Merhetetlen fajdalom

Soha eletemben nem erztem ekkora fajdalmat mint az elmult par oraban, semmi de semmi nem volt ilyen megrenditö fajdalom szamomra mint a gyasz, hogy egy olyan bastya dölt le akire mindig szamithattam barhova, barmilyen helyzetbe is vetett az elet, tudtam hogy bele kapaszkodhatom hogy ö ott van nekem es segit. Elszakadt az utolso szal is ami a gyerekkoromhoz kötött az en draga nagyikam halalval. Aldom az Istennöt hogy meg utoljara beszelhettem vele telefonon. Hogy hallhattam öreg beteg hangjat. Sokan vigasztaltak azzal hogy akkora fajdalmai voltak hogy szamara mar megvaltas volt a halal. Anyum szerint utolso oraiban sirt, es Istenhez beszelt, hogy miert hagyta öt el, hogy ekkora fajdalmai vannak. de most tudom hogy az Istennö ölen van es ringatja hogy ujra erös es fiatal, mint azon az eskuvöi kepen ami megsargulva logott a falan, fiatal ude asszonykent. De ugyan azzal a bölcs es erös lelekkel amivel rendelkezett. Szep es teljes eletet el ugy gondolom. Csak nem tudok megbirkozni a gyaszommal. Annyira nagyon faj mintha a tulajdon anyamat veszitettem volna el.

A cukrom megint az egekben van reggeli utan 11 volt ami nem kicsi, tegnap delutan 12, nagyon megviselnek a törtentek es ezt a testem is mutatja. Borzasztoan rosszul erzem magam fizikailag es lelkileg is. Halvany lila elkepzelesem sincs hogy fogok ezzel megbirkozni...