F. C. Andersson: Beltane 8. resz - folytatas

Masnap reggel ujra melo. Simone ezuttal az imadott zöld szinebe öltözött: vilagos zöld hosszu, kötött garbo darekanal kigyomintas szeles övvel, labain, csipkeharisnya szeru nadrag, nana hogy zöld... es kedvenc abszintzöld tusarkuja. Hajat halankekanal ket vekony fonatba fonta, a többi gyönyöru, csillogo haja szabadon lobogott. csuklojan szeles karperec kelta vesett mintakkal egy hosszu lancon fuggö kerek medal hasonlo kelta vesetekkel fuggöt ala nyakabol. Ezt a szettett ö maga tervezte es keszitette, ujjan hosszu ovalis holdkövel berakott gyuru.

- Mar megint megalkottad a kelta tundert – nevettek munktarsai.

- Nem tehetek rola... Jobban erzem magam ha van a megjelenesemben valami archaikus. Ujsag? Van valami extra?
-Ma jönnek a cegtöl a jelentesert... - Simonenak fel sem tunt hogy Marie elhallgatott.

- Tudom rengeteg munkam van benne – Simone közben szorgosan pakolta ki karacsony izu naspolya lekvarjat. Ezzel meg meg akarta lepni a lanyokat.

-Mindannyiunknak sok munkaja volt ezzel a ceggel – okoskodott Fanny. - De ha Marie nem kötötte volna le a ceget most bajban lennek.

- Ah, nem! Nem hiszem egykettö hoztam volna uj megbizasokat. Tudjatok? A szakmai reszt ti biztositjatok a munkatokat viszont en. - Marie megfiatalodva nevetett . Ebben a hangulatban folytatta reggeli kave-cigi ritualejat. Mind tudtak, hogy imadjak egymast uj szerelmevel es elfogadta ugy az asszonyt ahogy volt, harom gyerekevel, szabad, fiatalos termeszetevel.

Meg fecseresztek volnatovabb, hisz a nagy munkat idöre befejeztek. Azonban megszolalt a kaputelefon, Simone bögrejevel a kezeben indult neki a az ajtonak. Aztan majdnem elejtette a bögret meglepeteseben: Raven ott allt elötte teljes eletnagysagban! Nagyon kellet ugyelnie, hogy a szaja tatva ne maradjon. Eröt veve magan elöcsalta legszebb mosolyat es szinte baratkent invitalta be Ravent. A ferfi mar ismerte az utat a laborhoz, ahol a mintakat tartalmazo csomagot kellet leraknia. Megindult hat befele meglepö hatarozottsaggal. Simone mögötte, s azon vette eszre magat , hogy leplezetlenul bamulja Raven ketsegtelenul dögös feneket. Legszivesebben racsapott volna, de ezt jolneveltsege nem engedte ezt meg neki. Meg maga is meglepödött milyen reakciokat valt ki belöle a ferfi. Pajkossagot, bujasagot, erzekiseget, mindent ami egy nöt, igazi gaz csabitova, vad szeretöve teszi.

- Jo napot hölgyek!Mwggint en vagyok a kuldönc- nevetett Raven- A vizsgalati anyag jelentesert kuldtek a fönökeim – hajolt meg szertartasosan - Tovabba a munkatokba vetett bizalmat megerösitetendöen kuldtek velem a következö anyagot, ugyan azon erctelep eszaki reszelröl szarmazik.

-Ez csodalatos! Akkor meg sokszor fogunk itt talalkozni – Simonet meglepte önnön batoraga.

-Ha minden jol alakul- mosolygott ra a ferfi.- Es idöközben ra nem döbbennek, a kuldönc felemelö feladatkören tul, meglepöen sokmindenre alkalmas vagyok.

-Gyere be igyal meg egy forro kavet vagy teat. - Invitalta Simone a ferfit a teakonyhaba- Melegedj fel kicsit amig en összeszedem amit vinned kell. A terep ilyenkor eleg cudar hely, ezert is valasztottam en inkabb a kutatoi munkat – Simone nevetese valosaggal csilingelt.

-Szivesen elfogadom. Esetleg egy cigire is ragyujthatnek?

-Persze, termeszetesen! Faradj be a teakonyhaba, addig a lanyok szerviroznak neked amit csak akasz.- ezzel Simone kifordult a laborbol, bement a központi irodahelysegbe, ahol az elkeszult jelenteseket tartottak. Elövette a fekete boritasu mappat, ellenörizte a tartalmat megnezte a földtani terkepet es ercesedesi es asvanytarsuasi terkepeket a mellekleteket. Visszament az irodajukba ahol mar Fanny es Marie felszabadultan fecsegtek az uj jövevennyel.

-Itt is lenne a .... - a felfi kezebe adta a mappat. Kezuk egy pillanatra össze ert majd a tekintetuk is talalkozott. Akar a vegtelensegig tarthatott volna. Simone kisse telt hamvas barackszin ajka enyen szetnyilt, mar szolni akart valamit, csak nem akarta megtörni a pillanatot. Teljesen belemerult a ferfi nyugodt, kekeszöld szemebe. Úgy erezte kepes lenne itt mindenki elött megcsokolni. Vegul a ferfi törte meg a bubajt.

-Köszönöm Simone, remelem a fönökeim elegedettek lesznek.

-En is öszinten remelem, mert a tovabbi munkam mulik rajta.- Simone irtora vigyazott hogy mosolya ne legyen feltunöen elfogodott Ujabb adag forro vizet töltött cseszejebe, bele egy uj afonyas filtert, es nehany kockacukrot. - Kersz meg egy kavet? Ha esetleg nem sietsz...

-Nem dehogy... megvannak meg egy darabig nelkulem is. Majd kimagyarazom magam hogy dugo volt a varosban.

-Tessek – nyujtotta at neki Simone az ujabb tejjel es cukorral gazdagitott aromas italt. - Tudod nalunk ilyenkor van a nagy kavezas amig elö nem keszulnek a muszerek addig a laborban a dolgozok elvannak Fanny nelkul is. Nekem meg a telefonalgatasok raernek... egy kicsit...

-Ertem, jo lehet itt dolgozni.

-Hidd el szeretjuk is a munkankat.

Kivetelesen Simone is ragyujtott, vekony afonya-aromas cigarettajara. Simone amolyan kocadohanyos volt. Ha magaban volt nem kivanta a cigaretatt, de ha tarsasagba keveredett – fökent olyas valakikeben akik dohanyoztak- ö is ragyujtott. Rajongott a kulönbözö izesitesu fajtakert, ezert mindig volt nala jo nehany doboz. Mind mind kulönbözö. Egy darabig beszelgettek meg, jobbara szakmai dolgokrol, kisse oldodott Simone feszultsege is. Amit az elöbbi kis közjatek okozott. Megszuletett benne az elhatarozas, ezt a ferfit megszerzi maganak! Hogy hogyan mifele modon? Ezen raer akkor gondolkodni mikor mar a ferfi nem lesz itt...

Latta Raven egyre többet nez az orajara. Mennie kell. Simone lelke azt kialtotta – Ne ne menj! Maradj velem! Addig amíg eletunk utolso homokszeme le nem gördul az oraban! - De tudomasul vette, ez meg nem az ö ideje. Meg meg kell varni a megfelelö pillanatot. Nagy proba volt ez szamara. Csak szep zöld szemeiböl sugarzott a kendözni probalt vagyakozas.

-Örulök hogy eljöttel hozzank maskor is gyere.- Simone úgy erezte mintha csak kört vetett volna kettöjuk köre, amiböl most nagylelkuen utjara engedi a ferfit.

-Ilyen jo tarsasagba, barmikor szivesen jövök!- hagyta magat kikiserni, aztan az ajtobol mitegy mellekesen meg visszaszolt - Nagyon csinos vagy ma, akar egy kelta tunder!

-Csak tulzol – es Simonet erezte, arcat teljesen elönti a kislanyos pir.

A ferfi kezet csokolt majd tavoztaban. Utoljara meg visszanezett es Simone-ra kacsintott, aki azt hitte menten elajul.

Rengeteg randin vett mar reszt tudataban is volt kulönleges szepsegenek. Megvolt hozza az önbizalma is, de most ugy erezte magat mint egy szuzlany aki az elsö randijara keszul. Csak ugy verdestek a pillangok a gyomraban. De pörögni kellet tovabb az eletnek, folyattak szokasos munkajukat. Közben mindent elmeselt Marie-nak, egyik legföbb bizalmasanak. Fannynak nem szeretett az erzeseiröl es maganeleteröl beszelni. Mert a lany eleg pletykas es locsifecsi volt. Ezek pedig az ö legbelsö legtitkoltabb erzesei voltak, amiket nem szeretett volna az egesz labor orrara kötni. Epp eleg volt azokat visszahallani amiket a megfigyeleseiböl levont. Ellentetkent Marieban vegtelenul megbizhatott. Tudta, ha vele megosztja erzeseit, gondolatait, akkor azokat meg is örzi. Hatalmas elettapasztalatabol, tanacsaibol, Simone cserebe barmikor reszesulhetett. Ezek a tanacsok masok okoskodo, fölenyeskedö, olykor olykor kioktato, megalazo es legtöbbször keretlen tanacsaival szemben epitö jelleguek es sokszor igen hasznosak voltak.

Lassan eljött a negy ora. Sisi Chantal fekete hajszalcsikos nadragkosztumjeben bordo garbojaban melybordo ajkaival szepen hangsulyozott szurkeszöld szemevel , puha szepen apolt sötet hajaval, es parfumjenek felhöjeben maga volt a megtestesult elegancia. Nem latszott rajta negyvenhat esztendöje, es gyönyöruen mosolygott, csupa baj es kellem volt. Ö volt Marie mellet elete fö bizalmasa, jobban ismrte öt, mint ezen a vilagon barki mas. Egyszerre volt Simone szemeben, anya, testver, es baratnö. Sokszor úgy erzte elveszett ember nelkule. Szuksege volt Sisi vegtelennek tunö elettapasztalatara, vad es fiatal lelkere.

-Lanyok ime a rokonom es baratnöm: a csodalatos Sisi Chantal.- vezette be Simone imadott baratnöjet kollegai ele.

Sisi bemutatkozott kulön kulön Marie-nak es Fannynak is, mindkett növel rögtön megtalalta a közös hangot, es szemelyisegevel mint oly sokszor mindenkit lenyugözött. Fannyval, divatrol, zeneröl beszelgetett, Marie-val csikoeveikröl beszelgettek, nagyokat nevetve, vitatkozva. Simone-t ilyenkor egyfajta erös vagyakozas fogta el. Barcsak elhetne abban a korban mint baratnöi. Ö is lehetnek a hetvenes-nyolcvanas evek szabadlelku vidam ifjusaga. Egy olyan vilagban ami talan emberközelibb volt mint a sajatja. Sokszor kepzelte el magat bohokas hippikent viragkoszoruval a fejen, hosszu bö batikolt ruhaban. Lelkeben a „Szeretkez, ne haboruzz!” erzessel.