2011. november 5., szombat

F. C. Andersson: Beltane 6. resz - folytatas


    Bevetette magat a konyhaba. Elövarozsolta a cicusnak beigert nasit, langyos tejszines tejet, es nemi friss husikat. Amit direkt az ö reszere vasarolt. Felvette feher kötenyet es nekiallt megsutni a duplacsokis alom muffin-jat, amit a vendegeinek es maganak szervizroz majd a tea melle. Mert tudta Sisi rajong az aromas teaiert. Christophernek belszinszteket, fog kesziteni vörösboros martassal, salataval, Sisinek es maganak mezes mustaros csirkemellet, suru tejszinnel es bebi repaval, barnarizzsel es salataval, elöetelnek sajttal lesz. Meg volt egy oraja az erkezesukig, addig gyorsan összeallitotta a friss salaltat, fejessalatabol, ruccolabol, koktelparadicsombol, olivabogyobol, es feta sajtbol könnyu olivaolajos öntettel. Bepacolta a steaket, elkeszitette a vörösboros martast, megtisztitotta a bebi repat, elökeszitette a csirkemellet a dijoni mustart, a bio akacmezet, es a friss es suru biotejszint.
    A tulipanokat kitette a nagy etkezöasztalra es megteritett, a finalet pedig a vendegei elött fogja elöadni, a kis konyhaszigeten fözi meg elöttuk a vacsorat. Elövette agyag teaskeszletet ami egy terebelyes melyzöld kancsobol allt, kis talkaszeru fuletlen cseszekkel. Vendegei ugy veltek olyan mintha legalabbis valami avarkori asatasrol szerezte volna. Pedig csak a közeli fazekassaggal foglalkozo nö keszitette neki.
    Kivette a sutöböl a muffinokat mikor hallota a tunderlak ele parkolo auto hangjat. „Micsoda idözites!”- gondolta, s mar vette is le kötenyet hogy a negyvenhateves Sisi ele rohanjon. Sisi az ö huszonharom eves parjaval es pontosan ma tiz honapos Christiannal erkezett. Simone egyszeruen imadta öket. Nem ertette miert nem tartotta a kapcsolatot - amugy elkepesztö rokonaval - mindaddig amíg Christian akit mindenki csak Kisbarbarnak nevezett, meg nem szuletett. Talan azert, mert ö meg kislany volt mikor Sisivel talakozott a közös csaladi unnepeken. Nem voltak közös dolgaik, bar Sisi megejtö figyelemmel foglalkozott vele. Am igy mar felnöttkent ujra ralelt imadott rokonara. Az ertelmes es erzelmes Sisi Chantalra. Kulönös kapcsolat szövödött közöttuk Rajöttek mennyi mindenben hasonlitanak. Sisinek meg Kisbarbar szuletese előtt megalmodott egy vallalkozast: Sisi Homeservice volt a neve, es leginkabb lakberendezessel foglalkozott. A lakberendezes azonbam vonzotta magahoz az egyeb tennivalokat: Rendezveny szervezest, hasztartasi alkalmazott- es bebisitter közvetitest. Remekul muködött, ebben Sisi regi Hunter RT-beli munkatarsai is tevekeny szerepet vallaltak.
    Sisi masodik fiatalsagat elte ifju parja mellet, es anyagi gondok is messze elkerultek öket. Sisi finoman egyengette ifju parja rock-bandajanak sorsat. Christopher tenyleg olyan volt ahogyan Sisi emlegette: a barbar isten. Fenyesen csillogo rötszöke szögegyenes hajaval, szeles vallaval, izmos testevel, börkabatjaban es börnadragjaban, Metallica-s polojaban, rocker bakancsaban, egy viking harcosba oltott rockerre emlekeztette Simonet Sisi ragyogott mellete kifinomult eleganciajaval: lazacpiros szövetkabatot viselt, alatta fekete, vekony arannyal csikozott bluzt, hozza fekete szoknyat es a laban az elmaradhatatlan csizmai egyiket: fekete velurt . Christopher kezeben a bebihordozo, sugarzo buszkeseggel, akar egy pillet, hozta benne a hirtelenszöke kekszemu örökke mosolygo Kisbarbart, edes bojtos sapkajaban. Sisi kezeben nagy uveg furföolaj, megannyi virag uszkalt benne, mitha csak egy par pece dobtak volna bele, fissen szedve a mezöröl. Sisi fullaszto öleles kisereteben nyomta Simone kezebe.
-Tudtam szereted, az illatat nem volt nehez kitalalni, hiszen majdnem egyforma az izlesunk. - Egyutt nevettek, miközben Simone a kis csaladot terelgette - a lemenö öszi nap sugaraival aranyszinure vilagitotta be a tunderlakot.
    Az elöszobaba kiserte baratait, gyorsan betett a CD-lejatszoba egy Nightwish albumot, majd behozta a szobaba konyhaban hasznalatos fonott foteljet, hogy kenyelmesen szembe ulhessen vendegeivel. Meg mielött kenyelembe helyezte volna magat, kiosont a konyhaba, hogy egy nagy talcaval terjen vissza, rajta teaskeszletevel es meg meleg muffinjaival.
-Isteni muffinokat sutsz! – lelkendezett Sisi tele szajjal es neha-neha cinkos szeretteljes pillantasokat vetettek, egymasra Christopherrel, tapintani lehetett köztuk a szenvedelyt. Simone tudta Sisitöl mekkora parazzsal izzik közöttuk a szerelem, ennek az eredmenye a kesöi ajandek: Christian, alias Kisbarbar.
-Köszönöm – szernykedett Simone - pedig hidd el a muffin a vilag legegyszerubb sutemenye! Csak összekeveri az ember a szaraz es a nedves összetevöket kulön-kulön majd az egeszet össze kell kutymolni es bedobni a sutöbe. - hevessegeben jart keze laba imitalva a sutemenykeszites mozdulatait. Aminek következteben eleg mokas latvanyt nyujtott, de annyira elragadtato volt hogy a legpocsekabb szakacs is rögtön elhitte hogy ez neki is sikerulhet – Annyira remenykedem benne hogy, izlik majd a tea is! Nemreg vettem, itt a varosban egy tea szakuzletben. Nehany hete nyilt meg csupan. Advent varazsa a tea neve.Tudom-tudom! Meg csak oktoberben jarunk de ismerhetsz! Nem tudtam volna otthagyni a narancs, a szegfuszeg a fahej es a vanilia pazarul felborzolta az erzekeimet.
- Jol tetted, en is hasonlokeppen tettem volna... - mosolygott Sisi, majd egy pillanatra magaba revedt - a mi csöpsegunk is advent elsö vasarnapjan szuletett, es vele egyutt ujra szuletett szerelmunk Christopherrel.- mire vegigmondta Christopher a hatalmas barbar mar mellete allt es magahoz emelve Sisit, csendben atöleltek egymast. Valahol melyen mindkettejuk lelken fajdalmas sebek lakoztak azzal az idökkel kapcsolatban, ami akarva, akaratlanul ujra fajon felsajgott.
    Vegtelenbe nyult volna a pillanat az idö es a ter rejtelyes szövevenyeben, ha Christian a Kisbarbar – aki kuszva maszva, itt ott felallva gondosan kapaszkodva, nehany lepest megteve, fedezve fel Simone nappalijat - fel nem sir keservesen
- Szegenyke, nagyon ehes, mar muszaj vagyok megszoptatni talan akkor el is alszik. - odalepett siro gyermekehez feltö szeretettel es gondoskodassal magahoz ölelte. Ded kis szöke fejet anyja mellkasahoz dörzsölte, kicsike kezevel ölelelö mozdulatokat teve.
- Hihetetlen hogy meg mindig anya tejen el -fejezte ki Simone öszinte csodalatat - irigyellek ezert a csodas kötelekert. Remelem ha gyermekem lesz, akkor en is kepes leszek öt ily modon taplalni. - Hagjaban ott csengett a melyseges fajdalom es vagyakozas az anyasag irant.
- Nem hajlando semmilyen mas taplalekot elfogadni csak az anyatejet, kiveve ha az apjat latja enni – Sisi hangosan nevetett, így probalta elterelni Simone fajo erzeseit - Akkor csillog a szeme, ömlik a nyala, harcol hogy ö is kapjon belöle. Azt azonban nem banom, hogy meg mindig en taplalom a sajat tejemmel.
