Az en draga egyetlen nagymamam emlekere.
Gyaszba borul a szivem. Nelkuled mar semmi sem ugyan az, az egse olyan kek mar, a majus sem olyan ude, nem illatoznak ugy a fak. Nem olyan finom mar a sutemeny se. Amig elek nem felejtem el milyen volt a sutemenyed, es hogy milyen szeretettel keszitetted el nekunk. Sokat tanultam töled az eletröl a szeretetröl. Igaz nem voltunk mindig jo gyerekek es sokszor törtunk borsot az orrod ala, de te mindig turelmes voltal hozzank. Nalad erösebb turelmesebb es bölcsebb asszony nem lattam. Mindig dolgos voltal, de ha kellet mindig adtal.
Szerettem volna egy nagy hordereju szivböl jövö megemlekezest irni, da rajöttem nem megy mert ha ujra es ujra belekezdek az irasba azonnal elkap a siras.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése