Almomban epp berendezkedtunk az uj lakasunkba, buja zöld volt minden körulöttunk sok faval, növennyel akarcsak itt a tunderkert de az csaladi haz volt, ahogy haladtunk az erdöben mindenutt dobozok lettek, tele cuccokkal, egesz hasznalhato dolgokkal, termeszetesen el kezsdtuk nezegetni mi az ami hasznalhato es mi az ami nem. Mindenhol cipöket lattam csinos, nöies cipöket. Majd az egesz fokozatosan at kezdett alakulni egy hatalmas turkalova, ahol termeszetesen mar penzert arultak a lomokat. Hatalmas szekrenyekkel volt elbarikkadozva a terulet, nezelödni akartam de egy undok nö ramszolt hogy 10-kor nyitnak, mar tömeg volt a bejart elött 10 perc volt nyitasig. Bementem de semmit nem talaltam, minden borzaszto draga volt. Ugyan azokat a szep cipöket lattam mint az erdöben csak horibilis aron. Inkabb visszakullogtam a hazunkhoz.
A következö alomkepben, gyerek voltam, nagyikam kunyhojanal voltunk, elötte a ven diofa, alatta a nagy lejtö felette a szölös. Többen voltunk gyerekek, de azutan az egyi gyerek elcsavargott, elment a feljebb levö puccosabb vikkenthazak fele, mikor megtalaltuk semmire sem emlekezett. Vegul vissza mentunk a faluba ahol a hazunk is volt, ujra bujkalnunk kellet a reszeg apam elött. Jo alom volt hisz nagyimat ujra frissnek es egeszsegenek lattam, annak a kerekded boldogsagos kepu parasztasszonynak aki mindig is volt. Az en ovo szeretö nagyanyamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése