2011. november 7., hétfő

F. C. Andersson: Beltane 9. resz - folytatas


Mar az autoban, ultek Sisivel. Simone nem birta ki hogy el ne meselje a Ravennel törtenteket: hogy mennyire bejön neki a ferfi, hogy mennyire zavarba tudja hozni öt: a maskor oly magabiztos nöt.
-Kepzeld mar el, eszelös libakent viselkedtem, egyszeruen el fogom magamtol taszitani.- Inerultsegeben fel kezevel a kormanyra csapott, masikkal meg a hajat csavargatta. Mindig ezt tette ha ideges vagy epp izgatott volt. Hosszu ujjai köze kapta epp keze ugyebe kerulö tincset es csak tekerte.
-Csacsikam dehogy! Ahogy elmeselted inkabb, mintha ö is benne lenne ebben a jatekban es elvezi hogy elöhozhatja belöled a kislanyt.
-A, nem hiszem- Simone nagyot fujt- egyszeruen jatszik velem mint macska az egerrel, es elvezi.
-Ne legyel mar ilyen megatalkodottan pesszimista Simone Chantal! Agyadra megy mar a magany, raadasul Fedrik szexusa is hianyzik neked. Miota nem kefel meg isteniesen, a maga sajatos modjan, azota meg a hormonjaid is tancot jarnak. Tarantellat... Mit is montal hogy hivjak a sracot?
- Raven Swann. - hangzott a rövid valasz. Simone figyelmet probalta a delutani csucsforgalmon tartani.
- Olyan ismerösen hangzik a neve... - meredt maga ele Sisi - nem tudom honnan, de tudod en annyi emberrel talalkozom a munkam soran. Lehet hogy az ö lakasat is en rendeztem be.- nevett.
-Ki tudja? Valaszolt Simone, lakonikusan magaba fordulo tömörseggel.
Egy darabig csend ereszkedett kettöjuk köze. Sisi hagyta hagy csillapodjanak a lany erzelmi viharai. Tudta hogyha a lanynak szuksege lesz a segitsegere megszolal úgy is. A halgatgsag kezdett mar mar kinossa valni, így Simone megtörte azt:

- Nem lenne kedved beulni velem egy etterembe, a regisegkereskedes utan?
-Micsoda remek ötlet. - örömködött Sisi, bizva abban hogy a meghitt, hazias hangulatu kisvendeglöben Simone talan ujra megnyilik.
A kis szurkeszöld auto lekanyarodott a forgalmas utrol, hogy bele vesse magat a belvaros apro uccacskainak egyikebe. Egy csiri-csare kirakatu bolt előtt lelassitott, majd fekezett. A ket nö, mostmar ujra jokedvuen es nevetve szallt ki az autobol, mitha az imenti beszelgetesuk meg sem törtent volna. Egymasba karolkozva lepkedtek a bejaratig, ahol egy diszes, regies betukkel, sötetbarna alapon, aranyszinuen csillogot az Antikvitas felirat.
Odabent ugy ereztek magat mint a gyerek a jatekboltban. Mindent megneztek minden erdekelte öket, a könyvektöl a ruhakig, a disztargyaktol a butorokig. Egyszer csak Simone megmerevedett, megfogta Sisi kezet. A nö rögtön lany tekintetenek iranyaba forditotta a fejet. Simone egy gyönyöruen megmunkalt harfat bamult: ami meglepöen jo allapotban volt es potom penzert arultak. Valoszunuleg a tulajdonosa nem volt tisztaban tulajdona ertekevel, csak minnel hamarabb meg akart szabadulni a szamara feleslegesse valt targytol.
- Pont jol mutatna a nappalimban! Ez annyira csodas - lelkendezett Simone
- Tökeletes valasztas, hiszen az en kis kuzinomnak nagyszeru izlese van! Es most bevallom rutul irigykedem, hogy nem en lattam meg elöbb. Akkor most az en nappalimban mutatna pazarul!
Ezen minddketten hangosan nevettek. Nezelödtek meg egy darabig, par aprosaggal megtelt a kosaruk. Szert tettek a közeledö karacsonyra par kezzel festet tanyerra, nehany mutatos es ketsegkivul elegans ruhadarabra. A penztarnal kifizettek amit összevasaroltak, bucsuzoul Simone par banjegyet dobott abba a perselybe amire az egyik gyermekvedö vilagszervezet logoja volt raragasztva, furcsan viritott a színes papír, a sok erme között. A harfat ovatosan bettettek Simon autojaba nehany erös kezu fiatalember segitsegevel, akiket Simone mosolyogva felkert. Neha Simone szemtelnul kihasznalta, termeszet adta adottsagait, bajos nöiesseget. Most sem volt ez maskepp.
Beultek a kicsi-kocsiba, hogy egy közeli etterembe menjenek. Szerettek ezt a helyet az odon hangulatat, a piros kockas teritöket, az egyszeru de nagyszeru eteleket. Simone cezarsalatat rendelt grillezett csirkelemellel, Sisi fuszeres paradicsomlevest akart, francia sajttallal, piritossal. Majd mindketten legörditettek egy egy alkoholmentes koktelt.

- Annyira köszönöm neked ezt a kulönleges napot Sisi! - halalkodott Simone
-Ugyan mar!- haritotta el az asszony Simone halalkodasat-, nekem is ugyan olyan jo volt mint neked, örömet okoztunk egymasnak es ez a legfontosabb.

Kint az utcan latvanyosan, nagy-nagy szeretettel megöleltetk egymast, majd beultek a kocsiba, Simone elvitte Sisit St.Paulba, ahol varta mar igencsak nepes csaladja. A nö bement vegigölelgetett mindenkit, jatszott picit Christiannal aztan hazaindult. Igencsak kesön ert a Tunderlakba amit Berci heves nyavogasa is jelzett.
-Rögtön kapsz enni te belpoklos!- jokora adag macsakeleseget tett cicja igencsak ures talkajaba, Tudta jogos volt a cica követelese, mert normal esetben mar reg meg kellet volna kapnia. Egy darabig cirogatta az önelegulten taplalkozo cicat, aki mar ra se hederitett. Felegyenesedett, es megkereste a kamraban azt a kis bevasarlokocsit, amit meg gyalogos koraban hasznalt. Kivitte az autohoz, hogy majd kuszködve rategye a nagy harat. Ovatosan bevitte a hazba, be a nappalijaba az ablak előtt vette csak le a kis kocsirol. vegighuzta hosszu feher ujjait a hurokon, csodas angyali hangot varazsolva elö. Hirtelen kulönös erzes fogta el: gyorsan megfurdöt, es meg vizes hajjal meztelenul leult a harfa melle, es csak jatszott. Nem tanult zenelni soha, csak az ösztönei hajtottak, traszba esett sajat maga jatszotta ritmustol.
Simone szeretett mesztelenkedni, így egyedul. Csupaszon közelebb erezte magat a termeszethez. Sokaig volt ebben a meditativ allapotban. Gondolataiban messzi soha nem latott tajakra repult, epuleteket embereket latott, illatokat erzett. Szinte tapintani tudta latomasait, tudta ilyenkor lelke elhagyja testet, es idöben terben szabadon szaguld. Mindez a szaguldas addig tartott míg egy buja erdo fennyel fuggönyözött hattereben meglatta a ferfi alakot..., kezben hoszu ij, hatan tegez, arcat szakall keretezte, szinte fekete hajat könnyeden repitette a könnyu szel. Simone tudta – vagy talan a lelke melyen erezte - Raven az egy masik idöben egy masik univerzumban egy masik valosagban. Megrendult a felismerestöl, hogy a jelenseg mennyire hasonlatos wicca-hitenek szarvasagancsos istenehez. Ez a felismmeres visszarsantotta a valosagba. Hirtelen dideregni kezdett, mint akiröl durvan lerantjak barsonyos takarojat. Felallt, majd bucsuzaskeppen meg gyengeden vegigsimitotta a harfa gerincet. Aztan meg mindig csupaszon kisetalt a konyhaba, elnyalogatott egy csesze mezes tejet. Majd fogat mosott es szokasos macskacico tarsasagaval agyba bujt, hogy egy joizu alvas es feltöltödes utan ujra kezdödjenek a dolgos hetköznapok.

Az elkövetkezö heten minden coventagot vegigtelefonalt, egytöl egyig. Ez nem volt epp egyszeru feladat, mert mindenki maskepp dolgozott, masmilyen munkakörben es idöbeosztasban. - Csodalta is Sisit hogy volt kepes annyi rendzvenyt lebonyolitani-. Szamara a tiz ember összetrombitalasa is kihivasnak szamitott. Vagy ö, nem tudta elerni öket, vagy ök nem tudtak Simone-t megtalalni. Mondandoja csupan annyi volt szombaton Shamhain-szertartas lesz nala. Bar nem ö volt a föpapnö a covenben de rendszeresen ö szervezte a gyuleseket, vagy epp csak a laza barati beszelgeteseket. Haza es kertje gyakran adott otthont a wicca unnepeit unneplö csoportjanak. A hetvegere esös idö igerkezett, Simone nem akart kockaztatni. Lakasat diszitette fel, a shamhain diszeivel. Mindez az atlag szemlelö szamara halloween-szerunek hatott.
Tiz tagbol allo covenjet aznap Shamhain estejen böseges vacsoraval latta el. A holtakra tekintettel egy teritekkel többet rakott fel rakot fel, mert eltavozott szeretteiknek is jart az etekböl. Az elöetel sutötök-kremleves suru hazi tejszinnel, a föfogas, malacsult rengeteg ropogos parolt zöldseggel, a desszert almaspite. Igy minden hagyomanyos etelt felvonultatott, ami unnepukhöz kapcsolodott, így adva halat az idei ev bösegeert.
Miutan mindenki elfogyasztota vacsorajat a nappaliba vonultak teazni. Simone elörukkolt coventarsainak is az advent varazsa teaval. Melle hazi vajas aprosutijeit kinalta amik mindig ott sorakoztak konyhaszekrenye tetejen, nagy uvegcsuprokban. Egy reszuket maga keszitett, de jonehanyat Agnetha kicsiny boltjanak kinalatabol szerezte be. Szeretett sutni, de valahogy az omlos tesztaval mindig meggyult a baja. Csendes levezetese volt ez a kis rituale, a zajos vacsoranak. Mindenkinek segitett az ellazulasban, a szertartasra hangolodasban.
Mia, a coven föpapnöje, ötvenes evei elejen jaro sötetbarna haju nyitott szivu es rendkivul intelligens nö, felallitotta az oltart annak minden kellekevel: a soval a vizzel telt kehellyel, a magikus törrel az athame-val, csengettyuvel, az Isten es Istennö szobrokkal, gyertyatartokkal, a pantakulummal, a varazspalcaval a sepruvel, a fustölökkel az ajandekba szant disztökkel, almaval es szaritott viragokkal. Vegul a coven szent könyvevel; az Arnyak könyvevel. Majd - mindannyiunk erejeböl- felallitotta a kört, es megideztek az energiaörvenyt, ezalatt Mia folyamatosan mormolta a szertartas misztikus kelta nyelvu szöveget, ami az Istent es az Istennöt hivja le közejukk es a kör negy sarkara megidezi a negy elementalt hogy vedjek a megszentelt teruletet. Tovabbiakban a sot es a vizet egyesitette majd az athame segitsegevel szethintette igy megaldva a teruletet, Kezdetet vette a Shamhain szertartas maga: elöadtak a Napisten halalat, jelkepezven azt hogy ezaltal kezdetet veszi az ev sötet fele, az ejszakak hosszabbak mint a nappalok, az Isten az alvilagot jarja, eljaszotak az öreg alvilagi Istennöt aki masvilag örzöje, vedelmezöje. Az ev sötet idöszaka az ö vedelme alatt all. Nem felelmetesebb Ö mint barmelyik mas allapota – a leany, s az anya. Csakcsupan azt jelkepezi, hogy mindenkinek vissza kell ternie oda ahonnan elindult. Ahogy a Nap es az evszakok teszik ez evröl-evre , ujra es ujra.
Tiszteletuket tettek a halottaik elött, lelkeiknek beket kivantak, Megtartottak a torta es bor szertartasat mindenki evett egy darabka sutemeny es ivott egy korty bort, ezzel megvendegelve az Istent es az Istennöt, s ezalkalommal halottaikat, majd enekkel es tanccal folyattak a szertartast. Tancuk es enkuk ösi ritmusvilagot idedett, megmozgatva földies enrgiaikat, mar mar ösikori elemeket idezve. Így szandekoztak felkesziteni magukat az uj evre, a sötetseg kezdetere. Folytatas keppen mindenki par percet csendben meditalt es elengette az oevvel azon dolgait amitöl szabadulni akart.
Simone a kinzo magany erzesetöl akart szabadulni, ehhez kert segitseget. Majd megköszöntek az Isteni par jelenletet, es az elementaloket akik vigyaztak rajuk a szertartas ideje alatt. Majd kelta szokasok szerint körbe ultek es remtörteneteket meseltek egymasnak, hogy eluzzek a rossz szellemeket. Majd mindenkinek aldast kivantak es elbucsuztak egymastol. Simone bucsuzoul minden coven tarsanak a kezebe egy hazilag keszult lekvart, befötett vagy eppenseggel zöldsegkremet nyomott.

- A karacsonyi lekvarokat amit mostanaban föztem majd Yule-kor megkapjatok.
Halalkodtak a wiccak boldogan, aztan zajosan tavoztak.

Vegre egyedul maradt a megannyi gyertya meg mindig egett, gyorsan levette feher szertartasi ruhajat, letusolt, es beult harfaja melle. Meg egyszer megemlekezett halottairol, majd a leadando terheire koncentralt, közben pengette a hurokat. Vizualizalta mi is szeretne az uj eveben elerni, abrandozott szep uj szerelemröl boldogsagrol harmoniarol. A hurok hangjai, valahogy a viz hangjait jutatta eszebe.Majd kellökepen megemelekezve az unnepröl, felvette abszintzöld hosszu selyemhaloingjet majd Bercivel egyutt aludni tert.

Az elközvetkezendö ket hetben kemenyen dolgozott, szinte a laptopjaval kelt es fekudt. Úgy tekintett laptopjara mint egyfajta kulönös elettarsra. Agyaban, csak a közetmintak, az összetetel grafikonok, földtani terkepek, szelvenyrajzok kavarogtak. Gondosan gepelgette szakzsargon szerinti megfogalmazasban eredmenyeit. Gondolni sem mert arra, hogy ezt az egeszet meg rancba kell szednie, hogy nezzen is ki valahogy. Vegelathatatlan kuzdelmet folytatott a szövegszerkesztövel, hogy ne legyenek sor elcsuszasok, a grafikonok es abrak a helyukön maradjanak. Meg úgy az egesz eladhato kulsöt kapjon. Erzesei szerint maga a szöveg szerkesztese nagyobb kuzdelemmel jart szamara mint maga a tartalome. Fajo szivvel nezte harfajat miközben teajat szurcsölgetve ult törökulesben az ulögarnituran. Munkaja most sem volt töle tavol ott pihent a notebook a kis mahagoni asztalon.

Munkahelyen ellenben vidaman teltek a napok Marie-val aki hihetetlen valtozason ment keresztul.Vonasai kisimultak, szemeböl eltunt az örökös aggodalom. Mozdulatai, tördelt darbos mozgasbol, harmonikussa, laggya nöiesse valtak. Sokkal jobban illetek az asszony kulsejehez, egyenisegehez. Csak neha gyerekei problemai csaltak atsuhano fellegeket, lelke boldog felhötlen egere. Ez reszben annak volt köszönhetö hogy eletebe beköszöntött a szerelem, de inkabb annak hogy veglegesen el tudott szakadni ferjetöl. Le tudta magaban zarni a multat, aminek arnyekai meg sokaig keseritettek meg az eletet. Es nem utolso sorban vegre önmaga lehetett. Az a lelekben oly fiatal nö.
Fanny egyre jobban kiszorult kettöjuk baratsagabol. Fökent pletykassaga miatt. Sem Marie, sem Simone nem szívesen hallotta vissza maganeletenek reszleteit. Ezert mikor a lany megjelent kinos csönd telepedett a teakonyhara. Fannyban jo adag feltekenyseg is kezdett kialakulni Simone iranyaban, mert ö is szemet vetett a sarmos Ravenre.

Raven egyre gyakoribb vendeg lett az irodaban. Sokszor akkor is bekukkantott, amikor nem szakmai ugyben jart. Feloldodott a laza kis tarsasagban közben minden alkalmat kihasznalt hogy a kelta tunderrel flörtölhessen. Simone egyre kinosabban erezte magat, fökent Fanny miatt, aki mindenfele uton modon igyekezett ezeket a pillanatokat tönkre tenni.
A munkatarsaknak feltunt Simone egyre kihivobban es csinosabban öltözködik bar eddig is mindig izleses volt a megjelenese. De mostanaban valahogy sugarzott belöle hogy hoditani akar. Nem csak kulsejere, hanem viselkedesere is ranyomta a belyeget eletenek pozitiv valtozasa. Az egyuebkent is szetszort Simone, ha lehet meg rendetlenebb es trehanyabb lett. Iroasztala maga volt az öskaosz. Allandoan kiesett a kezeböl minden. Marie feltve adta oda neki reggelente teaval telt cseszejet. A laborban csak úgy emlegettek a Simone nevu hurrikan. Csomagjai szama, pedig megketszerzödött, bar kulsö szemlelö szamara mar az eredeti letszam is remisztönek hatott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése