"Amikor
megérkeztem ebbe a házba, éreztem valamit, ismered az érzést, mintha
figyelnének. Napos napunk volt, én és a szüleim a házban voltunk, amit
újonnan vettek. Régi ház volt (1929-es), és tudtam, mielõtt beléptem a
házba, hogy valami vagy talán valaki volt itt. A felsõ emeletek közül
kettõt bedeszkáztak, mert az emberek, akik ott éltek, túl idõsek voltak,
hogy felmenjenek. Apám rámnézett, és azt mondta: "Stéfanie, add a
kezed, eltüntetjük azokat a deszkákat az második és harmadik emeletrõl.
"Ez az", válaszoltam, de belül azt gondoltam: "a francba"
Hónapok múltak el, de az érzés, hogy figyelnek, megmaradt. Egy kicsit
féltem. Az elsõ alkalom, amikor megmutatta magát, azt a nagynénémnek és
nekem tette. Akkor történt, amikor egyedül voltam otthon, a konyhában,
felhívtam Nancy nénémet, és megkérdeztem, nem tudna-e átjönni, mert nem
szerettem egyedül lenni. Nancy néni mondta, hogy átjön, és nemsokára ott
lesz. Letettem a telefont, és vártam. 10 perccel azután érkezett meg
hogy felhívtam. Leültünk, és elkezdtünk beszélgetni. A Tv be volt
kapcsolva, de nagyon le volt halkítva (hockey-meccs). Késõbb a második
emeleten hirtelen egy babasírást hallottunk, tudtuk, hogy mi vagyunk az
egyetlenek a házban, egymásra néztünk, és megkérdeztük egymástól: "Te is
hallottad?"
Másodszor ismét egyedül voltam otthon, a szobámban, este tíz is elmúlt.
Feküdtem az ágyamban, kezeimmel a takaró alattam, és mélyen aludtam.
Meglepetten felébredtem a hideg hõmérséklet miatt a szobámban, utána
kezeket éreztem magamon. Õrület, valami megérintett, hideg volt, puha.
Harmadszor is egyedül voltam otthon, a Farkas címû filmet néztem, és egy
tál levest ettem. Mikor végeztem, a tálat letettem a konyhában a
mosogatóba. De a tál egy másik mosogatóba került át. Megpróbáltam
mindkettõt elmosni, és nem vettem észre, hogy van valami mögöttem. Mikor
kirázott a hideg ott, ahol álltam, hirtelen megfordultam és megláttam
egy árnyék tekintetét, talán egy emberi alak, eltûnt, ahogy
megfordultam.
Richard-nak neveztem el, most a barátom, néha beszélek vele, elmondom
neki a titkaim. Talán azt mondod, hogy nem igaz a történet, de tudom mit
láttam, és mit éreztem
HISZED, VAGY NEM?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése