Depresszio

Ugy erzem megint huz a mely mocsar lefele. Neha megremisztenek sajat gondolataim, hogy aztan mely buntudatba meruljek utannuk. Igy folytatodik az ördögi kör, ujra es ujra. Egyik naprol a masikra. Szokasomhoz hiven ujra visszahuzodtam a csigahazba, nem nagyon akarodzik beszelni senkivel, van hogy napokig ki sem teszem a labamat ithonrol. Mindezt mindenfele indokkal takargatom: nehéz a babakocsi, hideg van kint, megfazik a gyerek, sok a dolgom nem erek ra.
Sajat lelkem valik a börtönömme. Igazabol nincs kedvem semmihez, nem tudok örulni semminek. Pedig itt van eletem csillaga az a kis leny akire mindig is vagytam. Annyira szeretem, ö az egyetlen boldogsag vilagossag ami tartja bennem a lelket.
Sokszor ramtör a sirhatnek, szivesen is sirnek, de nem tehetem, nem akarom, hogy barki meglasson. Annyira akarok tenni dolgozni. De nem megy, nem haladok a beltane javitasaval. Pedig, hogy leszek igy kész vele december 24.-re. Ezt az idöpontot tüztem ki magam ele. Egyfajta karacsonyi ajandekkent magamnak, de nem hiszem hogy menni fog meg 24 nap ez lehetetlen... legalabb is ugy erzem. Annyiszor felmegyek a Publio oldalara es kattintok ra a könyv feltöltösere, eljatszom a gondolattal, hogy a friss hírekben a Facebook-on ott szerepel az en könyvem is. De ez most olyan de olyan messzinek tunik mint a csillagok...
Lehet a depressziom oka, az hogy jocskan benne jarunk a delelöttben mire felkel a nap, es most delutan fel haromkor mar villanyt kellet gyujtanom. Lehet az hogy nem tudok annyit aludni amennyit szeretnek. Felreertes ne essek nem Lili miatt van ö aldott jo baba. Este elalszik reggelig fel sem kel. Inkabb az hogy, ha lehetösegem is van ra nem tudok aludni. Csak forgolodom, bambulok bele ures filmekbe, de azokba is inkabb csak azert, hogy ne kelljen gondolkozni.
Velemenyem szerint ezek egyuttes hatasarol lehet szo. Meg arrol, hogy nem keszultem fel elegge a telre, hogy az ösz nem a feltöltödessel telt, mint egyebkent, hanem a legkemenyebb babas honapokkal, a gyermekaggyal. A nyar, a tavasz pedig a magzat kihordasaval. Egyszoval kimerultem, mint egy rossz regi akkumlator. Probalom magam összekaparni, nem szivathathatom meg a depresszioval az egesz csaladomat. Föleg nem a pici Lilit.
Megprobalok valahonnan eröt gyujteni. Lehet hulyen hangzik de olyan jo lenne egy kicsit betegnek lenni, agynak esni, hogy aztan ujult erövel, visszaterjek az eletbe.