Simone ellagyulva figyelte Sisit, ahogy dedelgette nagyocska babajat.
- Gyertek be a haloszobamba, ott nyugottan megetetheted es el is altadhatod, ott csend van es nyugalom, a konyhabol meg szemmel is tarthatod.
    Sisi a karjan ehesen siro gyermekevel bevonult a zöld alomba hogy megszoptassa, es megprobalja a virgonc bebit elaltatni. Azalatt Simone Christopherrel kettesben maradt. Christopher nem volt valami beszedes Simone-nal, a ket nö mellet meg vegkep nem tudod szohoz jutni, ömlött belöluk a szo, annyira egymas gondolatainak hullamhosszan voltak.
- Hallom remekul haladtok a bandaval -fordult Simone Christopher fele, probalva olyan temat keresni amiben, mindketten kenyelmesen erzik magukat.- Sisi es Charlie reven egyre több a fellepesetek.
-Igen szerencsere, es a St.Paul-i hazban vegre van hol gyakorolnom es nem zavarok senkit: Sisi es a fiam utan a zene a legnagyobb szenvedelyem.
-Ennek öszinten örululök, becsuld is öket, ök ketten igazi kincsek!
- Tudom. Az alatt a hat honap alatt mig kulön voltunk erztem hogy mit veszitettem el. - Christopher, a hatalmas Barbar arca úgy felhösödött el, mintha lelkenek legmelyebb viharai törtek volna a felszinre, betekintest adva, a majdnem halalosan mely lelki sebekbe - nem talaltam önmagam ,s emiatt nagyon nagy hulyesegeket csinaltam...
- Tudod ugye?Az a lenyeg hogy ujra egymasra leltetek megint, es remekul kiegeszitittek egymast. - Simone minden erejevel azon volt, hogy lecsillapitsa Christopher lelkenk viharat, es az emlek keltette borzongast. - Ami volt azzal pedig nem kell törödni. Elmult, a multat, mint tudjuk egyikunk sem tudja megvaltoztatni. Csak a konzekvenciat tudjuk levonni, hogy megegyszer ne törtenhessenek meg a fajo törtenesek...
- Latom jol elbeszelgettetek mig megetettem azt a kis felistent. - Lepett be Sisi a tagas nappali uvegajtajan, erkezeset megelözte parfumjenek kellemes illata.
- Na fiatalok! Ideje nekunk is bekapni valamit -kialtotta el magat Simone, s a kulönleges part beterelgette a konyhaba. Sisi legnagyobb örömere kitalalta a sajttalat.
Az asszony moho erdeklödessel szemlelte a kulönlegesebbnel csodalatosabb sajtokat, lathato volt hogy nehezen fogja vissza magat, nehogy maga ele kapja az egeszet. Nyelt egy nagyot es elöbb Cristophernek kinalta, hiszen a ferfi az ö hatasara szerette meg a kulönleges sajtokat.
Mig vendegei az elöetelt fogyasztottak, Simone nekialt a vacsora keszitesenek: egyszerre hevitette az összes fözölapjat, az egyiken a barnarizs fött, a masikon Christopher steakjet sutötte, a harmadikon forralta a vörösboros martast, a negyediken pedig a mezes mustaros csirket keszitette. Mindezt - vendegei legnagyobb örömere- feletebb latvanyosan tette. Közben rengeteget beszeltek a vilag szamos dolga szoba kerult – zene, muveszetek, politika, vallas, tudomany, irodalom, szerelem, sex, munka, a hetköznapok dolgai - röpöpködtek a magas gondolatok, kuncogasokkal, fintorokkal, grimaszokkal, majd hangos nevettessel fuszerezve. A fozodo zaj ellenere Christian bekesen aludt Simone varazslatos halojaban. Hozza volt szokva a hangzavarhoz, mert egy akkora csaladban mint az öveke, ritka es kiveteles alkalom volt a csönd es nyugalom.
      Simon talalta a vacsorat. A tanyerokat gondosan diszitette. Úgy gondolta, hogy az ember nem csak a szajaval hanem a szemevel is eszik. A tanyerokat nagy teatralis mozdulatokkal helyezte vendegei elebe. Vegul mint egy szinesz aki elöadta a premier darabot melyen meghajolt majd tengernyi hajat hatravetve nevetett. Vendegei latvanyos produkciojat tapssal jutalmaztak. Ö is az asztalhoz telepedett, s egyutt elfogyasztottak a könnyunek eppenseggel nem mondhato vacsorat.
- Mond hogy allsz parkapcsolatilag?- gyujtott ra Sisi egy vekony aromas cigarettara, amibol Simon is elfogadott kivetelesen egy szalat. Christopher is hasonlokeppen tett.
- Nem is nagyon szeretek beszelni rola! - szivott Simone melyet a cigibe- az egyik borzalmasabb randi követi a masikat, mar kezdem elveszteni a hitemet az egeszben. Senkiben sincs meg az a plusz amit en keresek. Mindenki olyan atlagos es sablonos, vagy olyan szarvashibakkal rendelkezik, amik a kesöbbiekben tuti hatalmas gondokka nönek. Raadasul mindenki a szamomra legfontosabbat, a boszorkanysagomat akarja elvenni.
- Igazad van kicsim! Hidd el ket borzalmas hazassag utan sajnos, csak igazat tudok adni neked, az elsö intö jelnel mar el kell gondolkozni. Nem erdemes kockaztatni.
- Gondolhatod Sisi, nem akarok egy potencialis alkoholista vagy epp egy semmitevö, eletkeptelen ember mellet leragadni
- Tudom miröl beszelsz. - bolintott Sisi celnyomva hosszu cigit, alig szivott 3-4 slukkot azt is, azt is csak úgy szipakolva -, a lanyaim apja is pont ilyen volt, megtetözve egy jo adag jatekszenvedellyel, nem egyszer keverte a csaladunkat nagyon nagy bajba.
- Sajnallak ezekert az evekert, es mindent megtennek hogy ezert karpotoljalak.
- Hidd el, en is ezen vagok- szolalt meg Christopher is.
- De nem is merem mondani olyan pasit lattam ma a meloban, majd el olvadtam mint a vaj, hasonlo rocker mint te.
- Latom jo izlessel rendelkezel!- nevette el magat Christopher
Sokaig folytattak meg a beszelgetest, de többet nem esett szo Simone szerelmi eleteröl. Kesö esteig folytattak magasröptu eszmecserjuket. Tavozasuk előtt,Simone a hutöben lelkesen kotoraszva, pupozasig megrakokott egy kosarat, joreszt a biotanya valasztekabol. Odalepett az elöszobaban öltözködökhoz.
- Ezt a kis semmiseget meg nektek szantam, en úgy sem tudnam az egeszet elpusztitani. Ha meg igen cserelhetnem le a ruhataramat – nevetett Simone majd Sisi kezebe nyomta az igencsak sulyos kosarat.
-Köszönöm de nem fogathatjuk el – udvariaskodott Sisi, de mereven kapaszkodott a kosar fulebe mintha csak az elete mulna rajta
- Nalatok, a ti nepes csaladotokban mindig elfer az effele finomsag. Szamomra ezek csak targyak, nem merhetö, az ertekuk ahhoz, amit töletek kapok, a baratsagotokhoz, a szeretetetehez.
- Nagyon szep szavak, es nagyon jo hallani töled mindezt – Sisi atölte kuzinjat es egy puszit nyomott az arcara.
- Jo lenne elmenni kicsit valamelyik regisegkereskedöhöz nezelödni. Olyan regen voltunk mar idejet sem tudom. - közös szenvedelyuk volt ez is, felkutatni azokat a targyakat amiknek sajat elkepzelesuk szerint lelkuk van.
- Jövöheten valamelyik nap megszervezhetjuk. - mosolygott Sisi, lelkeben felcsillant a kincskereses örömenek szikraja.
Hosszasan bucsuzkodtak, megölegettek egymast, utoljara meg nevetgeltek parat. Simone sokaig integetett kocsijuk piros pöttyei utan, a fekete barsony ejszakaban. Fazosan huzta össze magan a felkapott kötött kardigant. Szep zöld szemeit az egre emelte. Ahol ott ragyogott az ezustfenyu Hold

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése