok
minden, meg kaba volt es erötlen, de jol esett neki ez az erzes. Nem
akart mar harcolni, ö mar egy masik, uj Angela. Nem az a vadoc lany
aki kivert börszerkoban jar gondozatlan kulsövel, borzaszto
harraggal, undorral es kitudja meg hanyfele sötet erzessel a
sziveben.
Az az Angela ott azon a sötet, hideg es balszerencses ejszakan
meghalt. Nezte sokaig a napfenyt, a kek eget. Milyen csodalatos
gondolta, sosem jutott eszebe hogy megnezze az eget, gyulölt minden
dolgot amit masok szepnek, jonak talaltak. Most milyen szep az egem
eluszo baranyfelhök, a fak csupasz agai hogy söteten kontrasztot
kepeznek a vilagos eggel. Milyen szep a napfeny ami megtörik a feher
pamacsokon es a fa again. Mily csoda, ahogy az ablakon bearad szeles
csikban, es ahogy megtörik a teremben szallo lassan kavargo poron,
milyen jo erzes ahogy a kezet melegiti. Es ahogy lassan a szemebe
kuszik. De nem hunyorog, elvezi a szepen sutö fenyt, nem akarja
kezevel arnyekolni, megtörni utjat. Mitha csak az Isten simogatna
elveszett baranyat. Nem tudta honnan jutott eszebe ez a bibliai
gondolat.
Regebben az előtt gyulölte a bibliat, rendszeresen egette öket a
templomok elöt vasarnaponkent, satanista szavakat skandalva, elvezte
a hivö emberek remuletet es felemet. Barcsak most oda mehetne azok
az emebrekhez es terden alva bocsalnatukert esdessen. Folytak szeles
patakokban a könnyei. Barcsak bocsalnatot kerhetne azoktol az
artatlan emberektöl akiket olyan sulyosan megvert es megrugdosott
acelbetetes bakkancsaval hogy honapokig korhazban fekudtek, vagy az
arcukat úgy össze törte hogy többe nem lehettek emberek, vagy epp
plasztikai mutetek soraval adtak vissza nemileg emberi formajukat,
barcsak sirva könyörögve megbocsajtast nem is varva terdelne
elöttuk oldozzak fel bunet.
Lelki szemei előtt vegigfutottak azok a szurnyu tettek amigket
lassankent harminc esztendeje alatt veghezvitt. Barcsak bocsalnatot
kerhetne Falcontol hogy a halaba kergette. Barcsak bocsanatot
kerhetne Raventöl hogy megölte közös gyermekuket es ezzel egy
vilagot törve össze benne, es barcsak bocsalnatot kerhetne azert is
mert oly ocsmanyul elarulta, es a legjobb baratjaval lepet le. Es
barcsak kierdemelne Simone Chantal bocsalnatat, hogy elvette töle
azt akit a legjobban szeretett, es azt hogy a halalat kivanta.
Barcsak lenne ereje mindezt veghez vinni. De felt mindenkitöl felt a
vilagtol, felt attol amit bunös tettei meg a nyakaba zudidhatnak.
Felt a sötetsegtöl, rettegve nezte ahogy a lemenö nap arany fenybe
vonja a kortermet. Pedig regen ekkor volt csak igazan elemebe. Inkabb
becsukta szemet es visszamerult, a biztonsagot ado öntudatlansagba.
Marie-Sidonie
Chantal szokas szerint erön felul teljesitett mindenhol. Igencsak
nagy hevvel elindult kicsi fia. Nepes csaladja bösegesen ellatta
feladatokkal, emellet dolgozott az igencsak kiterjedtte, lassan
orszagos szolgaltatassa kibövult Homeservice.
Bar mostmar kicsit több szabadidö jutott a szamara, de ezt az idöt
igencsak segitsegre szorulo egyre jobban bezarkozo Simonnal töltötte.
Nem akarta hogy a hatalmas sokkot feldolgozo lany idegösszeomlast
kapjon. Megprobalta bevonni csaladja eletebe is. Így eleg sok idöt
töltöttek közösen St.Paulban.
Sisire
kezdett ratelepedni egy szörnyu erzes ami a szivet szoritotta, a
zsigereit görcsbe rantotta, gondolatait sötetsegbe vonta. Ennek
okozoja Christopher volt. Egyre nehezebben viselte, hogy a ferfi
kimaradozik ejjelente a koncertek miatt, es neha igencsak elazva jön
haza a hajnali orakban, de ez nem volt annyira jellemzö. Sisi nem
akart fiatalsaganak es tehetsegenek az utjaban allni ezert hagyta
kibontakozni. De akarva akatlanul a nöt parja reszegsegei elözö
hazassaganak kinjaira emlekeztette. De Sisi lekenek meg ez is
elviselhetö teher lett volna. Christopher egesz napos eltunesei mar
annal terhesebbek voltak. Mikor senki nem latta sokat sirt, mar nem
tudta mikor fog összeroppani a rengeteg teher alatt. Simone, a
csaladja a Homservice
a kisebb sulyu gondok voltak, ezekkel remekul megbirkozott volna, de
Christopher nagyon megtepazta idegrendszeret.
Mindig is retteget attol hogy valamelyik pejhes elcsabitja töle,
de eddig szinte biztos jelet adta törtlen szeremenek. Szinte minden
nap szeretkeztek a maguk csodalatos kifinomult modjan. De a ferfi
kimaradozasai felkeltettek benne a ketseget vajon hova megy kora
reggel, es honnan jön vissza kesö este? Kivel tölti ezt az idöt?
Sisi akarmennyire is szaglaszta a ferfi szennyeset, csak sajat
parfumje ismerös illatat erzte rajta, hiaba figyelte kereste az
idegen hajszalat vagy ruzsnyomot. Az alsonadragjain sem velt
felfedezni ondo foltot. De Sisi lelket marta a ketseg. De nem mert a
ferfi nyomaba iramodni. Az nem az ö stilusa volt. Nem akarta hogy a
ferfi úgy errezze ketrecben van. Nem olvasta a ferfi sms-eit sem
e-mailjeit, reszben felelmböl, felt hogy esetleg mit talal. Masreszt
tissztelte a ferfi szabadsagat.
Kapcsolatai reven kikerte a ferfi reszletes szamlakivonatat, es az
emlitett napokon az orszag eszakkeleti reszen a hegyekben hasznalta a
bankkartyajat sok szaz kilometerre onnan ahol ök eltek. Sisit
elfogta a retteges hogy mifele nö lehet az aki miatt a ferfi ennyit
utazik, a szamlakivonaton eszrevette hogy a ferfi nagyerteku
ingatlanhitelt fizet. Sisivel forgott a vilag, eszerint nem csak
szeretöje van hanem alternativ eletet is el mellete. Elkezdödött
hat az önvadaskodas furdes utan beallt a tukörbe es vegigmert
negyvenhet eves testen, korahoz es negy gyermek kihordasahoz kepest
egesz jol nezett ki, nöisen kerekded volt, de ö csak szidta a
tukröt.
-Te buta ven tehen, honnan gondoltad volna hogy az ocsmany dagadt,
szulestöl, terhessegtöl szoptatastol eltorzult testtel, es a
rahedli kölyköddel sokaig meg fogod öt tartani. - ilyen es ehhez
hasonlo vadakkal illete önmagat. Nem tudta hogy vajon atlepte-e mar
a megbolondulas hatarat vagy csak a szelen tancol. Kifele a vilag
fele, csaladja es Barbar fele tovabbra is az a magabiztos erös nönek
mutatkozott akinek hinni szerette volna önmagat.
Nem birt mar tovabb magaval, egyik földhivatalban dolgozo ismeröse
altal kikerte milyen ingatlanok vannak Christoper neven. Reszketö
kezzel vette at a nagy alapu barna papirbol keszult boritekot amely a
titkot rejtette.Nem adott a kivancsisaganak nem mindenki előtt a
földhivatalban fogja kibontani a boritekot. A szokasos
magabiztossaggal tavozott. Belul mindene reszketett, bedobta
Volkswagen Bora-janak vilagos börrel boritott anyosulesere,
zsakmeretu retikuljevel es elegans finom börböl keszult laptop es
egyben aktataskaja melle, beinditotta az utot, es úgy szoritotta a
kormanyt hogy ujjai belefeherdtek.
A varosbol kierve egy elhagyatott parkoloban leallitotta kocsija
motorjat. Hajaba turt, mar mar egy idegbeteg mozgasanak
szaggatottsagaval, ragyujtott vanilia illatu hosszu cigejere. Es
melyeket tudözött a kellemesen maro fustböl. Minden idegszala
remegett. Vajon mit fog talani a boritekban. Ha talal is valamit az
meg nem a totalis bizonyossag, akkor oda kell utaznia, es a sajat
szemevel kell latnia az ingatlant, meg kell benne lesni rivalisat.
Nem, nem fogja megtamadni, nem fogja bantani, nem fog vadakat a
fejehez vagni, csak sötet autoja biztonsagabol akar meggyözödni
rola, kiert fogja otthagyni elete szeremle. Erezte az arcan a hideg
kora tavaszi szellöt, de megis melege volt, iszonyat forrosagot
erzett. Ezek nem a vagy kellemes forrosaghullami voltak, es nem
izgatottsaganak egyertelmu jele, nem ez iszonyat duhenek es
megalazottsaganak höje volt. Tudta ha mezteleul alla itt a marcius
eleji zimankoban akkor iszonyat höseg gyötörne.
Cigis kezevel meg egyer turt egyet hajan, masik szabad kezevel sajat
magat ölelte. Nem habozhat tovabb, beult hat az autoba, felnyitotta
a barna boritekot, kihuzta a feher nyomtatott papirköteget. Az
ingatlan Winterspringben talalhato, eszakon a hegyekben, ahogy ezt
mar a bankszamlakivonatbol sejtette, az ingatlan borzasztoan nagy
erteku, de a kölcsön erteke nem volt akkora mint a haz valos
erteke. Biztos a bige is beszallt penzzel, gondolta Sisi. A papiron
tulajdonoskent csak Christopher Hamp volt feljegyezve. A nö szeme
előtt egy kacsalabon forgo vegtelenul giccses haz kepe sejlett fel
egy borzasztoan giccses hegyi faluban.
-Nem engedhetem magam at a demonjaimnak- mondta maganak- szedd össze
magad, a csaladodnak es Simone-nak szuksege van rad. Ha össze
omlassz magaddal rantod Simone-t is. Es ezt nem teheted meg, nem
sodorhatod ujjabb valsagba.
Melyeket lelegzet, felvette az alarcot, a mosolygos boldog Sisi
alarcot es bele vetette magat csaladjaba.
-Megbeszelte Simone-nal es munkatarsaival szuksege van egy nap
szabadsagra, hogy elutazzon az orszag masik vegere, de utazasanak
celjat senkinek nem arulta el. Winterspring borzaszto messze volt,
Sisi mar harom oraja megallas nelkul vezetett amikor vegre, meglatta
a falut jelzö tablat.
A központban megallt, ragyujtott egy rgen vagyott cigire, miota
elindult nem is gyujtott ra, jol megnezte maganak a varoskat. Szep
kis hegyvideki hazak sorakoztak az egyutcas telepulesen, csinosak kis
apolt kerttel, nem vilagitott egyik hazon sem az ehhez oly hasonlo
hegyi falvak hazaira jellemzö figyelemfelketö tabla Szoba
Kiado. Úgy tunt erröl a
falurol meg a joisten is elfeledkezett.
A
föterrel szemben allt egy öreg es rendkivul rossz allapotu,
klasszicista stilusu epulet, Sisi erzekeny szemet bantotta a regi
epulet stilusbeli összevisszasaga, de az omladozo klassicista
oszopsor felett ott diszelgett a megkopott, itt-ott mar a vakolattal
egyutt lepgett feliratt Thermal-feredö,
a szöveg es a kifejezes lathatoan regi 19. szazadi epitesre utal.
Talan erröl a forrasrol kapta a nevet a telepules.
Az
uj korok uj embereinek mar nem volt szuksege efele Thermal
feredöre es hagytak hogy a
giccses epulet az enyeszete legyen. Sisi nagyon feltuenöen
merdhetett az epuletre mert megszolitotta egy igen csak öreg
igencsak kicsike, es igencsak hajlott hatu fekete ruhaba
öltlzött,fekete kendös igencsak pokhalos arcu faradtkek szemu
asszony.
-Elöször
van itt fiatalasszony? - szolalt meg az öregasszony kedves nagymamas
hangjan. Sisi összerezzent a szon, fiatalasszony,
pedig ebben a pilanatban es az elmult hetekben igencsak öregnek es
faradtnak ereszte magat, nem epp fiatalasszonynak. Sokaig nezhette az
asszonyt mert az ujracsak megszolalt.
-Minden rendben van?
-Persze... - szalad ki a a szajan, de nem is tudta melyikre valaszol
igazan. Mar hogy is lenne minden rendben, mikor most fogja leleplezni
elete ferfijanak titkos eletet, amit az ö teljes kizarasaval el. -
Minden rendben van, köszönöm, nem tudna megmondani holtalalom ezt
a cimet – mar adta at a gyöngybetukkel irt utca es hazszamot rejtö
cedulat. Az öreg neni kabatja zsebeböl vastag lencseju, fekete
keretes szemuveget huzott elö. Enyhen remegö kezeiben sokaig
tartotta a cedulat, majd ranezett Sisi-re majd ujra a cedulara.
-Ez
az a muvesz villa a tonal! Azt keresi? - Sisivel egy pillanatra
megfordult a vilag, muveszvilla,
sokaig kostolgatta magaban a szot.Vajon mifele nö elhet ilyen helyen
titkos eletet Chritoperrel. Igen kulönleges lehet, ha így dugdossa.
Majd latva az öregasszony ujra kerdesre nyitna a szajat rögtön
adta is a gyors valaszt.
-Igen azt keresem, merre menjek?
Az öregasszony elmondta neki a falutol igencsak messze levö
toparti haz megközeliteset. Sisinek halvany lila elkepzelese sem
volt, hogy jutott el a villaig. Amit a környek fai jotekonyan
takartak a kivancsi szemek elöl. A latvany meg a nö szemeben is
igencsak idilli volt. Mikor vegre elerte a hazat földbegyökerezett
a laba, egy gyönyöru de igancsak lepusztult hazat latott. Csupa
szöglet csupa kocka Art Deco hazat. Igazi mintas csempevel kirakott
uszomedencevel es hatalmas falnyi ablakokkal.
-Van izlese a bigenek ketsegtelen. - Szolalt meg Sisi hangosan.
Maga
sem tudta, miert magatol ment a laba, a zsiggereiben erezte a
keztetest ezt a csodast belilröl is latnia kell, a hazig pedig at
kellet haladni az igencsak elvadult kerten. Az asszony csodalatosnak
latta, itt a termeszet volt a kertesz nem az ember. Majd haladt a
bejarat fele lassu csendes leptekkel mar mar osonva, mint aki betörni
keszul. Belepett hat a lakasba, es rögtön arcul vagta a baratsagos
meleg, es a hatalmas, de ures ter. Mindent feherre festettek. A
gelrias föepulet minden egyes reszet, a tömeny epitett korlatot es
az onnan levezetö szinten tömenyperemu szeles csigalepcsöt,
legjobban a nöt megis a teljes falnyi ablak nyugözte le ahogy
ralatott az erdövel körulölelt keptelenul tiszta vizu tora, a haz
valoszinuleg egy sziklan all mert az ablakbol latni lehett egy steget
a hozza vezetö mesterien megepitett de jocskan elvadult kertet a
melyben. Kivancsisaga felvitte az emeletre, ott is csak ures szobakat
talat, kiveve egyett abban egyszeru feher agy, szepen elagyazott
agynemuvel. Szinte vakito volt ez a rengeteg feher, de Sisinek
tetszett, elismerte a nö jo erzeket, hogy ehhez a hazhoz nem illenek
a hivalkodo szinek. Minden szobahoz kulön furdöszoba volt, a haz
epitesenek stilusaban. A nö folytatta osono terepezeset. Az egyik
csatlakozo kockaban megtalalta a konyhat, mindenhol majdnem körbe
szekreny, tölgyfa es granit boritassal, fonott fotelekkel pazarlo
nagy etkezöasztallal ami felett mostanaban divatos de art deco
stilusu lampasor. Selytette ez nem a haz kelleke, ez mostanaban
keszulhetett. Innen is kiosont, majd jarta vegig a csatlakozo
kockakat. Egyesekben teljes majdhogynem önallo lakreszt talalt,
szinten csupa feher minden, es ujra az uresseg. Ujra visszakösözntek
a falnyi ablakok, a haz epitöje imadhatta a fenyt. Majd ures kockak,
hatalmas ablakokkal. Majd ujabb lakreszek. Egyszer csak utemes
kopacsolasra lett figyelmes. Valami erö huzta, hogy lesse ki, nezze
meg ki dolgozik olyan szorgalmasan. Ösztönei vezettek. Megallt a
sötet helyseg ajtajaban, a szaja is tatva maradt, mikor a
sötetseghez hozza szokott a szeme.
-Ez egy studio – mondta ismet a semminek, el is feledkezve a
helysegben kopacsolo emberröl.
-Igen az. - valaszolta az ismerös hang. Sisi azt hitte menten
szivrohamot kap úgy megijedt. Mjad elöbujt a hang tulajdonosa
munkasruhaba kis acskalapaccsal a kezeben. Örömeben magarol
megfeletkezve vetette magat Ravenre.
-Bocsass meg nekem ezert a hirtelen kitöresert. De annyira aggodtam
erted, Christopherböl egy szot sem tudtam kihuzni. Hidd el
sokmindenkire szamitottam csak rad nem.
-Semmi baj Sisikem, jo ujra latni teged, megmondom öszinten
hianyoztal. Annyira halas vagyok, hogy vigyazol Simonra es a
gyermekeimre. Ne, ne szolj semmit Christophertöl tudok mindent.
-Hidd el bennem mar örult gondolatok keringtek, azt hittem
Christophernek szeretöje van es itt el ebben a hazban amit nemreg
vasarolt.
-Hat szeretönek kicsit szörös vagyok – nevetett Raven, es vele
egyutt a nö is.
-Ez a haz egyszeruen csodalatos.
-Christopher neked szanta ajandeknak, borzaszto lepusztult
allapotban vette, de se penze, se ideje nem volt felujitani, tehat
itt allt uresen tovabb hagyva az enyeszetnek. Es jöttem en. Es
elkeztem felujitani, sajat penzböl. Ne! - latva Sisi szora nyilo
ajkat - Ne tiltakozz Christopher mar megprobalta, ez a haz maga a
lelkem gyogyulasa, ha kivul belul es a kertel is keszen leszek akkor
keszen leszek en is annyira hogy ujra kezdjem az eletem.
-Raven ez csodalatos, mas szot nem tudok talalni ra. Mestermunkat
vegeztel. Es ez a studio?
-Christopherrel egyutt almodtuk meg, össze dobtuk a vagyonunkat es
ime lassan keszen van. - Raven szinte egett a tettvagytol, hatalmas
lelkesedessel beszelt jövöbeni terveikröl - A következö albumot
mar itt akarjuk felvenni. - Majd Sisihez fordult - Ja es a haz azert
ures mert, rad var Sisi, ez a haz a tied, Barbar szerelmenek
bizonyiteka. Csak nem akarta neked romos allapotban megmutatni.
-Akkor mar ertem miert voltak az elmaradozasai – Sisi joforman fel
sem fogta Raven mit beszel - hozzad es a hazhoz jött. - egyszerre
tuntek nagyon butanak, gyerekesnek es ertelmetlennek feltekenysegi
rohamai es önvadaskodasa, erre a lehehtösegre nem is gondolt hogy
Christopher talan Ravenhez jön.
Parja ugyan azt a szerepet tölti be Raven eleteben mint ö a
Simone-ban. Tamaszt es enyhulest nyújt. Sisiben melegseget keltett a
felismeres. Mindket ember gyogyul. Csak meg nem tudta hogyan
boronalja össze ujra Simone-t es Ravent. Sisi most boldog volt es
felszabadult. Egyszerre tuntek el lelkenek nehez terhei. Folyto
bizonytalansagbol, melegseggel eltöltö bizonyossag lett.
Christopher csak öt, Sisi Chantalt szereti es senki mast. De így is
ott bujkalt a lelkeben a fajdalmas tuske vajon meddig...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése