F. C. Andersson: Beltane 11. resz

Masnap delelött Raven jokora fejfajassal ebredt, furcsa volt bören a selyem erintese, mikor kitisztul a latasa, radöbbent nem a lakasaban ebredt. A falnyi tukörben latta elgyötört arcat, izos tetovalasokkal diszitett testet, az ismertlen haloszobat. Labanal egy szuszogo fekete feher szörgombolyagot. A fenylö zöld agynemutengerben vörös ticseket es egy karcsu kart.

-Uristen! futott at az agyan - a Kelta Tunder! Vajon mit muveltem amire nem is emlekszem?

Raven masnapossagtol meggyötörten az ajto fele indult. Erezte labai mellet a puha suhanast, azonal meg is latta a jelenseg okozojat: a borzasztoan köver fekete-feher macskat. Tompult agyaval erzekelte hogy valoszinuleg a konyhaba jutott. Az ajtok uvegein keresztul sejtette hova vezethetnek. Benyitott az altala furdöszobanak azonositott helysegbe. Könnyitett igencsak telitett holyagjan. Engedett maganak egy kad vizet, bele ult es pezsgöre allitotta, majd ala merult a szinte bantoan forro vizbe. Becsukta szemeit, mikor kinyitotta a hihetetlenul gömböc macska ult a kad sarkan. Mit sem törödve az allattal, ujra lehunyta szemeit, megprobalta visszaidezni az ejszaka esemenyeit. Olyan melyen belemerult gondolataiba. Mikor ujra eszmelt Simone ult a helyen. Formas testen ejkek, sokat selytetö de keveset lattato haloing, örök rakoncatlan haja puhan hullot keskeny vallaira. Arca nyugodt volt kedvesseget sugarzott. Nyoma sem volt rajta hargnak, duhnek vagy epp csalodottsagnak.

-Ezek szerint nem lehettem olyan rossz -gondolta Raven- akarmit is követtem el.

-Ne felj nem törtent semmi!- szoltalt meg Simone Raven arcat latva - Elaudtal akocsimba így, nem tudtalak hazavinni, elhoztalak inkabb magamhoz.

Ez a nö olvas a gondolataimban – gondolta Raven - talan tenyleg igazi tunder hogy meg macskabol gyönyöru növe is tud valtozni. Bar maga is megmosolyagta keptelen gondolatait.

- Szinte ra vannak irva a gondolataid az arcodra... -folyatta Simone, szohoz sem engedve Ravent- Nem tudok macskava valtozni sem. Berci szokasa hogy a kad szelere ul es onnan csodal engem, hasonlokeppen tettem most en is.- es mosolygott gyönyöru mosolyaval.

Simone vizcsobogara ebredt, gondolta a Raven furdik a tegnapi nap utan. Hangtalanul beosont a furdöszobaba, letessekelte köver macskajat megszokott helyeröl. A kadban szunyokalo Raven mosolyt csalt az arcara.Mikor kinyitotta szemeit arcan döbbenettel vegyes remulet ult, Simone megnyugtatta nem törtent semmi olyasmi az ejszaka amiert szegyenkeznie kene.Minden sejtje magaeva kivanta a ferfit. Erezte mellbimboi megkemenyednek, öle bizsergett az izgalomtol. Legszivesebben megszabadult volna minden ruhajatol es a ferfi melle ereszkedett volna a kadba. Meztelen testevel a ferfi testehez simult volna, majd kifulladasig csak szeretkezni. De eröt vett magan, kikeszitett a ferfinak illatos puha hofeher furdölepedöket, tiszta alsonnadragot es polot, ezek meg Fedrik idejeböl maradtak nala. Magara hagyta Ravent. Es a konyha fele vette az utjat, hogy, kavet fözzön, sajtot, felvagottakat zöldseget, teljeskiörlesu magos kenyeret, vajat, es tejet keszitszen elö vendegenek. Termeszetesen örökehes macskajat is megettette. Maga belesuppet fonott foteljaba hosszu vekony labait kecsesen kereszteve, öleben nyugtatva gömböc kedvencet, közben reggeli pazarloan fenseges tejszines teajat fogyasztotta. Elmelyulten hallagatta a ferfi motaszkalasat, jo volt hallani az eletet amit a ferfi hozott a hazba.

Raven kikaszalodott a kadbol, most az egyszer nem banta, hogy Simone magara hagyta. Kinosan erezte volna magat elötte, nyilvanvalo vagyakozasa miatt. De az a selyem haloing, az alatta feszulö mellek, formas combok, erzeki ajkak vegtelenul izgalomba hoztak. De jolneveltsege nem engedte, hogy Simonet ruhastol mindenestul a kadba rantsa es magaeva tegye.

Raven fogatmosott, megtörölte es kifesulte vizes hajat, puha ismeretlen illatu törölközövel szarazra törölte testet, es felvette a tiszta feher polot es alsonadragot. Egy masodpercig elgondolkozott azon honnan van a Simone-nak ilyesmije, elöntötte a vad feltekenyseg: talan megis csak van valakije. De a frissen fött kave illata kikergette agyabol a vad gondolatokat. Elindult a konyha fele iranyaba, ahol kesz lakoma es frissen föt kave varta, a reggeli lattan megkordult a gyomra es akkor jött ra mennyire ehes is.

- Nincs senkim. szolalt meg Simone - nalam minden van – latva Raven feltekenysegtöl eltorzult arcat, amit rögtön enyhitett a reggeli latvanya. - egyel csak nyugodtan. Jomagam ilyen koran csak teat iszom tejszinnel es rengeteg cukorral, de te talasz kedvedre valot, ha esetleg tojasra vagynal azt is keszithetek szamodra.

-Igazan nem kell faradnod így is nagy szivesseget tettel nekem, köszönöm.

Raven mohon elkezdett enni latszott rajta rendesen ki volt ehezve, Simone revetegen iszogatta fonott foteljaban teajat, közben fel kezevel öle igencsak szörös es terebelyes terhet simogatta aki, halasan dorombolt, azonban sarga szemet mindvegig a Ravenen tartotta.

- Annyira sajnalom hogy kellemetlenseget okoztam neked. - kezdett bele Raven a magyarazkodasba. Közben bösegesen megrakott szendvicset tömött a szajaba - Csak egy kicsit elvettettuk a sulykot az unneplessel.

- Ne erezd magad kellemetlenul, en akartam így. - Simone kezdett ujra az a magabiztos nö lenni aki valojaban volt. A ferfi jelenlete mar nem hozta annyira zavarba inkabb egyfajta kellemes erzessel töltötte el. - Kitehettelek volna Sisieknel is de úgy gondoltam itt kenyelmesebb lesz. - probalt kifogasokat keresni arra amire úgy is tudtak mindketten a valaszt. A vonzalom miatt fektette be tegnap ejjel Simone az alelt Ravent, otthonaba, az agyaba- Egyedul elek ebben a hazban

- Ketseg kivul kellemes ebredesem volt. - bokolt Raven zöldeskek szemet Simone zöld tekintetebe melyesztette. - Gyönyöru ez a haz,akarcsak a gazdaja!

- Szeretnem ha itt maradnal ebedre velem, ha mar így alakult. - terelte a szot Simone – allitolag jol fözök.

Ravennek szembetuntek Simone wicca targyai, valamikor olvasott erröl a vallasrol tudta az ösi kelta vallas örököse. Egyuttal vilagossa valt szamara honnan az a kelta varazs, amit Simone magaban hordoz. Lenyugözte bio-öko elete.
Rengeteget nevettek, beszelgettek. Egyszeruen elveztek egymas tarsasagat. Csak így kettesben. Eddig ilyesmire nem nagyon volt alkalmuk. Simone munkahelyen ott voltak a munkatarasak, a koncerten pedig a baratok.
Raven halat adott a sorsnak, hogy elnyomta az alom Simone autojaban. Mennyivel maskepp alakulhatott volna ha nem így alakul. Most otthon szenvedhetne egyedul a masnapossagtol.
Delelötti programkent Simone megmutatta neki rendetlen kertjet is, ami most meglepöen rendezettnek tunt, szepen felasva, elboronalva. Raven örömmel bugdacsolt vegig Simone kertjen, latva annak lelkesedeset. Messziröl nezve a haz csodalatos volt a kesö öszi napsutesben, a ferfinak valahogy a hobbitok otthona jutott eszebe rola, bar Simone cseppet sem volt hobbitnak nevezhetö.

Raven figyelmet a lakasban legjobban megis a harfa kötötte le, finom zenesz keze megpenditette a hurokat, amitöl Simon teste es lelke egyszerre remegett meg. Raven latva Simone rakciojat a harfahoz telepedett es jatszani kezdett kivancsi volt meddig tudnak eljutni. Simone teste megfeszult az egyes hurok rezdulesetöl. Raven jatszott tovabb. Simone úgy erezte mintha az ö testet simogatnak a finom ujak az ujabb renzdulesekre ö is össze rezzent úgy erezte magat mint aki szeretkezik. Ravent felizgatta a vonaglo Simone latvanya. Ahogy mellbimboja megmerevedik a bluza alatt, a nyakan az inak megfeszulnek, sohajai egyre melyulnek. Ahogy az erzeki test megfeszul, mintha lathatatlan kezek erzekeny pontokat erintenenek. Jatszott, egyre nagyobb szenvedellyel , latta Simone egyre jobban remeg raszkodik, es egyre jobban atadja magat a kelynek.

Simone erinteseket velt erezni erzekeny pontjain , ölet oly forronak erzte mintha egne, mellei megfeszultek úgy erezte mintha valaki lagyan a szajahoz erintette volna halovany mellbimboit, egy kis idö elteltevel ölen erezte ugyan ezen csokokat. Majd erezte a gyenged de megis eröteljes behatolast, a ritmusos mozgast, es vegul a mindent elöntö forro kelyt.

Simone es Raven szeretkeztek, magikus es megfoghatatlan modon, a zenen keresztul, lelkeik szeretkeztek. Kulönös spriritualis elmeny volt ez mindkettöjuknek, olyan esemeny, ami a kepzelet, örulet es valosag vekony mesgyejen tancol.

Eleg kinosan ereztek magukat ezutan a kaland utan. Simone azert mert feltarulkozott Raven előtt, úgy ahogy csak kevesen lathattak. Raven pedig azert mert nem tudott magyarazotot adni a dologra. Mert amolyan „nesze semmi fogd meg jol” erzese volt, magaeva tette az imadott nöt, es vegtelenul közel kerult hozza. De meg is olyan tavol volt töle. Mert nem erintette, nem csokolt bele a puha ajkakba. Nem simogatta a hosszu puha hajat.

Menni akart, de Simone nem engedte. Ragaszkodott hozza hogy egyutt ebedeljenek. Raven nem tudott mast tenni: elfogadta eded meghivast.

A törtentek ellenere hamar ujra megtalaltak a közös hangot. Az ebed pedig felejthetetlen volt Raven szamara: gesztenyevel es afonyaval töltött gyömberkolaval locsolgatott, csirke. Melle a perezselymes vajas krumpli, es a hazi gyömber-bodzaszörp desszertnek epres tejszinkremmel töltött palacsinta .

Ra kellet ebrednie Simone nem csak szenvedelyes nö, bajos tunder, verbeli szakember hanem igazi haziasszony is.

Delutan az eletukröl meseltek egymasnak: az egyetemi evekröl es a munkajukrol. Kiderult egy egyetemre jaratak nehany ev elteressel, sokat nevettek az egyetemi szokasokon hogy ki hogyan elte meg. Simone lelkesen meselte hogy telt a balekoktatasa, milyen feladatokat kapott., hogy mennyire buszke volt ra vegul hogy sörrel megkereszteltek, arcat szenporral bekentek, es kapott egy vulgo es egy alias nevet. Raven nevetett a Geologus Geomokuson. Mert annyira illet a vörös lanyra. Szoba kerultek a tanarok, hogy ki hogy puskazott, hogy sikerult egyes tantargyakbol nagy nehezen levizsgazniuk, aztan meseltek arrol hogy az egyetem utan ki hol folytatta. Simone elmeselte hogy gyakorlatra jart a mostani munkahelyere es olyannyira bevalt hogy a fönök úgy döntött, nyugdijba menö kollegajuk helyet fogja betölteni. Innentöl indult felkapaszkodasa, laboraszisztensböl a vezetö pozicioig. Raven beszamolt rola, hogy az egyetem utan nem ment geologusnak ilyen olyan munkalbol tartotta fent magat es feleseget. Simone nem ertette miert, pedig a ferfi kivallo szakember, az egyetemet is nagyon jo eredmenyekkel vegezte. Simone nem tudhatta hogy a ferfi felesegevel elt eletformalya tette ezt lehetettlenne. De ujra belemerultek a munkaba, Simone laptopjan megmutatta a muszeres vizsgalat erdemenyeit elmodta sajat gondolatait, es tapasztalatait. Raven is elmodta a terepi viszonyokat a furas es mintavetel helyet es körulmenyeit. Majd közösen elkeszitettek a mindent atfogo jelentest. Feletteb buszkek voltak közös eredmenyukre.

-Nagyszeru így, szabad lesz a vasarnapom – lelkendezett Simone, magarol megfeletkezve arcon puszilta a Ravent.

Simone arca egö vörösre valtott, maga sem ertette heves reakciojat, pedig mindig maga biztos volt, es öntudatos, de ez a ferfi minden felepitett stategiajat lerombolta, es elöhozta belöle a szegyenlös kislanyt. Raven ket keze köze fogta Simone bajos, piros arcat, vegighuzta huvejkujjat a lany szepen apolt puha ajkain. Közelebb hajolt a megszeppent lanyhoz, es megcsokokolta,olyan finoman akar egy igazi tunö-mulo jelenseget, ami barmelyik pillanatban ködde valhat, ehelyett funoman cirogato puha ajkat kapott, lagyan izlelgetö hegyes nyelvecsket

.

Simone-t meg soha eleteben nem csokolta meg senki ennyire finoman es erzekien, úgy bant vele mint egy törekeny pillangoval a ferfi, akinek barmikor leverheti a himport a szarnyarol, ezzel megölven, de legalabb is repuleskeptelenne teve a lenyt. De a nö lelke szarnyalt, jobban mint barmikor, úgy erezte a csillagokig tudna repulni hogy belessen rajtuk a mennyorszagba. De mint ket ilyet gyerek mikor csinytevesen kapjak öket úgy rebbentek szet. Simone nem tudodtt mit kezdeni zavaraval, es elgondolkozott hova lett sokevnyi csabitasi tapasztalata es önbizalma.

-Azt hiszem ideje lenne, hogy hazavigyelek, elvileg en miattam ment tönkre a napod. - mondta Simone szinte szuzies zavaraban.

-Mi az hogy tönkre, megajandekoztal eletem legszebb, es legkulönlegesebb napjaval, tudtam hogy egyedi es utanozhatatlan vagy, de almaimban sem gondoltam hogy ennyire... - Raven öszinten racsodalkozott Simone-ra - Te egy igazi magus vagy, aki olyat tettel velem amit mas nem. Erzekeiden tul, tetted boldogga az en erzeseimet.

Megfogta Simone fefele biggyesztett allat, es meglatva könnyben uszo keptelenul zöld szemeit – es megvaltottak könnyes-sos egetöen forro masodik csokjukat.

Simone a Ravennek jokora etelcsomagot keszitett: zöldseges szoszbol, sajtokbol az ebed maradekabol, es nemi sajat maganak keszitett felkesz fagyasztott etelböl, nehogy ehen maradjon a hetvegere. Pontos utasitasokkal latta el felhasznalasukat illetöen. Raven szinte fel sem fogta Simone mit beszel csak csodalta szinte anyai gondoskodo szeretetet.

Beultek a kocsiba, a varosig szotlanul ultek egymas mellet, csak Tarja Turunen selymes mely operahangjat hallgattak, kemenyvonalas metal zenei hatterel. Akarcsak Simone es Raven. Lagy es kemeny, fekete es feher, feny es arnyek, jin es jang. Simone megborzongott a gondolatba, soha senkivel nem volt ennyire erös egyseg erzete. A belvaros egy divatos reszere ertek, egy ujepitesu haz, előtt parkolt le a 206. A nö gondosan ferfi kezebe nyomta az eteladagot, majd lagy csokot valtottak. Raven marasztalta volna a nöt, szinte fajt neki az elengedes. De miere feleszmelt a nö mar bucsuzott is

-Majd latjuk egymast! A telefonszamomat tudod! Majd hivj! -szolt ki Simone az autobol, es mar indult is Sisi fele.