Tul az elsö döbbeneten es szivbe nyilalo fajdalmon, elkezdödött bennem a gyaszmunka, a beletörödes az elfogadas. Rajöttem hiaba sirok, hiaba uvöltök hiaba szakad meg a szivem akkor sem tudom visszahozni. Lassan beismerem sajat magamnak is hogy ez olyan dolog amin valtoztatni nem tudok. De az egesz eletemre lelkemre rault egy borzaszto zsibbadas. Mar kezdek magamhoz terni, mar nem csak ulök es megdöbbenve agyalok a megvaltoztathatatlanon. A zsibbadas mar nem olyan erös hogy gusba kössön. Söt az a legeslegjobb gyogymod ha lefoglalom magam. Munkaterapiara iteltem magam. Folytatom a regenyeim csiszolasat. De nem a Beltane-et mert akkor Simone es a babai is meghalnanak es Raven megölne magat, mindenkivel egyetemben a környezeteben. Igy inkabb a kapcsolati gyaszmunkat elvegzö komor hangulatu Shamhaint folytatom/javitgatom. Bar ez a gyasz ami bennem van sokkal erösebb barmelyik kapcsolat elvesztesenek a gyaszanal. Egy anyafigura elvesztese merhetetlen fajdalom. Elveszteni valaki olyan valakit aki feltetel nelkul szeretett, azert mert vagyok, mert megszulettem. Neki sosem kellet bizonyitanom nala sosem kellet kierdemelni a szeretetet ö a hatalmas sziveböl csak szeretett. Egy ferfi sem tud igy szeretni egy masik nöt, talan csak az anyjat.
Fizikailag viszont borzalmasan vagyok, ha tehetek ilyen kijelentest a csaladbol engem viselt meg a legjobban a hala, legalabb is fizikailag biztos. A vercukrom tovabbra is az egeket verei, a dietatol kopog a szemem megis. Borzaszto migren gyötör es allandoan ugy erzem menten összeesem. Ez az olmos faradsag es allando almossag, de aludni nem tudok zaklatott vagyok hozza, fel fel ebredek. De ez meg mindig jobb mint hetfö volt. Az a nap gyakorlatilag kiesett nekem alig emlekszem hogy mi törtent. Csak a fajdalomra a szivbemarkolo fajdalomra.
Szerencse a szerencsetlensegben hogy nem tudok hazamenni a temetesre. Szerintem nem birnam ki, ujra felszakadnanak a sebek, ott esnek össze a ravatalozoban. Ugy felmenne a cukrom. Ez meg senkinek nem hianyozna. Föleg nem anyamnak.
A temetesre kulön koszorut csinaltatok. Feher rozsabol es kalabol. Ugy erzem ennel szebb es nemesebbet nem is alkothattam volna draga nagymam emlekere. Hisz a rozsa a szeretet jelkepe, a kala pedig a nöiessege es az anyasage.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése