Wiccakent Istentisztelö ember is vagyok. Hiszek a termeszet kettössegeben igy nem csak az Istennömhöz hanem az Istenemhez is imadkozom.
Minden wiccanak megvan a sajat isten kepe, mind a nöi mind a ferfi aspektusarol. A kereszteny gyökeru csaladokbol szarmazo boszorkanyok sok esetben szeretik megfeleltetni a keresztenyseg istenkepevel. De nagyon gyakori a Szarvasisten abrazolas. De a megjelenes teljesen lenyegtelen, hiszen csak nekunk segit a kepi megjelenites abban hogy közelebb keruljunk hozza. Az en Istenem a nagy vadasz Szarvasisten a maga ferfiassagaban.
Sok wicca koven abba a hibaba esik hogy csak az Istennöt imadja az Isten csupan mellekszereplö. Ezt azzal magyarazzak hogy sok vallasban csak ferfi isten van jelen, igy az Isten hangsulyos szerephez jut, es ök ellensulyozvan ezt csak az Istennöt imadjak.
Jomagam az egyensuly hive vagyok az Isten szamomra ugyan olyan fontos mint az Istennö, bar ö inkabb mas dolgoban jelenik meg szamomra mint az Istennö. A mindennapokban jobban megtalalom a hangot az Istennövel mint nö a növel. De sokszor elhangzanam az imaim az Isten fele is.
Egyreszt azert jutott ez a dolog az eszembe hogy erröl irjak mert hazi "tovabbkepzesen" vagyok egy nagyon jo wicca könyvet olvasok. A masik indok, hogy ma Isteközeli elmenyben volt reszem. Nem valami nagy dolog egyszeru termeszeti jeleneg. A felhökön a tavolban atsutött a nap de ugy mitha egy fatyol lenne, hasonlo keppen mint ahogy az oltarkepeken vagy vallasos kepeken a szenteket körulveszi a feny. Ilyenkor annyira erzem az Isten jelenletet, az erös napistenet, a Tölgy es Magyal kiralyet a nagy vadaszet.
Wiccakent nincs köböl epitett templomom, oltaram amiben megpillanathatnam az Isteneimet. De ök mindig gondoskodnak rola hogy megis erezzem hogy velem vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése